...
Ismét egy helyzetjelentéssel állnék elő, közben jól szégyenlem magam, mert azt gondolom, hogy ha nincs sok, hír, akkor minek írjak, a kutyát se érdekli. Közben eszembe kéne hogy jusson, hogy egyrészt nem külső elvárásnak szeretnék megfelelni, amikor írok, másrészt sosem lehet tudni, hogy épp kinek melyik információ segíthet - bármiben is. Úgyhogy jelentek.
Az utóbbi hónapokban bármily' meglepő, Skóciában is hideg van, mindenki csöpögő orral és torokkaparással közlekedik, ami engem egy kicsit meg is ijesztett, mert volt egy ilyen elképzelésem, hogy itt biztosan mások a bacik meg a vírusok és ezekkel még nem találkozott a testem és jaj most mi lesz?
Az lett, hogy kicsit lelkiismeretesebben kezdtem el adagolni a C-vitaminomat és több gyümölcsöt építettem be az étrendembe, ez már majdnem tökéletes placebó, na meg persze erősítgettem magamban, hogy bármi is lesz, az én szervezetem ellenáll és mindent legyőz. Mondhatni - és lekopogom-, eddig minden így is történt, akkor is, amikor az emberem egyik nap lázasan, kivert kutyaként hazaállított a munkahelyéről, hogy ő bizony beteg... Nem olyan tipikus pasis betegség volt ez, amikor kb. megfázik és rögtön meg is akar halni a hímnemű, hanem olyan igazi. Erő nulla, láz stabil, étvágy semmi, csak a fekvés. Én aktív ápolónő funkcióba állítottam az agyam és bár egy pillanat erejéig végigfutott rajtam, hogy jaj mi lesz, ha elkapom, de valahogy nem ez volt a fontosabb. 3 napig volt igazából beteg, ebből az első 2 nap volt gázosabb, harmadnapra szinte mint a madarak, repkedett fel s alá, hiszen ő meggyógyult. Mondta, hogy ez nekem köszönhető, hogy ilyen gyorsan ment és tényleg sokkal jobban van. Nati örült, be is adta a jelentkezését diplomás ápoló szakra, na neeem.
Pár nap múlva, egyik reggel totál fáradtan ébredtem, éreztem, hogy itt valami nem lesz rendben... Ezt bizony elkaptam. Nagyszerű! Nos, szigorú fekvésre, teázásra és C-vitaminra fogtam magam, mondjuk nekem se lázam, se hőemelkedésem, se semmi komolyabb problémám nem volt, egyszerűen csak éreztem, hogy a szervezetem aktív harcot folytat és megköszönné, ha hagynám neki. Így tettem, pihentem, s bár levert voltam, az orrfolyáson kívül különösebb megrázkódtatás nem ért. Hamar túl is lettem rajta, azóta se semmi, szegény ember pedig a sok meló miatt megint kezd elfáradni és beleesni valami újabb nyavajába. Ilyen ez, tél van, ettől függetlenül a teljesítményt nyújtani kell, a buszok zsúfoltak mindenféle prüszkölő-kreháló (értsd: köhögő) emberrel, az étteremben percenként mással kerülsz kontaktba, nem csoda, ha a szervezet bombázva van. Na de, mi meg ügyesen védekezünk és ha épp nyerésre is áll, a csatát mi nyerjük és punktum.
A lábam az utóbbi hetekben már egész szépen néz ki, nem olyan élénk vörösesbarna a heg, hanem fakult valamennyit. Ennek igazán örülök, mert tekintve, hogy elég kivillanós helyen van, nem örülnék, ha a "bikiniszezonra" is ott éktelenkedne ilyen mindenféle nemtetsző színekben.
Így néz ki napjainkban:
Nem is olyan gáz, ugyehogy? Alakul ez még, nem fog ártani egy kis napsütés tavasz környékén, annyi szent.
Mesélek hamarosan valamiről (később), aminek bizonyos mértékben egészségügyi vonatkozása is van.
Ja, el ne felejtsem mondani, hogy kitalálam, hogy elkezdek (megpróbálok elkezdeni) jógázni. Mindig is ilyen kicsit spirituálisabb-meditációsabb figura voltam, erről meg azt gondolom, hogy ha ezt meg lehet fűszerezni hasznos mozgással, akkor minden bizonnyal tetszeni fog, hát majd kiderül. Ma ki is próbálom, aztán remélhetőleg el nyeri a tetszésem és örömmel számolhatok be róla, mire is jó nekem.
DVD-vel kezdem, aztán ha megtetszik, még az is lehet, hogy meglátogatok órákat is, tekintve, hogy a DVD-n mindig ugyanaz lesz. Jut eszembe, egy pilates DVD-t is szereztem, szóval azt is ki fogom próbálni, hátha megmozgat.
Hm, nagyjából ennyit lehet az újdonság számotokra, egyébiránt én is NAGYON várom a tavaszt, az ébredezést, a napsütést, a hangulatát, az illatokat, de a legelső dolog, amire készülök, az a hazautazás. Remélem valami kellemesebb időt fogunk ki és lehet majd nagyokat sétálni, naphosszat kutyát simogatni és bóklászni a kertben. Várom már, kb. 3 hét és ottleszünk!
A következő bőrgyógyász-látogatásom pont erre az időpontra esne, emiatt másik időpontot kell kérnünk (nem is akarom tudni, hogy mennyivel később lesz majd...), de ez így alakult. Mi azért rendszeresen csekkoljuk idehaza a pöttyöket, képet is készítünk róluk, hogy lássuk, ha valami változik.
Egyébként meg a mindennapok, mennek szépen egymás után, hol mosolygósan, hol bánatosan, de kivel lenne ez máshogy..?
Szép napokat, kaptok egy képet is, hátha tavasziasabb lesz tőle a hangulat:
Üdv.: Nati
