PET/CT

Sziasztok,

holnap lesz a nagy nap, amikor is utazok fel Budapestre, hogy megcsináljam a (remélhetőleg) utolsó nagy és mindent átfogó záróvizsgálatomat, amivel az egész testemet átvilágítják.
Mit érzek?

Változó. Ma hazafelé jövet már totálisan be voltam parázva, remegett a gyomrom, iszonyatosan féltem és kétségbe voltam esve. Most pedig nyugodt vagyok, magabiztos vagyok és remélek. Tudom, tisztában vagyok vele, hogy már felesleges aggódnom, mert ami odabent vagy nincs, azon per pillanat nem tudok változtatni, annak ki kell derülnie, de ez a vizsgálat azért van, hogy kimutassa MÉG IDŐBEN ha probléma van! Ezért csinálom és akármi is lesz az eredmény, csinálom tovább.

Magától a vizsgálattól nem igazán félek, tudom, hogy tök idegtépő lesz 1-2 órán keresztül csak ülni egy helyben és várni, hogy sorra kerüljek, közben meg iszogatni azt a kontrasztanyagos folyadékot, de azon is túlleszek. A vizsgálat maga 20-25 perc, ami alatt remélhetőleg nem parázok be (mint a koponya CT-nél) és nem kell leállítani a procedúrát. Injekció formájában kapom meg a nyomjelző anyagot. Aztán a pihi, majd a vizsgálat majd mehetek a dolgomra. Az márpedig lesz, mert ha minden igaz, Zsu barátnőmmel találkozok meg a gyönyörű kislányával, aminek nagyon örülök!

Az eredményt nem fogom megtudni azonnal, viszont a doktornőmnek elküldik még aznap este, tehát ő látni fogja, ha baj van és fel fog hívni. Gondolom még nem holnap este, hanem majd jövő héten, ha bent lesz a klinikán. Ha nincs probléma, akkor elvileg nem hívnak és május 11.-re kaptam időpontot kontrollra, ott megtudom, hogy innentől kezdve mi a teendő.
Szerintetek mennyire fogom figyelni a bejövő hívásaimat? :D

Ma felhívott egy nő a holnapi vizsgálattal kapcsolatban, amolyan emlékeztető képpen és kérdezte, hogy a teát iszom már? Kérdezem nagy kerek szemekkel, hogy milyen teát? :D Mondja, hogy vizsgálat előtti napon meg kell inni másfél liter kamillateát, úgyhogy legyek szíves. Fúú, kamillatea persze sehol, úgyhogy kibicajoztam a teszkóba és vettem. Nagyon emlékeztet egy valakivel eltöltött estéimre, de ez is talán a "terápia" része, hogy el tudjam fogadni, nincs több olyan este. (És most nem írom oda, hogy "legalábbis olyan formában" stb.)

Úgyhogy most iszom szép nagy kortyokban a kamillateát. Utánaolvastam, hogy miért is van erre szükség, hát ezért:
Hogy a gyomor-, bélrendszerben esetlegesen fennálló gyulladások ezáltal csökkenjenek.
Már ezt is tudjuk. Meg azt is meg fogom tudni, hogy milyen egész éjjel pisilni járkálni :D
A vizsgálat előtt 6 órával már nem étkezhetek, úgyhogy reggeli majd kb. vacsora lesz a holnapi betevő.

El ne felejtsem: elnézést azoktól a barátaimtól, ismerőseimtől, akik Budapest vagy környékén tartózkodnak és szívesen találkoznának velem, ha már úgyis arra járok, de ez most nem egy ottalvós, többnapos "kirándulás" lesz, csupán reggel felmegyek, délután pedig haza, mert kaptam a klinikán utazási papírt, tehát az utazásom árát visszakapom, ha még aznap haza is jövök. Sajnálom, hogy nem tudom körbejárni a népes kis társaságot, szerintem eléggé le leszek így is fáradva, az utazás, a nem evés, meg maga a vizsgálat miatt is, azt meg hozzá sem teszem, hogy milyen lelkiállapotba kerülök általában, amikor Budapestre megyek... Szóval ez a nap nem kimondottan a szórakozásé lesz, de majd igyekszem nem túl szétstresszelni magam.

