Drasztikusan lecsökkent az alvásigényem. Illetve nem is biztos, hogy az igényem csökkent le, egyszerűen hozzászokott (talán) az agyam, hogy 6-7-7,5 órákat alszok, jó esetben 8-at. Ennek eredményeképp hétvégén is felébredek reggel 5-6 között. Ezzel annyi a probléma, hogy ez akkor is így van, ha nem fekszem le 10 órakor, hanem mondjuk éjfélkor, -mert ugyebár a hétvége az mégis hétvége, had engedjem már meg magamnak, hogy kicsit lazítok a gyeplőn-, így hát sajnos úgy jártam, hogy egyrészt egy fikarcnyit sem tudtam kipihenni magam és az egész szombatot félárbócon, szédülősen, semmi erővel nyomtam végig, körülbelül olyan állapotban, mintha előző este kegyetlenül berúgtam volna és full másnapos lettem volna... Nem volt épp ideális.
Szombaton reggel fél 6-kor kipattant a szemem és akármivel próbálkoztam, (relaxáció, agykontroll, meditáció), nem tudtam magam visszapasszírozni abba az állapotba, hogy elaludjak. Sírni tudtam volna az idegtől, de inkább felkeltem és úgy csináltam, mint aki észnél van.
Napközben szédültem, a teszkóban majdnem el is estem, leizzadtam, szapora volt a pulzusom, eléggé megijedtem. Ettem egy almát meg ittam vizet és hazasiettem.
Tegnapról mára sikerült 7,5 órát aludnom, tehát egy fokkal jobb a helyzet, de nem mondanám, hogy fúú de kipihent vagyok. Ma igyekszem korábban lefeküdni (nehezen megy), de gyógyszert nem vagyok hajlandó bevenni.
Hozzáteszem azért azt a fontos tényezőt is, hogy folyamatosan a munkámon pörög az agyam, amikor alszok is, a bölcsivel álmodom, ha meg felébredek, akkor rögtön olyan, mintha ott lennék. Valószínűleg ez a pályakezdők "betegsége", ezt muszáj megtanulnom valahogy kezelni.
Többet kéne gyakorolni (meditáció), az anno segített. Volt is Dórával egy levélváltásunk, hogy lehet kéne közös alkalmakat csinálni, mert neki sem ártana több gyakorlás. Tényleg nagyon kell.
Mennyire sokat számít, hogy milyen az ember alvásának a minősége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése