Egy nap ezt mondta nekem egy kedves doktornő: "Ez sajnos rosszindulatú..." Valahol itt kezdődött. Talán néhol szívszorító, máshol jókedvű de mindenképp őszinte naplót olvasol most. Ez az én gyógyulásom története.
2010. április 20., kedd
Felelősséggel önmagadért.
Ugye te is azt hiszed, hogy mert fiatal vagy, ez veled nem történhet meg?
Ugye bízol abban, hogy az igazi nagy bajok téged elkerülnek?
Azt mondják: "Mindig a jó emberekkel babrál ki a sors..."
Te jó ember vagy? Igen?
Akkor veled is megtörténhet. De súgok valamit:
Ha rossz embernek is tartod magad, akkor sem vagy védve, sőt!
Manapság egyre több fiatal kerül nehéz helyzetbe.
Olyan komoly feladatokkal kell megküzdenünk, amit mások már hatalmas élettapasztalattal a hátuk mögött kapnak kézhez.
Akár kétségbe is eshetnénk.
Talán kétségbe is estünk.
De egyet nem engedtünk meg magunknak: HOGY FELADJUK.
Lehet, hogy egy napon te kapod kézhez a diagnózist:
Ez sajnos rosszindulatú.
Felteszed magadnak a kérdést: mit rontottam el?
Talán megkapod rá a választ, talán nem.
Talán elrontottál valamit, talán nem.
Ne ezen emészd magad.
Gondolj arra, innentől mit tehetsz azért, hogy mindez megváltozzon.
Mindenkinek más hoz megoldást, ezért ezt magadban kell keresned.
Annyit kérek: figyelj magadra!
Fiatal vagy, erős vagy de sebezhető.
Figyeld a tested, jelez, ha baj van.
Ez a betegség sajnos soha el nem feledhető.
Ne hajtogasd folyton:
holnapra úgyis elmúlik!
Értsd meg: túl egy ponton
már nem ezen múlik.
Tégy meg mindent azért,
hogy megelőzd a bajt,
tedd meg ezt magadért,
ez majd egészségesen tart.
S ha mégis elér a betegség,
egy fontosat ne feledj:
akárhányszor omlasz össze
végül mindig emeld fel fejed!
Ezzel a kis saját készítésű verssel kívánom azt mindannyitoknak, hogy merjetek a betegség szemébe nézni!
Kérem az orvosokat, hogy a betegeket lelkileg is támogassák, vagy ha ők ezzel nem szeretnének foglalkozni, beszéljenek a lehetőségekről, hogy hova forduljanak. Rengeteget számít! Köszönöm.
Szép napot Mindenkinek.
Sziasztok,
sikerült leadni a szakdolgozatot és a bölcsődében egyre több feladatot bíznak rám. Haladnak a dolgok előre és minél több dolog halad én annál fáradtabb és kimerültebb vagyok. Az ember hajlamos azt hinni, hogy pár hónappal egy ilyen óriási megrázkódtatás után, már minden rendben van és képes úgy tenni, mintha az egésznek nem lett volna előzménye, mintha nem ezt csinálta volna az előtt, hogy ez az egész felbukkant... Úgyhogy vissza kell vennem a gyeplőt, a saját érdekemben.
Amikor sok időm van (magamra) akkor nagyon oda tudok figyelni. A táplálkozásomra, a lelki egyensúlyomra, a fejlődésemre. Amikor viszont reggel 7 órakor elmegyek itthonról és hazaesek este 8-ra, akkor felborul minden. Kényes az egyensúly. Változtatnom kell, mert ez nem egy jó játék.
A fehérvérsejt számom nagyon-nagyon alacsony, ezért két hétig biztosan csak a fele dózis interferont szúrhatom magamnak. Ennek nem igazán örülök, de Oláh Judit doktornő megnyugtatott, hogy az immunrendszerem a jelek szerint már így is módosult, szóval nem kell megijedni, ez egy mellékhatás, aminek inkább örülni kell, hiszen jelez a testem, hogy "vette az adást".
