Sziasztok,

sikerült leadni a szakdolgozatot és a bölcsődében egyre több feladatot bíznak rám. Haladnak a dolgok előre és minél több dolog halad én annál fáradtabb és kimerültebb vagyok. Az ember hajlamos azt hinni, hogy pár hónappal egy ilyen óriási megrázkódtatás után, már minden rendben van és képes úgy tenni, mintha az egésznek nem lett volna előzménye, mintha nem ezt csinálta volna az előtt, hogy ez az egész felbukkant... Úgyhogy vissza kell vennem a gyeplőt, a saját érdekemben.
Amikor sok időm van (magamra) akkor nagyon oda tudok figyelni. A táplálkozásomra, a lelki egyensúlyomra, a fejlődésemre. Amikor viszont reggel 7 órakor elmegyek itthonról és hazaesek este 8-ra, akkor felborul minden. Kényes az egyensúly. Változtatnom kell, mert ez nem egy jó játék.

A fehérvérsejt számom nagyon-nagyon alacsony, ezért két hétig biztosan csak a fele dózis interferont szúrhatom magamnak. Ennek nem igazán örülök, de Oláh Judit doktornő megnyugtatott, hogy az immunrendszerem a jelek szerint már így is módosult, szóval nem kell megijedni, ez egy mellékhatás, aminek inkább örülni kell, hiszen jelez a testem, hogy "vette az adást".

Hatalmas meglepetésemre egy nemes feladatra kaptam meghívást: A bőrgyógyászat professzora, egyetemi tanára (Prof. Dr. Kemény Lajos) megkért, hogy egy holnapi előadáson, amit ő tart, vegyek részt és működjek aktívan közre. Mit is jelent ez? Holnap odamegyek az újklinikára, beszélgetek kb. fél órát egy pszichológussal, aztán beülök egy előadóba, ahol egy rakás orvostanhallgató arra lesz kíváncsi, hogy hogyan történt az egész melanoma-sztori, hogyan élem meg a betegségem lelki oldalát, stb. Az előadás címe ha jól tudom, akkor így hangzik: Bőrbetegségek lelki háttere. Megmondom őszintén, nem sokat hezitáltam, hogy elvállaljam, inkább örültem neki, mert szeretném, hogy a leendő orvosok olyan példát is lássanak, aki túlélte. Hiszen többségük úgy áll ehhez a betegséghez, hogy igencsak végzetes. Szívesen megmutatom, hogy én köszönöm jól vagyok és szívesen elmesélem a történetem nekik. Ők talán azért tisztában vannak azzal, hogy mennyire figyelni kell az anyajegyeket, tehát ez most kivételesen nem azért fog megtörténni, hogy erre hívjam fel lelkesen a figyelmet, inkább -úgy vettem ki a szavakból- egyfajta segítségnek megyek oda, hogy az orvostanhallgatók megkérdezhessék azt, amire ezzel az egész melanomával kapcsolatban kíváncsiak, első kézből. Állok elébe :) Megtiszteltetésnek érzem, hogy maga a tanár úr kért meg erre.


Sikerült újabb tapasztalatra szert tennem: ha kimerült vagyok, akkor az interferon 5x olyan erősen üt. Tegnap jutottam ehhez az információhoz, saját magam által. Napok óta nem aludtam már jól, nem a minőséggel van a gond, hanem a mennyiséggel. Szakdolgozatot írtam éjjel háromig, reggel hajnalok hajnalán keltem és azt hiszem ez a jelenlegi állapotomban (mármint az interferon általi mellékhatások mellett), nem kifejezetten hasznos. Beadtam tegnap magamnak az adagot és néhány óra múlva már úgy rázott a hideg, hogy nem bírtam itt ülni a gép előtt!! Nem tudom, hogy lázas voltam-e, de olyan remegés jött rám, amitől még 2 takaró+2pléd alatt sem tudtam megszabadulni, hozzáteszem, alulról az ágymelegítő melegített. Órákon keresztül csak forgolódtam, a homlokomig be voltam takarózva és mégis folyamatosan remegtem, megállás nélkül. Azt hittem, már elkerülnek az ilyesfajta mellékhatások. De legalább megtudtam, hogy továbbra is nagyon fontos, hogy kipihenjem magam. Jelen helyzetben ez kissé körülményes, de igyekszem megtenni a megtehetőt, saját érdekemről van szó.

Most két hétig tuti, hogy 10 millió egységről 5 millió egységre csökken az interferonom, hogy utána mi lesz, majd a következő véreredményből kiderül. Én örülnék, ha helyrerázódna a fehérvérsejtszámom és kaphatnám az emelt dózist. Meglátjuk :)