Azt mondják, hogy meghökkentő és egyben csodálatra méltó, hogy milyen könnyen engedek be embereket az életembe, saját szenvedéstörténetemet nyitott könyvként tárom a nagyközönség elé. Én erre csak annyit szoktam mondani, hogy ha már annyi értelme van, hogy azok az emberek akik hasonló cipőben járnak és némi reményt találnak nálam a gyógyulásra, már megérte. Mellesleg azt gondolom, hogy egy ilyen történet olvasása közben azért megfordul az olvasó fejében, hogy "lehet, hogy jobban oda kéne figyelnem magamra". Ez nagyon fontos. Ezért írtam akkor is, mielőtt betoltak majd miután kitoltak a műtőből, amikor megkaptam a kezelés első injekcióját, amikor kritikusra fordultak a vérem eredményei, hogy lásd, lássátok, hogy tényleg muszáj figyelni magatokat, hogy nektek ezt így, ilyen formában ha lehet, ne kelljen átélni. Sokat tanultam, sokat változtam, sokat köszönhetek a betegségemnek, de mindenkit óvva intenék attól, hogy figyelmen kívül hagyja a teste jelzéseit.

Időnként megfordulnak erre emberek, beleolvasgatnak vagy vesznek egy nagy levegőt és elolvassák az első bejegyzéstől az utolsóig. Mindenkinek van véleménye, esetenként hozzáfűzni valója ami abszolút rendben is van. Ha teheti, kérem ossza is meg, szegényebb nem leszek tőle.

Viszont annyit szeretnék kérni azoktól, akik olvasták, olvassák a blogot, hogy akár pozitív, akár negatív véleményük van, azt kulturáltan fogalmazzák meg, ne tapló módjára.

Értem én az emberi nyelvet is.

Köszöntem.