Hatalmas meglepetésemre egy nemes feladatra kaptam meghívást: A bőrgyógyászat professzora, egyetemi tanára (Prof. Dr. Kemény Lajos) megkért, hogy egy holnapi előadáson, amit ő tart, vegyek részt és működjek aktívan közre. Mit is jelent ez? Holnap odamegyek az újklinikára, beszélgetek kb. fél órát egy pszichológussal, aztán beülök egy előadóba, ahol egy rakás orvostanhallgató arra lesz kíváncsi, hogy hogyan történt az egész melanoma-sztori, hogyan élem meg a betegségem lelki oldalát, stb. Az előadás címe ha jól tudom, akkor így hangzik: Bőrbetegségek lelki háttere. Megmondom őszintén, nem sokat hezitáltam, hogy elvállaljam, inkább örültem neki, mert szeretném, hogy a leendő orvosok olyan példát is lássanak, aki túlélte. Hiszen többségük úgy áll ehhez a betegséghez, hogy igencsak végzetes. Szívesen megmutatom, hogy én köszönöm jól vagyok és szívesen elmesélem a történetem nekik. Ők talán azért tisztában vannak azzal, hogy mennyire figyelni kell az anyajegyeket, tehát ez most kivételesen nem azért fog megtörténni, hogy erre hívjam fel lelkesen a figyelmet, inkább -úgy vettem ki a szavakból- egyfajta segítségnek megyek oda, hogy az orvostanhallgatók megkérdezhessék azt, amire ezzel az egész melanomával kapcsolatban kíváncsiak, első kézből. Állok elébe :) Megtiszteltetésnek érzem, hogy maga a tanár úr kért meg erre.
Sikerült újabb tapasztalatra szert tennem: ha kimerült vagyok, akkor az interferon 5x olyan erősen üt. Tegnap jutottam ehhez az információhoz, saját magam által. Napok óta nem aludtam már jól, nem a minőséggel van a gond, hanem a mennyiséggel. Szakdolgozatot írtam éjjel háromig, reggel hajnalok hajnalán keltem és azt hiszem ez a jelenlegi állapotomban (mármint az interferon általi mellékhatások mellett), nem kifejezetten hasznos. Beadtam tegnap magamnak az adagot és néhány óra múlva már úgy rázott a hideg, hogy nem bírtam itt ülni a gép előtt!! Nem tudom, hogy lázas voltam-e, de olyan remegés jött rám, amitől még 2 takaró+2pléd alatt sem tudtam megszabadulni, hozzáteszem, alulról az ágymelegítő melegített. Órákon keresztül csak forgolódtam, a homlokomig be voltam takarózva és mégis folyamatosan remegtem, megállás nélkül. Azt hittem, már elkerülnek az ilyesfajta mellékhatások. De legalább megtudtam, hogy továbbra is nagyon fontos, hogy kipihenjem magam. Jelen helyzetben ez kissé körülményes, de igyekszem megtenni a megtehetőt, saját érdekemről van szó.
Most két hétig tuti, hogy 10 millió egységről 5 millió egységre csökken az interferonom, hogy utána mi lesz, majd a következő véreredményből kiderül. Én örülnék, ha helyrerázódna a fehérvérsejtszámom és kaphatnám az emelt dózist. Meglátjuk :)
sikerült leadni a szakdolgozatot és a bölcsődében egyre több feladatot bíznak rám. Haladnak a dolgok előre és minél több dolog halad én annál fáradtabb és kimerültebb vagyok. Az ember hajlamos azt hinni, hogy pár hónappal egy ilyen óriási megrázkódtatás után, már minden rendben van és képes úgy tenni, mintha az egésznek nem lett volna előzménye, mintha nem ezt csinálta volna az előtt, hogy ez az egész felbukkant... Úgyhogy vissza kell vennem a gyeplőt, a saját érdekemben.
