Egy nap ezt mondta nekem egy kedves doktornő: "Ez sajnos rosszindulatú..." Valahol itt kezdődött. Talán néhol szívszorító, máshol jókedvű de mindenképp őszinte naplót olvasol most. Ez az én gyógyulásom története.
2012. december 18., kedd
Van is eredmény, meg nincs is.
Üdv itt,
nos, kedves Párom tegnap felhívta az elvileges doktor urat (ő egy nővel beszélt, aki az én orvosom nevén jelentkezett be, furcsa), na mindegy, ez e leglényegtelenebb, viszont azt mondta neki az illető, hogy ráksejteket NEM, ismétlen NEM találtak a kimetszett szövetben, viszont valami szokatlan más szövetet igen. Paff. Nem tudták megmondani, hogy ezzel mi a teendő, elvileg valami nagyon kis része maradhatott benne a lábamban és ha én úgy döntök, akkor kivetethetem, de pénteken összeülnek a többi orvossal és konzultálnak egyet az ügyről, hogy mi is legyen ezzel a dologgal.
Na most, elsőkörben nyilván örülök, mert örülnöm kell, hogy a csúnya, gonosz sejtek ott nem voltak megtalálhatóak. Ettől függetlenül persze bennem van, hogy lehet, hogy máshol... De ezt igyekszem legyőzni. Szóval ez épp eléggé jó eredmény ahhoz, hogy egyet fellélegezzünk. Másrészt itt van ez a másik kérdés, amire a Párom egyértelműen azt mondja, hogy ki kell venni, biztos ami biztos, nekem meg persze elegem van a vagdosásból meg az eredményekre való várakozásból és hagynám... Persze nem így megy ez.
Volt lakótársamnak hála megkaptam angolra szaknyelvre lefordítva a kórtörténetemet vázlatos verzióban, de a tények bennevannak, úgyhogy azt szépen elküldtem a kórháznak, hogy lássák, mi az elősztori.
Nos, innentől várom, hogy mit fognak kitalálni nekem.
Pozitív vagyok és arra gondolok, hogy biztosan a legjobbat akarják és helyes döntést hoznak!
Egyébként pedig köszönöm a Sorsnak, hogy most épp úgy fordult a kerék, hogy ott nem volt semmi.
Az én gyengeségem, de azért van bennem félsz a majd egyszer sorrakerülő staging vizsgálatok eredményeitől. Ki tudja mikor fogok tudni menni, megcsinálják-e itt vagy haza kell miattuk mennem, stb. Minden esetre itt az idő hamarosan, hogy az otthoni TB-m elintézzem (a következő fizuval), biztos ami biztos alapon. Nem lenne túl ideális minden vizsgálatért fizetni, ha itt nem fogják megcsinálni. Nade, Natika kapd össze magad! (Kicsit borongósabb a hangulat a tél miatt, sorry.)
Szóval ez itt a helyzet, kérem.
Mindenkinek jó egészséget és sok mosolyt így karácsony környékén!
Üdv.: Nati
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nem lesz gond, Nati! Kellemes ünnepeket! atibond :)
VálaszTörlésKoszi Ati! Ugylegyen :)
VálaszTörlésBOLDOG KARÁCSONYT, PUSZI : ildy:-)
VálaszTörlésKoszonom Ildy, neked is hasonlo szepeket!
VálaszTörlésSzia Nati!
VálaszTörlésGabi vagyok. Olvasom a bejegyzéseidet, most hogy pár hete meg tudtam melanomám van.
Hozzád képest én kissé felelőtlen nőszemély vagyok, mert nekem vagy 200! anyajegyem van, ha nem több és ugye szűrésen több éve voltam utoljára(akkor levettek hármat, azokkal nem volt semmi gond). Mondhatni most is a véletlen, vagy a sors keze, hogy orvoshoz mentem. Megsértettem egyet, vérzett, fura alakú valami volt, nem kicsi.
Az ünnepek felületes jókedvben teltek, a család előtt nem mutattam mi jár a fejemben. Borzalmas félelem a műtéttől, két helyen vágás, altaltatás, eleve nagyon irtózom egy tűszúrástól is. Komolyan én a 41 évemmel szinte szégyelltem magam hozzád képest milyen gyáva vagyok. Össze kellett kapnom magam.
Ma volt a nagy nap, varratszedés, eredmény hirdetés. A furcsa az volt hogy nagyon nyugodt lettem, nem féltem, sőt a váróteremben egyik sorstársammal, akivel együtt műtöttek bennünket viccelődtünk(sosem vettem komolyan az életet, talán volt a baj), gondoltam még had mosolyogjak mielőtt a testvérem( ő a korházban asszisztens), orvos gyászos arcát meglátom. Hát igen, itt Kaposváron, a sebészeten az összes orvos baromi helyes, fiatal, az altatóorvos is, öröm volt rájuk nézni.
Nővérem bejött velem, meg lett az eredményem, de nem tetszett az arckifejezése, annyit mondott halkan hogy piszok nagy szerencsém van, ezt nem értettem. Az orvos elkezdte böngészni a papírt, mire meg kérdezte van-e pezsgőm...ezt sem értettem...fel sem fogtam, minta nem én lettem volna hanem egy másik ember.
Nem akarlak untatni, ha érdekel szívesen mesélem tovább, addig,
Jobbulást kívánok neked így ismeretlenül,hidd el nagyon jó ötlet az a blog.
Szia,
VálaszTörlésszeretném, ha továbbmesélnéd. Időnként idetalálnak mások is és nekik is jól jöhet, másrészt meg persze érdekel :)
Köszi, hogy írtál!