A kimetszés után

Nos, tegnap telelt a 2 nap, úgyhogy szépen eltávolítottam a tapaszt és készültem a látványra.
Érdekes, hogy ennyire "rá vagyok pörögve", de amikor a hátamból szedték ki, azt ugye nem láttam, tehát nem tudtam nézni, hogy hogy néz ki, hogyan gyógyul, stb. Most, hogy a lábamon van, azért sokkal érdekesebb, mert nyomonkövethetem a szervezetem gyógyítóképességeit és hogy napról-napra hogyan forr és forr össze az az eredetileg nyílt seb. Számomra ez érdekes. Megbarátkoztam már a látvánnyal és a tudattal, hogy ezentúl a lábamon is lesz egy "harci sebesülés".
Így néz ki letisztítás után:

Tudom, hogy nem egy szívetmelengeő látvány, főleg, hogy élőben hullámos tőle a lábam, mert ez egy eléggé alapból is feszes felület, amit a damillal csak még jobban össze kell húzni, szóval egyelőre elég barátságtalan látvány a számomra, de tudom, hogy ez még alakul. 

Kicsit rám járt a rúd azzal, hogy másnap egy elég hosszú műszakot kaptam a KFC-ben, szóval rengeteget kellett állnom, mászkálnom, persze egy óra után már fájt eléggé és erre rátett az is, hogy munkatársnőm egyszer véletlenül guggolás közben belekapaszkodott a lábamba, persze pont a sebbe, azt hittem ki fogok ugrani a bőrömből rövidtávon. Szóval fájt egész nap, bicegtem, majd este hazaérkezés után jól felpolcoltam és pihentettem. Másnap lakásnézőbe mentünk, akkor is húzódott nagyon, de nem volt az, hogy minden egyes időpillanatban fájt. Ma ismét munka nemsokára, hosszúkás műszak, kicsit féltem, de nincs más hátra, ez nem a világvége, este majd pihentetem megint. 

Lackóval mindketten ki vagyunk akadva, hogy ilyen sokáig tart az, hogy eredmény legyen. 5-7 hét! A karácsony miatt is persze, szóval megint úgy jártam, mint 3 éve... Karácsony előtt kiszedték, aztán a várakozás... Klassz volt. Mire odajutunk, már el leszünk költözve (halllleluja) és jócskán be leszünk rendezkedve. Beszéltünk már arról is, hogy mi lenne, ha rossz lenne az eredmény, de ezen még nem szeretnénk túl sokat filozofálgatni, inkább arra próbálunk hangolódni, hogy minden rendben lesz vele. 

Nos, nagyvonalakban ennyit az új harcidíszemmel kapcsolatban, lehet, hogy legközelebb akkor jelentkezem, ha kivették a varratokat vagy majd meglátom. 

Most irány a sültcsirkegyár!

Üdv.: Nati