Kontroll, klub, miegymás

Üdv minden erre járónak!

Kezdem a kontrollal, ami már kb. 2 hete volt, ha nem több.

Javult a fehérvérsejtszámom, úgyhogy vigyorogtam, mint a tejbetök, ezek szerint működik az agykontrollos fvs szaporítás, szuper! :)
Megbeszéltük a doktornővel, hogy következő alkalommal, ha megyek, akkor megkapom a beutalókat a vizsgálatokra. Ennek már nem örültem annyira, de próbálok arra koncentrálni, hogy mindez arra lesz jó, hogy kiderüljön: minden rendben. Illetve az már világos, csak jobb azt megerősíteni. Úgyhogy márciusban járkálni fogok mindenféle CT-kre meg ultrahangokra. A koponya CT a legrosszabb, attól múltkor 2 hétig szarul éreztem magam. Oké, benne volt rendesen a tudatomban, hogy sugárzó anyag stb, de komolyan rosszul éreztem magam utána. Nem barátságos az a testnek, hogy egy ilyen egyébként veszélyes anyagot pumpálnak bele, aztán meg erőlködhet, hogy kitakarítsa magából... Szerintem megint tejbekölest fogok tejbekölessel enni, mert az állítólag segít ezeket a méreganyagokat kitakarítani. Pfejj. A másik meg, hogy utoljára is totál bepánikoltam abban a gépezetben, majdnem le kellett állítanom az egész procedúrát, annyira rosszul éreztem magam. Már azzal is jobb lenne, ha ez nem jönne elő.
A többitől egyébként nem parázok, nem mintha a csontscintigráfia kellemesebb lenne. De abbahagytam a nyafogást, odamegyek, megcsinálom, túlleszek rajta és egy időre elfelejtem az összes ilyen vizsgálatot, legalább is ez a terv.

Úgyhogy a feron megy tovább, március végéig, ami lassan közeleg.

Aztán ugye tegnap volt az első melanoma klubtalálkozó. Vidáman telt az egész, mindenki bemutatkozott és elmesélte a történetét, majd beszéltünk arról, hogy hogyan milyen formában kéne csinálni az egész klubot, hogy lesznek vendégelőadók, akik orvosok többnyire, de akár pszichiáterre is lehetőség lesz vagy bárkire, akire kíváncsiak vagyunk mindannyian. Terjeszkedni is fogunk a tervek szerint, hogy minél több embert be tudjunk vonni és minél többen tudjanak arról, hogy létezünk, működünk. Az egésznek van egy nagyon fontos feladata is, mégpedig az, hogy olyan emberekhez is eljussanak az információink, akik egyelőre nem érintettek. Kvázi, hogy felhívjuk azoknak az embereknek is a figyelmét a veszélyekre és a következményekre, akik talán azt sem tudják, mi is az a melanoma. A megelőzés fontossága, ugyebár... Nem lehet elégszer hangsúlyozni.
Nem tudom, hogy működni fog-e olyan formában, mint amit a doktor úr felvázolt, de szerintem ha rátennénk a célt és hinnénk abban, hogy ez valóban segít (ha csak egy embernek, akkor egynek, nem számít), akkor lesz elég idő, erő és motiváció ahhoz, hogy apránként megvalósuljanak a terveink. Érdemes lenne, de ehhez tényleg összefogás szükségeltetik és nem tudom, hogy az egyének mennyire gondolkodnak komolyan ebben a témában. Rajtam nem fog múlni, azt gondolom, amiben tudok segítek, amit meg tudok tenni, azt megfogom.
Úgyhogy összességében jól sikerült, voltunk 12-en, ami kezdésnek nem rossz. Anikó sorstársam is eljött, aminek külön örültem, mindig jó vele találkozni, most is sokat nevettünk :) Főleg a saját kínunkon :D Azon nagyon tudunk.

Abban egyeztünk meg, hogy következő alkalommal, amikor Oláh Judit tanárnő is el tud majd jönni, akkor feltehetjük azokat a kérdéseket, amik érdekelnek minket, aztán foglalkozunk azzal, hogy mit szeretnénk a jövőben. Nekem is van jópár kérdésem, amire mindenképp szeretném majd választ kapni, mert fontosnak tartom őket. Pl. foglalkoztat ez a tetoválás-kérdés, mert nekem voltak gondok belőle, hogy a nyirokcsomókban találtak pigmenteket a csuklómon lévő tetoválásból. Meg aztán a másik fontos a terhesség. Mikor, milyen "előkészületekkel", óvintézkedésekkel? Mert ugyebár a másállapot fokozza a pigmentsejtek szaporodását és ebben az időben nagyobb az esély egy újabb melanoma kialakulására. Ezek mellett akad még néhány kérdés a feronnal kapcsolatban is és az az utáni életre vonatkozóan.