Amikor sok időm van (magamra) akkor nagyon oda tudok figyelni. A táplálkozásomra, a lelki egyensúlyomra, a fejlődésemre. Amikor viszont reggel 7 órakor elmegyek itthonról és hazaesek este 8-ra, akkor felborul minden. Kényes az egyensúly. Változtatnom kell, mert ez nem egy jó játék.
A fehérvérsejt számom nagyon-nagyon alacsony, ezért két hétig biztosan csak a fele dózis interferont szúrhatom magamnak. Ennek nem igazán örülök, de Oláh Judit doktornő megnyugtatott, hogy az immunrendszerem a jelek szerint már így is módosult, szóval nem kell megijedni, ez egy mellékhatás, aminek inkább örülni kell, hiszen jelez a testem, hogy "vette az adást".
Hatalmas meglepetésemre egy nemes feladatra kaptam meghívást: A bőrgyógyászat professzora, egyetemi tanára (Prof. Dr. Kemény Lajos) megkért, hogy egy holnapi előadáson, amit ő tart, vegyek részt és működjek aktívan közre. Mit is jelent ez? Holnap odamegyek az újklinikára, beszélgetek kb. fél órát egy pszichológussal, aztán beülök egy előadóba, ahol egy rakás orvostanhallgató arra lesz kíváncsi, hogy hogyan történt az egész melanoma-sztori, hogyan élem meg a betegségem lelki oldalát, stb. Az előadás címe ha jól tudom, akkor így hangzik: Bőrbetegségek lelki háttere. Megmondom őszintén, nem sokat hezitáltam, hogy elvállaljam, inkább örültem neki, mert szeretném, hogy a leendő orvosok olyan példát is lássanak, aki túlélte. Hiszen többségük úgy áll ehhez a betegséghez, hogy igencsak végzetes. Szívesen megmutatom, hogy én köszönöm jól vagyok és szívesen elmesélem a történetem nekik. Ők talán azért tisztában vannak azzal, hogy mennyire figyelni kell az anyajegyeket, tehát ez most kivételesen nem azért fog megtörténni, hogy erre hívjam fel lelkesen a figyelmet, inkább -úgy vettem ki a szavakból- egyfajta segítségnek megyek oda, hogy az orvostanhallgatók megkérdezhessék azt, amire ezzel az egész melanomával kapcsolatban kíváncsiak, első kézből. Állok elébe :) Megtiszteltetésnek érzem, hogy maga a tanár úr kért meg erre.
Sikerült újabb tapasztalatra szert tennem: ha kimerült vagyok, akkor az interferon 5x olyan erősen üt. Tegnap jutottam ehhez az információhoz, saját magam által. Napok óta nem aludtam már jól, nem a minőséggel van a gond, hanem a mennyiséggel. Szakdolgozatot írtam éjjel háromig, reggel hajnalok hajnalán keltem és azt hiszem ez a jelenlegi állapotomban (mármint az interferon általi mellékhatások mellett), nem kifejezetten hasznos. Beadtam tegnap magamnak az adagot és néhány óra múlva már úgy rázott a hideg, hogy nem bírtam itt ülni a gép előtt!! Nem tudom, hogy lázas voltam-e, de olyan remegés jött rám, amitől még 2 takaró+2pléd alatt sem tudtam megszabadulni, hozzáteszem, alulról az ágymelegítő melegített. Órákon keresztül csak forgolódtam, a homlokomig be voltam takarózva és mégis folyamatosan remegtem, megállás nélkül. Azt hittem, már elkerülnek az ilyesfajta mellékhatások. De legalább megtudtam, hogy továbbra is nagyon fontos, hogy kipihenjem magam. Jelen helyzetben ez kissé körülményes, de igyekszem megtenni a megtehetőt, saját érdekemről van szó.
Most két hétig tuti, hogy 10 millió egységről 5 millió egységre csökken az interferonom, hogy utána mi lesz, majd a következő véreredményből kiderül. Én örülnék, ha helyrerázódna a fehérvérsejtszámom és kaphatnám az emelt dózist. Meglátjuk :)
Életmentő vakcina a melanoma ellen?
