Kontroll, vérvétel, miegymás

Sziasztok,

végre (!!!) rászántam magam és az időmet is, hogy elmenjek kontrollra. Nem volt könnyű ráhangolódni, de nem egyedül mentem, így valamelyest oldottabb volt a szitu. Be voltam parázva, hogy majd nagyon lecsesznek amiatt, hogy nem tudtam menni időben, egy vizsgálatra sem jutottam el és nem is jelentkeztem még utána sem... De valahogy úgy alakult a helyzet, hogy a doktornéni beugrott megvizsgálni pár (ex)beteget és nem volt szerintem se ideje se ereje azon morgolódni, hogy mennyire felelőtlen vagyok. Mondjuk alapból is egy tündér, úgyhogy egy szavam se lehet. Sokat kellett várni nagyon, de addig elröhögcséltünk. Amikor bejutottam elmondtam töredelmesen, hogy nincs vizsgálati eredményem és hogy miért nem tudtam kontrollra jönni. Nem volt gond. Doktornéni megvizsgálta a (megmaradt) nyirokcsomóimat de mindent rendben talált, megnézte az anyajegyeimet és észrevette a friss tetoválásaimat. A nyakamon és a jobb csuklómon. Attól is be voltam szarva, hogy azokért mit kapok... De csak megnézte és nyugtázta, hogy ezek újak (és szépek). :) Némileg megkönnyebbültem. Azt mondta, hogy lehetséges, hogy nem lesz szükség a vizsgálatokra, egyelőre maradjunk annyiban, hogy holnap reggel eljövök éhgyomorra vérvételre, pár nap múlva odatelefonálok az eredményért és ha konzultálnunk kell azzal kapcsolatban, akkor vissza kell mennem egy új időpontban. Úgyhogy hétfőn többet tudok a mindenféle TSH hormonjaimmal kapcsolatban. Azt is mondta, hogy lehet, hogy eltelt már annyi idő, hogy helyreállt bennem ez a pajzsmirigy-alulműködés dolog, hiszen az interferont március végén letettem. Úgy legyen! Nem igazán szeretnék hormonokkal szórakozni.

Noshát, másnap (azaz ma) kicsit másnaposan, pár óra alvás után eltekertem vérvételre, gyorsan lezajlott, megdicsérték az új tetoválásaim. Örültem, eltekertem boltba, hazatekertem reggeli, stb.

Egészségileg köszönöm a múltkori betegségből ügyesen-okosan kilábaltam, azóta minden rendben. Nagyon ügyesen odafigyeltem az étkezésemre is (ezidáig), de most kis kilengés után újra folytatom. Muszáj. Nem szeretném dagadtabban zárni a nyarat, mint ahogyan azt elterveztem. Ha már fogyni nem sikerült, legalább több ne legyek. (De ezt a csokit még betúrom :D) Vicc vagyok néhagyakran.

Heti kétszer egy rövidebb ideig ismét eljárok Dórához, beszélünk a dolgaimról és együtt gyakorlunk. Nagyon örülök, mert így legalább tuti, hogy leülök a seggemre csinálni, másrészt óriási szükségem van arra a fél-egyórára, amikor kiszedi belőlem a gondolataim, érzéseim, amikről egyébként nemigazán beszélek. Továbbra is iszonyat hálás vagyok neki, hogy tudva, hogy el fog menni Szegedről (...), elvállalt mégis erre a pár hétre. Sokat segít, de érzi ő is, hétfőn is olyan oldások születtek meg bennem, amik nagyon fontosak voltak. Persze megint jön a rinya, hogy mi lesz velem nélküle, de azt mondta, hogy tudunk majd találkozni, ha szükséges lesz. Néha olyan érzés, mintha ő ismerne a legjobban a világon. Durva.

Egyelőre ennyi a száraz tényekről. Nincs dráma, nem is szeretnék... Jól esik ez az időszak, amikor már némiképp magam mögött tudhatom a betegség fájdalmának a terhét.

A véreredménnyel jelentkezem.

n.