6ás

Több, mint egy hete voltam bent a klinikán vérvételen a pajzsmirigyalulműködés miatt és akkor beszélgettünk kicsit Mónikával (asszisztens) arról, hogy meddig hat a feron meg mikor várható az, hogy elkapok minden sz@rt a bölcsiben és elmondta, hogy az utolsó lövéstől számítva még egy hónapig "védve" vagyok, aztán ahogy elmúlik az a hatása, ami a vírusok ellen véd, akkor fog következni az az időszak, hogy elkapok mindent, tehát készüljek arra, hogy bizony lesz egy ilyen gázosabb periódus. Aztán szépen megszokja a szervezetem, hogy naponta találkozik ezekkel a baktériumokkal meg vírusokkal és ellenállóbb lesz. Úgy legyen!
Azt is mondta, hogy az a hatás, ami a rossz sejtek ellen véd továbbra is fennmarad, mert az már módosult a szervezetemben. Nem értem igazán ezt az egészet, de nem tudok mást tenni, mint elhiszem.

A helyzet állása most pedig az, hogy pár napja úszok saját taknyomban meg fáj a torkom. Emellé persze párosul a fizikai csökkent működés is, meg a hangulatomon is látszik, hogy ez most nagyon új nekem... Megszoktam a lázat, hogy attól gyenge vagyok, de már több, mint egy éve nem voltam se taknyos, se torokfájós, mert ugye védett a feron. Visszatértem a "normális" emberek közé ezek szerint, ami tökre oké, de meglehetősen bennem van a félsz, hogy most ez így tényleg jó a szervezetemnek? Ha minden kis betegséget elkapok, akkor most erős az immunrendszerem vagy gyenge?? Egyik része erős a másik gyenge? Van ilyen? :S

Odafigyelek. Szinte csak gyümölcsöket, zöldségeket eszek, meg teljes kiőrlésű müzlit tejjel vagy natúr tejtermékkel. Néha húst. Csíráztatok, sok vizet és gyógyteát iszok édesítés nélkül. Szedek C-vitamint, magnéziumot B6-tal, néha kálciumot. A napi egy óra biciklizés mellett gyakran nagyokat sétálok de igyekszem min. heti 2-3x átmozgató tornát is csinálni. Azt sem mondanám, hogy túl stresszes vagyok, azon kívül, hogy tényleg pörög az agyam a munkán néha túlságosan is. De ez nem kifejezetten stressz. Tehát alapvetően megteszem amit ésszerűnek tartok. Elég? Lehetne többet?
Kicsit idegesít ez az orrfolyás, torokfájás téma. Azt érezteti, mintha innentől megint gyenge lenne a védekezőképességem és minden pillanatban újra fenyegetne a veszély, hogy megindulnak megőrülni a testemben a rossz sejtek.

Óóó, kérek észt ahhoz, hogy úgy tudjam beosztani a kicsi szabadidőm, hogy eleget tudjak agykontrollozni, relaxálni, meditálni, mert tudom, megtapasztaltam mennyi múlik ezen!
Ahogy Marietta sorstársam írta a levelében, hogy: "Igen megharcoltunk rendesen és úgy érzem most jön még csak a java,mert nagyon erősnek kell lennünk és helyt kell állnunk az életben!" Maximálisan igaza van. Eddig burokban éltünk a betegség miatt, de ez a mindennapi életben való odafigyelés, tudatosság egy teljesen más feladat, itt már több felé osztjuk a figyelmet, ott a család, a munka, a kötelességek, a barátaink, a Társunk (ha van) és ha mindezt "elintéztük", akkor törődhetünk magunkkal. Bár szerintem a bajunk mindkettőnknek megtanította, hogy ne hagyjuk magunkat utoljára, hogy igyekezzünk érvényesíteni a saját szándékunkat és igenis figyeljünk oda, hogy többször ne forduljon elő... Nehéz az ember alaptermészetét gyökeresen megváltoztatni. De néha muszáj és segít a tudat, hogy ezt most nem másokért, hanem MAGUNKÉRT tesszük. Megérdemeljük, hogy jól legyünk, hogy azzal a tudattal mehessünk tovább az úton, hogy legyőztük, megcsináltuk, túl vagyunk rajta, de a fél szemünk mindig magunkon tartjuk ezentúl, hogy ne adjunk esélyt egy újabb szétesésnek.

Anikónak pedig üzenem, hogy van élet a kezelés után, ha minden jól megy, nemsokára te is megtapasztalod és sokkal jobb lesz, mint most! Remélem a doktornő megérti majd, hogy ez már többet árt neked, mint használ. Írj majd, hogy mi lett.

Azt gondoltam, hogy majd ha vége lesz a feronnak, nem is tudok mit írni a gyógyulós blogomba. Azért vannak történések, amik egyértelműen ide tartoznak, tehát ami az egészségemmel kapcsolatos, azt továbbra is itt vezetem.