Találtam egy érdekes linket, nem tudom, hogy mennyi valóságalapja van, de őszintén örülnék, ha ez igaz lenne:
Az előrehaladott állapotban lévő melanomás páciensek egy része is teljesen felépült egy tesztelés alatt lévő vakcinától, amely csak a tumorsejteket támadja meg és sértetlenül hagyja az egészséges sejteket - adta hírül az egyik brit napilap.
Howard Kaufman, a chicagói Rush egyetemi orvosi központ munkatársa elmondta, hogy tanulmányuk megmutatta, egyes előrehaladott állapotú melanomás páciensek is meggyógyulhatnak, és mások állapota is javul a szer hatására. "Évente emberéletek ezreit menti majd meg" - tette hozzá.
A vakcinát Nagy-Britanniában is tesztelték, ahol az elmúlt 25 évben a melanoma aránya nagyobb ütemben emelkedett, mint más gyakori ráktípusoké, évente mintegy kétezren halnak meg miatta az országban. Ebben a tanulmányban ötven, előrehaladott állapotban lévő melanomás brit páciens vett részt, akiknek már nem jósoltak kilenc hónapnál hosszabb életet. A kutatók megállapították, hogy 16 százalékuk teljesen felépült a vakcina alkalmazása után, és legalább négy évig tünetmentesek maradtak. A betegek további 28 százalékánál legalább felére csökkent a tumor mérete.
A meghökkentően jó eredmények alapján az OncoVEX elnevezésű vakcina III-as fázisú klinikai próbái is megkezdődnek - közölte Kaufman. A klinikai kipróbálás most induló szakaszában összesen 430 melanomás páciens vesz részt szerte az Egyesült Államokban. A vakcinát közvetlenül a tumorba fecskendezik be kéthetente egyszer, legfeljebb 24 alkalommal. A résztvevő önkénteseket az első adag vakcinát követően két évig követik nyomon.
Az OncoVEX-et eredetileg a herpeszvírus ellen fejlesztették ki, a kutatók véletlenül fedezték fel, hogy a vakcina megtámadta a rákos szöveteket, amikor tévedésből rossz helyre tett, tumorsejteket tartalmazó Petri-csészébe került a szer.
Remények szerint a szer levédése felgyorsul és öt éven belül piacra kerül.
Forrás: MTI
2010. április 14., szerda
Jövök.
Tudom-tudom, most már illene írni, hogy mi a helyzet. Fogok is!
Például ma reggelre volt betervezve. Egy tegnapi hosszú nap után elég későn sikerült lefeküdni és örültem, hogy csak délre kell menni órára, úgyhogy egy picit tovább alhatok. Csörgött az óra reggel fél 9-kor és örültem is neki, hogy felébresztettek, folytathatom a szakdolgozatomat. De gondoltam, mielőtt nekiállok még lemegyek egy kicsit alfába és gyakorlom az agykontrollt. Aha, fantasztikusan belealudtam a gyakorlásba, egészen fél 11-ig :D Hurrá. De legalább pihentebb vagyok (ez biztosan a hányinger formájában jelenik meg...). Úgyhogy már 11 óra is elmúlt, a szakdogesz ne haladt, viszont este talán tovább bírok majd dolgozni vele. A tegnapi nappal szuper dolog történt, páran már tudjátok, de este bővebben kifejtem a történteket, nagyon örülök neki :)
Egyre jobban meglepődök, hogy kik olvassák a blogot. Örülök nektek és köszönöm a biztató szavakat, sok erőt adnak! Örülök, hogy érdekel titeket, mi történik velem.
Ma délután szurka, de már nem félek tőle. Hétfőn is jól ment és mire hatott, már el is aludtam. Igaz másnap, mint akit fejbe kólintottak, de legalább este nem ütött ki. :)
Most elmegyek órára, este végzek, aztán jövök és mesélek.
Puszi és nagyölelés Mindenkinek, aki erre jár!
Nati
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)