Egy nap ezt mondta nekem egy kedves doktornő: "Ez sajnos rosszindulatú..." Valahol itt kezdődött. Talán néhol szívszorító, máshol jókedvű de mindenképp őszinte naplót olvasol most. Ez az én gyógyulásom története.
2011. május 4., szerda
semmi
Ajjjjjj, már tiszta ideg vagyok, körülbelül úgy téptem fel a postaládát, mintha az életem múlna rajta (végülis...) de nem volt benne levél!!! Azt mondták, hogy 3 nap a kipostázási idő, hát már szerda van és pénteken volt a vizsgálat... Kalapál a szívem, 200 a vérnyomásom, eléggé izgulok. Nyomatok is egy kis kamillateát, amióta rákényszerültem, azt hiszem rászoktam :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A nincs hír az jó hír!!!!! Nagyon szorítok!!!!
VálaszTörlésPusssz,Ivett
Köszönöm!!!!!
VálaszTörlésÉn is nagyon-nagyon szorítok. sokat gondolok rád! Majd írj, ha tudsz valamit!
VálaszTörlésPuszi
Niky