A héten ha lesz lehetőségem elkéredzkedek egy ebédszünetben és beszaladok a klinikára megkérdezni, hogy mi lett a vérvétel eredménye. Bizakodom a legjobbakban, nem hiányzik, hogy gyógyszereket kelljen szednem, mert alulműködik a pajzsmirigyem. Csaknem... :)

Holnap hétfő, szép hetet a kedves olvasóknak és köszönöm a ritka bár annál értékesebb kommenteket, mindig nagyon örülök, ha valaki visszajelez valamit. Köszi!

Nati

Az alvásról

Drasztikusan lecsökkent az alvásigényem. Illetve nem is biztos, hogy az igényem csökkent le, egyszerűen hozzászokott (talán) az agyam, hogy 6-7-7,5 órákat alszok, jó esetben 8-at. Ennek eredményeképp hétvégén is felébredek reggel 5-6 között. Ezzel annyi a probléma, hogy ez akkor is így van, ha nem fekszem le 10 órakor, hanem mondjuk éjfélkor, -mert ugyebár a hétvége az mégis hétvége, had engedjem már meg magamnak, hogy kicsit lazítok a gyeplőn-, így hát sajnos úgy jártam, hogy egyrészt egy fikarcnyit sem tudtam kipihenni magam és az egész szombatot félárbócon, szédülősen, semmi erővel nyomtam végig, körülbelül olyan állapotban, mintha előző este kegyetlenül berúgtam volna és full másnapos lettem volna... Nem volt épp ideális.
Szombaton reggel fél 6-kor kipattant a szemem és akármivel próbálkoztam, (relaxáció, agykontroll, meditáció), nem tudtam magam visszapasszírozni abba az állapotba, hogy elaludjak. Sírni tudtam volna az idegtől, de inkább felkeltem és úgy csináltam, mint aki észnél van.
Napközben szédültem, a teszkóban majdnem el is estem, leizzadtam, szapora volt a pulzusom, eléggé megijedtem. Ettem egy almát meg ittam vizet és hazasiettem.

Tegnapról mára sikerült 7,5 órát aludnom, tehát egy fokkal jobb a helyzet, de nem mondanám, hogy fúú de kipihent vagyok. Ma igyekszem korábban lefeküdni (nehezen megy), de gyógyszert nem vagyok hajlandó bevenni.

Hozzáteszem azért azt a fontos tényezőt is, hogy folyamatosan a munkámon pörög az agyam, amikor alszok is, a bölcsivel álmodom, ha meg felébredek, akkor rögtön olyan, mintha ott lennék. Valószínűleg ez a pályakezdők "betegsége", ezt muszáj megtanulnom valahogy kezelni.
Többet kéne gyakorolni (meditáció), az anno segített. Volt is Dórával egy levélváltásunk, hogy lehet kéne közös alkalmakat csinálni, mert neki sem ártana több gyakorlás. Tényleg nagyon kell.

Mennyire sokat számít, hogy milyen az ember alvásának a minősége...

Voltam pénteken vérvételen, hogy utánajárjunk ennek a pajzsmirigy-alulműködés dolognak. Fogtam magam és utánaolvastam kicsit. Bakker, lehet, hogy tényleg azom van, mert egyik tünete, hogy az ember indokolatlanul hízik. Namost látnotok kéne, hogy a hétköznapokon milyen mennyiségű és kalóriatartalmú ételeket fogyasztok, mozgok és komolyan mondom, mégis hétről-hétre csak hízok... Iszonyú elkeserítő ez azok után, hogy tavaly kb. 8-10 kilóval könnyebben hesszeltem végig a nyarat (oké, tudom a kezelés miatt), most meg naponta többször kapom meg az arcomba, hogy "Híztál!" "Hogy kikerekedtél!" és társait.

Nem szeretnék ilyen napi 500 kcal-ás étrenden élni, de lehet, hogy az lesz, mert ez már tényleg gáz. Marhára nem dob fel :/

Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen problémám lesz még. De lett.

Egyelőre úgy néz ki, hogy jól értelmeztem az eredményt, lakótárs is megerősítette, de majd szerdán hiszem el, ha doktornéni az arcomba mondja. Akkkkkkkkkkkorviszooont tényleg ünnepelek, ha kell egyedül, nem érdekel, szavakba nem tudom egyelőre önteni ezt az érzést!!!

Boldog, boldog, boldog! :)))

!!!!!!!!!!!!!!!!

Eddig úgy tűnik, hogy TOTÁL NEGATÍV, de még kielemzem Laci lakótársammal aki orvos és leírom, de ááááááá ha tényleg az van az eredményben, amit én le tudtam fordítani magamnak, akkor nagyon jó és NAGYON-NAGYON BOLDOG VAGYOK!!!!!!!!!!!!! :)))

Este még jelentkezem!!!!!!

semmi

Ajjjjjj, már tiszta ideg vagyok, körülbelül úgy téptem fel a postaládát, mintha az életem múlna rajta (végülis...) de nem volt benne levél!!! Azt mondták, hogy 3 nap a kipostázási idő, hát már szerda van és pénteken volt a vizsgálat... Kalapál a szívem, 200 a vérnyomásom, eléggé izgulok. Nyomatok is egy kis kamillateát, amióta rákényszerültem, azt hiszem rászoktam :)