Hm... Azért fura kicsit eljutni ehhez a ponthoz. Tavaly ilyenkor, túl 2 műtéten már egy hónapja nyomtam a feront és emlékezeteim szerint eléggé le is voltam már merülve, akkor nyomattam a szakdolgozatot és a bölcsődében is egyre több feladatból vettem ki a részem, úgyhogy ment az energia sokfelé... Meg is lett az eredménye, Anyukám szerint a legkritikusabb hónapokban 48 kiló körül lehettem, a visszanézett képeken is látszik, hogy iszonyatosan megviselt volt a testem-lelkem. Egy év... Azóta sok minden történt, végigcsináltam a kezelést, számos vizsgálaton voltam, sokszor megijedtem, erősödtem lelkileg és ingadoztam testileg. Aztán ahogy jött vissza a lelkierőm a terápiának köszönhetően, megjöttek a kilók is, én meg azt hittem, hogy már soha többet nem fogok tudni meghízni, na meg így lett és már visszasírom az akkori testem. Most páran biztos hőbölögnek, hogy inkább tegyem össze a kezem, hogy nem haltam meg és ne a külsőm miatt rinyáljak, de tudjátok, ez egy folyamat, egy fontos része az életemnek, mivel amióta ismét van hasam meg fenekem, azóta sokkal kevesebb az önbizalmam, az önrétékelésem felborult, kevésbé vagyok magabiztos és nem érzem jól magam a testemben. Ennek valószínűleg hatása van a párkapcsolataimra (ami egy ideje nincs) és ha lenne is, komoly szerepet játszana a nőiességem megélésében. Úgyhogy szeretném valamilyen úton-módon visszacsinálni, mert annyival tartozom magamnak, hogy olyan ruhákban járhassak, amikben jól érzem magam, magabiztosabb lehessek és szebbnek lássam magam, ha a tükörbe nézek! Szükségem van erre, nem akarok így maradni, nekem fontos, hogy ne kelljen sírva fakadnom egy ruhabolt öltözőjében, hogy bátran bele merjek nézni saját szememben és azt mondani, hogy "Igen, ez vagyok én!". Szeretném jól érezni magam a bőrömben, frusztráció, szégyen én negatív gondolatok nélkül. Most szeretném végigcsinálni és onnantól nem változni - legalább ebben. Remélem sikerrel járok és örömmel írhatok erről legközelebb. Ez tényleg nagyon fontos nekem!

Nagy hirtelen ennyi, a vizsgálat után természetesen jelentkezem. Most amúgy jó, hogy nem a félelmeimmel tettem tele ezt a bejegyzést, de ettől függetlenül vannak... De ebbe most nem szeretném beleengedni magam. Lesz para úgyis holnap.

DRUKKOLJATOK!!!

Sziasztok.

ezvan

Mivel elromlott a hűtőnk és tönkrement a "dugiferonom", ezért végérvényesen és kényszerből lejöttem a szerről.

Nagy változás ez és mellette van sok másik, amikkel szintén nehéz megbirkózni (igen, ennyire hülye vagyok, hogy megvisel lelkileg, hogy nem szúrom többet magam, mivel nagyon biztonságot adott de ennek most vége), de ez van. Ennek biztos "így kellett lennie". Legrosszabb duma, de mindegy.

Most annyira nem vagyok topon lelki okok miatt, csak ezen legyek túl, csak ezt felejtsem el, ami most van vagy ne tudjak foglalkozni vele és akkor sokkal jobb lesz. :(
Csak meg kell tanulnom nem foglalkozni az érzelmeimmel, de egyszerűen nem megy. :(

Drukkoljatok, nem akarok a lelki szarságaim miatt megint beteg vagy még betegebb lenni. Mit csináljak? Gyógyír szerelmi bánatra? Valaki!!!
Valaki tanítson meg racionálisan gondolkodni, kérem. Hiába vagyok elméletben nagyon racionális, most nem akar menni. Fú...

Elégedjetek meg ennyivel és ne kérdezzétek, hogy mi történt, csak el akarom felejteni, ezt az intenzív, erős és csillapíthatatlan érzést. Azt hiszem, nekem ez a szerelem téma nem való. Tudom, majd jön más stb, nemérdekel. Mindegy.

Röviden-tömören ennyi. Most a mai napot akarom túlélni először, aztán a következőt majd az azutánit és majd egy reggel arra ébredek, hogy túl vagyok rajta, talán.

Mindig új lap, mindig egy újrakezdés, csak most már máshogy szeretném, miért rontom el mindig??? :(

Asszem megyek aludni, ez sem az én napom volt.

Pá.