Rákbetegség után sem vigyáznak magukra jobban a nők?

"Rákbetegség után sem vigyáznak magukra jobban a nők?"

Forrás: Nők Lapja Cafe

A rákot túlélő nőbetegek sokkal kevésbé figyelnek egészségükre, mint azok, akiknél nem fordult elő a kórkép – derül ki egy meglepő felmérésből. Tény, hogy sok esetben a káros szokások jelentik a kapaszkodót.

Nagyobb valószínűséggel dohányoznak vagy hanyagolják a testmozgást a rákbetegségen átesett nők, mint az egészségesek – legalábbis ezt mutatta ki egy friss amerikai felmérés. A kutatók közel húszezer 35 éves, vagy annál idősebb, rákos betegségben nem érintett, és több mint kétezer-hétszáz, a betegségen átesett 30–49 éves túlélőt kérdeztek és mammográfiával is vizsgálták őket. A második csoportban egyértelműen gyakoribb volt a dohányzás, és kisebb esélye volt annak, hogy a hölgyek bármilyen megerőltető testmozgást végezzenek, egészségüket pedig nagyobb valószínűséggel gondolták rossznak. A betegségen átesettek viszont az alkohollal már csínján bánnak, náluk ritkábban fordult elő, hogy havonta legalább egyszer igyanak.
Testtömegindexük nem mutatott különösebb eltérést, a túlélők közül kevesebben számoltak be hízásról. A most közzétett tanulmány hitelességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az egyik legelismertebb onkológiai szaklap, az American Journal of Clinical Oncology legfrissebb számában jelent meg.
A kutatók szerint elképzelhető, hogy a nőknek, akik túlélték a rákot, hasznosak lehetnek a felvilágosító programok, hogy ösztönözzék őket az egészségesebb életre.

„Mivel a lakosság körében egyre nő a rák túlélőnek száma, egészségük és életminőségük egyre kritikusabb kérdés” – mondta Sarah Rausch klinikai pszichológus, a vizsgálatot készítő tampai Moffitt Cancer Center igazgatója. Az Amerikai Egyesült Államokban összesen 10,5 millió ember él rák diagnózissal, az orvostudomány fejlődésével pedig egyre jobbak a kezelés esélyei.
De hogyan lehetséges, hogy valaki túlél egy ilyen komoly betegséget, és mégsem törődik magával?

A lelkiállapot is számít

Rossz eredmények Magyarországon jelenleg körülbelül 300 ezren szenvednek daganatos megbetegedésben, Európában Magyarországon a legmagasabb az e miatti halálozás. Harminchat európai ország statisztikájának elemzése kimutatta, hogy Magyarország a férfiak összes daganatos halálozási sorrendjében az első, míg a nők összes tumoros halálozási sorrendjében a második helyen áll, a kontinensen a dohányzással összefüggő tüdő- és szájüregi daganatokban Magyarország vezeti a férfiak halandósági statisztikáját, a nőknél a vastagbéldaganatok és a leukémiák esetében az első, az emlődaganatok terén a kilencedik helyen áll hazánk.

„Nagyon személyfüggő, ki hogyan folytatja az életét, az azonban tény: minél több idő telik el, annál inkább feledésbe merül az ijedség, az esetleges fogadalmak” – mondja dr. Bodoky György, az MKOT tiszteletbeli elnöke, a fővárosi Szent István és Szent László Kórház Onkológiai Centrumának vezető főorvosa, jóllehet egészen biztos, hogy az egészségtelen életmód növeli a kiújulás kockázatát. Az onkológus szerint azért is fontos értékelni, jobban megbecsülni az életet, mert a beteg pszichés állapota nagyban befolyásolja a betegség alakulását.

„Ezzel kapcsolatban mindig az a betegem jut az eszembe, aki nagyon súlyos állapotban került hozzánk, özvegy volt, két kicsi gyerekkel, de túlélt, mert tudta, hogy nem mehet el. Amikor a gyerekek felnőttek, kirepültek, rá két hónapra meghalt” – mondja Bodoky György.

Mindent megtesznek?

„Számos beteg esetében még a túlélt rák sem elég figyelmeztető jel arra, hogy egészségesen éljenek. Az emberek jelentős része él úgy kockázatos életmódot, hogy tökéletesen tudatában van annak, mit is okozhat a szervezetének ezzel – mondja dr. Lantos Zoltán, a GFK Hungary egészségügyi divíziójának vezetője. – Persze az egészséges életmód is megítélés kérdése, nem mindegy, hogy az orvosi előírások szerint, vagy szubjektív mérce alapján gondolja valaki úgy, hogy ő mindent megtesz. Például azzal, hogy különböző alternatív, gyógyítónak gondolt eljárásnak aláveti magát, miközben a teste, egészsége ennek esetleg semmiféle hasznát nem látja.”
A piackutatók szerint a számok egyértelműen azt mutatják: az emberek jó része csak akkor figyel az egészségére, ha beteg lesz, de van, akinél továbbra sem „kapcsolódik fel a villany”.

-----

Namost erről szólnék pár szót.

Legeslegelőször az jut eszembe, hogy az az ember, aki egy rák után nem hajlandó lelki gyengesége miatt belenézni a tükörbe és szembesülni azzal, hogy ha nem változtat, akkor következő alkalommal is meg fogja kapni, csak akkor már lehet, hogy nem fogja túlélni, nos ehhez annyit fűznék hozzá, hogy sajnálatos. 

Számomra hihetetlen, sokkoló és valahol fájdalmas is, hogy az emberi butaságnak bizony van az a szintje, amikor "inkább el sem megyek az orvoshoz, mert úgyis talál valamit". Rendben, hogy pánikreakciók indulnak el az emberben, ha problémát észlel magában, első körben szerintem mindenki így van ezzel. Van, aki megbékél, van aki tagad és van, aki a szokásos fázisokon megy keresztül, mire beismeri, hogy nincs más hátra, mint összeszedni az erejét és menni, csinálni, legyőzni.

Csupán csak afelett nem tudok napirendre térni, hogy ha az ember minden erejét összeszedve legyőzte a kórt, azután miért hagyja el, miért felejti el magát olyan szinten, hogy szinte meghívja magához a betegséget, mondván, hogy ha először nem sikerült megtanulni a leckét, akkor tessék, itt van másodszorra, hátha eljut a kisagyadig a feladat. 

Kérdezik tőlem időnként, hogy még mindig odafigyelek? Még mindig eszembe jut?

IGEN, odafigyelek. A táplálkozásomra, a gondolkodásomra, de elsősorban a lelkemre. 

Van, aki szerint én anno teljesítettem a "feladatot", tehát nem kell attól rettegnem, hogy újra előjön bennem. Nem félek konkrétan tőle, de eszembe szokott jutni. 

Nekem jól esik odafigyelni, mert ettől biztonságban érzem magam. Mindenki más is mérlegelhet és dönthet, hogy neki mit jelentett. Nem hiába kapja senki és semmiképp sem ok nélkül.