Sziasztok,

azt hittem majd valami teljesen más lesz bennem az interferon szünet miatt. Igazából annyi a különbség, hogy fizikailag kevesebbet szenvedek emiatt. Nagyon könnyen letudnék róla "szokni", de nem igazán szeretnék. Bízom benne, hogy a pénteki újabb vérvétel eredménye már jobb lesz és visszakapom. Miért? Mert biztonságérzés, olyan, mintha valami vigyázna rám akkor is, amikor én elfeledkeznék róla. Egy kapaszkodó. Az pedig nem árt, amikor az ember ingatag terepen jár.

Érdekes, amikor reggel felkelek és szinte érzem a mellékhatásokat. Nem tudom, hogy a szervezetem állt-e be annyira, hogy tüneteket produkál, vagy valami ténylegesen zajlik-e benne, mindenesetre kell néhány perc mire magamhoz térek, hogy ezt most nem is érezhetem így, hiszen nem szúrtam magam előző este.

Egyébként jól vagyok, híztam pár kilót, amire a doktornénim azt mondta, hogy örül neki. Ha ez azt jelentette volna, hogy rendben vannak az eredményeim, akkor még énis tudnék neki örülni, de ez így egy átverés volt. Amikor már azt éreztem, hogy innentől majd minden simán megy, beállt a fehérvérsejt, no para, akkor üt be egy ilyen eredmény... Nem örülök neki. Azt hittem, hogy rossz eredmény=rossz közérzet. Hogy ha nagyon lent van, akkor fogyok, ha meg jobb a helyzet, akkor jön vissza pár kiló. Nemtudom... Érdekes.

Találkoztam sorstárssal, levelezek egy másikkal, sokan vagyunk és azonos dolgokon megyünk keresztül. Jó azt érezni, hogy van más is, aki ezekkel a problémákkal küzd, hogy vannak mások is, akik azt érzik, amit mondjuk én. Vagy én azt, amit ők. Kitartást nektek, nekünk.

Szóval, pénteken újra vérvétel és kiderül, visszakapom-e az interferont. Szeretném, akármennyire kínoz vagy kellemetlen néha. Szeretném addig kapni, ameddig lehetséges. Drukkoljatok.

Köszi.

Nati