A "miegymás" témakörébe már csak néhány apróság tartozik, mégpedig a jelenlegi életmódomról. Ahogy kicsit jobb idő lett, azonnal nekiláttam a kocogásnak, úgyhogy büszkén mondhatom, hogy a múlt hetet végigkocogtam, ami azt jelenti, hogy minden nap szántam minimum egy órát arra, hogy mentem és mentem. Minden nap egy kicsit messzebb. Persze nem exponenciális a fejlődés, egyik nap könnyebb, a másik nap nehezebb. Igaz, hétvégére sikerült olyan izomlázat szereznem (köszi Rubint Réka), hogy két napig alig bírtam mozdulni is... Úgyhogy a szombat vasárnapot kihagytam, mivel a gyaloglás is olyan fájdalmakkal járt, amit nem kívánok senkinek. Úgy közlekedtem, mint aki besz@rt. Kínomban nevettem lefelé a lépcsőn! :)
Tegnap megint zsírégető tornát csináltam, mert semmi kedvem nem volt kimenni a hidegbe. Azért tüdőgyulladást nem szeretnék kapni, akkor inkább megvárom, hogy pár fokot melegedjen az idő, aztán uzsgyi! Ma -ha minden igaz- megint kocogni fogok, habár nincs túl nagy kánikula, de majd beöltözök.
A táplálkozásom is változott valamelyest, főleg az adagokat méretét illetően. Mivel az elmúlt hónapban rám mászott egy-két kiló (vagy inkább centi), úgy döntöttem, abbahagyom a folyamatos nassolást, amit azért engedélyeztem magamnak eddig, mert "úgysem látszik meg a feron miatt". Hát, tévedtem. Ott volt mindennek a teteje, amikor az új skinny farmerom szétszakadt rajtam. Nem megrepedt az anyag, hanem egy az egyben szétszakadt a combomon... Azt hiszem ez elegendő jelzés volt arra, hogy ideje máshogy tekinteni a testemre és vigyázni a vonalaimra, különben nem lesz ruhám, amit felhúzzak. Úgyhogy most a többször keveset elvén alapuló táplálkozást követem. Nem vagyok benne biztos, hogy mindig jól csinálom, igazából annyit tettem, hogy vettem egy kisebbfajta műanyag edénykét, amibe kb. fele mennyiségű kaja fér bele, mintha egy nagy tányérra szedném, és abból eszek. Megpróbálok türelmes lenni és ha úgy is érzem, hogy még nagyon éhes vagyok, akkor vagy iszok vagy további türelemre intem magam, hiszen kb. 20 perc kell, mire érezzük egyáltalán, hogy kaja került a gyomrunkba. Általában nem könnyű, főleg az utóbbi két napban, mert iszonyúan kívánom az édességeket, főleg a csokoládét. Igyekszem csillapítani mazsolával, gyümölccsel vagy müzlivel, de néha megeszek egy-egy kockával, csak hogy ne érezzem azt, hogy szenvedek. A szénhidrátokat mérsékeltem, ami azt jelenti, hogy az eddig mindennapos tészta helyett inkább főzeléket, párolt zöldséget vagy valami rakott dolgot készítek. Minden reggel egy viszonylag nagy adag teljes kiőrlésű müzlivel indítok tejjel, azon nem spórolok, különben tényleg fél óra múlva már csokit ennék. Azzal egy ideig tele a pocakom, aztán igyekszem odafigyelni mind a kaják összetételére, mind az arányokra. Hát, nem könnyű! De próbálok türelmes lenni és nem feladni az első hetekben. Amúgy ma van egy hete egészen pontosan, hogy elkezdtem. Némi, minimális változást tapasztalok, de nem túl szembetűnőek. Mindegy, jól érzem magam, csak a puffadással van némi gondom. Arról a vörös- és fokhagyma tehet, de nagyon szeretem és nem mellesleg az egyik legjobb rákellenes növény, úgyhogy nem fogom kihagyni. A kurkumát is bevezettem az étrendembe, amihez passzol, teszek. Akit érdekel mi az és mire jó, keressen rá a neten. Rákellenes ez is, szintúgy. Mellette zöld tea, zöldségek, gyümölcsök.
Ma pangasisus halat pároltam gombával, kefirrel leöntve, meg csináltam hozzá sóskafőzeléket. Jó fokhagymásan. Ehetőbb lett, mint számítottam rá. Persze nem egy rántott sajt, de első az egészség. Remélem, hogy tényleg van pozitív hatása és nem feleslegesen nyomatom ezeket az elég speckó kajákat.

Könyveket továbbra is olvasok, csak most kevésbé spirituális témákban, abból egy rövidebb időre elég lett. Kell szünet, hogy fel tudjam dolgozni és hasznosítani az életemben, már amit hasznosnak vélek egyáltalán.

Dórához már nem járok sokáig, hamarosan vége a terápiának. Vannak félelmeim ezzel kapcsolatban, ahogy már említettem is, de gondolom ez is alakulni fog és egy szép napon egyszer csak majd elhiszem, hogy képes vagyok a saját lábamra állni és magamtól is tudni, mi a jó nekem.

Mára hirtelen ennyi, mert nem sokára elindulok kocogni, ha nem beszélem le magam és döntök a torna mellett. Igazából szinte mindegy, csak csináljak valamit.

Köszönöm, hogy benéztetek!

Szép napokat, közeledik a tavasz, habár még hideg van, de a napocska egyre gyakrabban kisüt! :)


Üdv.: Nati