Fantasztikus éjszakám volt.

Lefekvés előtt, éjféltájban eszembe jutott, hogy este elfelejtettem beadni a feront! Hát, csak gratulálni tudtam magamnak, mert ez egyértelműen azt jelentette, hogy (hülye vagyok) jól kicsesztem magammal, mert ha ilyen későn adom be, akkor csak reggel fog hatni, tehát nem tudom kialudni, tehát az egész következő napom offolva lesz :D Reggel fél 6 környékén el is kezdődött a csoda, fejfájásra, kínlódásra, hidegrázásra ébredtem. Próbálkoztam, igyekeztem a visszaalvással, de másfél-két órán keresztül nem ment, aztán lakótárs ébredt és mindenféle hangokat produkált, úgyhogy kicsit bepöccentem, hogy ebből a nagy alvásból már nem lesz semmi. Aztán a vészmódszerhez nyúltam: füldugó. Kaptam pár napja egy kedves ismerősömtől és most használatba vettem. Addigra már annyira ki voltam merülve, hogy szép lassan félálomba szenderültem. Persze marhaságokat álmodtam az interferonról meg magyarázkodtam valakinek, hogy ha agydaganatom lenne, azt úgy sem érezném és biztos, hogy nem attól fáj a fejem... Úgyhogy nagyon pihentető alvásban volt részem :D

10 körül hívott valaki telefonon, aztán úgy döntöttem, fejfájás ide, retardált állapot oda, én már nem fekszem vissza, ha meg is kell erőszakolnom magam. Az ágyból való kimászás előtt még agykontrolloztam egyet, aztán elindult a nap. Hát van egy fejem, az tény, meg lelkesnek sem vagyok mondható, de így jár, aki megfeledkezik az aznapi adagjáról.
Legyen ez (negatív)példa minden sorstársam előtt.
Úgy tűnik még így az utolsó feronos napjaimra is rányomja a bélyegét, csak hogy tudjam majd értékelni, ha nem lesz :D Bár már afelől is kétségeim vannak, hogy jó lesz-e az nekem. Én komolyan kérném még, ha lehetne. Mazochista nem, de bizonytalan néha vagyok.
Oké, be vagyok szarva attól, hogy nem fogom tudni majd úgy csinálni ezt az életmódváltást, ahogy kéne. Ilyenkor mindig lelkes vagyok meg kitartó 1-2 hétig, aztán összeomlik minden és visszaesek, mert nem bírom csoki nélkül. A csoki tehet mindenről! :D (Eszek is pár kockával, haha...) Szóval szeretném ügyesen, okosan csinálni, hogy az a testemnek is jó legyen, ne csak az ízlelőbimbóimnak és bár eddig sem voltam egy mekdonálc fan vagy ilyen szemetek pártolója, de azért bőven van mit javítani a táplálkozásomon. Talán szakemberhez kéne fordulnom, hogy meggyőzzön. Valaki, valakit tud ajánlani, lehetőleg Szegeden vagy Baján..?

Ennyi a mai napi panaszkodás, tanulság levonva így a végére :)
Amúgy rendben vagyok, kezdek lelkileg is kiegyensúlyozódni, volt egy kisebb hullámvölgy, de igyekszem legalább minimálisan átvenni az irányítást az érzelmeim meg az indulataim felett, néha nem árt. Persze a pozitív érzelmek kapnak teret, nekik megengedem :)
Kisütött a nap, megyek is sétálni egy nagyot, aztán kiülök valahova olvasni, mert megint hoztam ki pár könyvet a könyvtárból, amik csak rám várnak.

Üdvözletem az olvasóknak, hamarosan jelentkezem! ;)

Nati