2018. január 24., szerda
Orvosi kannabisz hatasa a melanomra
TANULMÁNY: A KANNABISZBAN TALÁLHATÓ KANNABINOIDOK CSÖKKENTHETIK A MELANOMA SEJTEK ÉLETKÉPESSÉGÉT
Errol olvashattok a kovetkezo cikkben, amit en mindenkepp szerettem volna megosztani veletek. Hozzateszem en soha nem voltam marihuana fogyaszto, amikor tizeneves koromban probaltam, inkabb megfulladtam tole, mintsem eljutottam volna az elvezeseig, de kovetem a legujabb fejlemenyeket a noveny pozitiv hatasaival kapcsolatban. Nehany honappal ezelott a melypontok melypontjara kerultem, akkor vasaroltunk eloszor kannabisz olajat es kezdtem el nagyon alacsony dozisban hasznalni. Pozitiv tapasztalataimat termeszetesen szivesen megosztom, ha valakit erdekel.
Lenyege a mondandomnak, hogy aki potencialis remenysugarkent tud ragondolni, az mihamarabb kezdje el a kutatast a CBD-rol, aki szerint pedig az egesz baromsag, az azonnal!
Benne vagyok egy Facebookos csoportban es csodalatos eredmenyekrol szamolnak be teljesen gyartotol fuggetlen emberek, sulyos betegsegekkel, akiknek a mindennapi elet mar a foldi pokolla valtozott.
Es akkor ime a cikk indulopontnak:
https://orvosikannabisz.com/kutatasok/tanulmany-a-kannabiszban-talalhato-kannabinoidok-csokkenthetik-a-melanoma-sejtek-eletkepesseget/
2017. október 28., szombat
Üzenet a mélyponton lévőknek
2017.10.27.
– Van olyan üzenete, amit átadna azoknak, akik most mélyponton vannak? – Egyszer egy kontrollvizsgálatra várakozva beszélgettem egy betegtárssal, aki arról beszélt, hogy semmi öröm nem érte mostanság. Elmeséltem neki, hogy bár engem is értek bosszúságok reggel óta, én mi mindennek örültem mégis aznap.
Meggyógyult az áttétes emlőrákból, majd a saját maga által végigjárt kálvária negatív és pozitív hatásaiból építkezve életét arra tette fel, hogy másoknak segítsen. Bányai Éva Magyarország egyik legismertebb és leginkább elismert pszichológus professzora. A pszichológiai módszereknek a mérhető élettani hatásait is kutatja. A decemberben 75. születésnapját ünneplő professzor ideje ma is szinte percekre be van táblázva: két napon az Országos Onkológiai Intézetben felügyeli az irányításával, emlőrákos betegek bevonásával futó kutatást, két napon az egyetemen oktat, egy napon végstádiumban lévő rákbetegeknek nyújt segítséget, a hétvégék pedig nem ritkán érik valamely hazai vagy külföldi tudományos fórumon. Azért ma már arra is figyel, hogy legyen ideje feltöltődni, ennek fontosságára a saját betegsége tanította meg. A RÁKGYÓGYÍTÁS Magazinnak Bányai Éva Szegeden, a Magyar Pszichológiai Társaság 26. Országos Tudományos Nagygyűlésén adott interjút.
– A 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadások napján önnek is eljött a világvége.
– Rendszeresen tartottam önvizsgálatot odahaza, 2001. szeptember 8-án, egy szombati napon vettem észre egy apró csomót az egyik mellemben, s hogy behúzottá vált a bőröm. Egy gyermekkori sebész barátom még aznap megvizsgált. Megerősítette a gyanúm, de meg is nyugtatott, hogy pikk-pakk kikapják a csomót, és minden rendben lesz. Az ELTE Kísérleti Pszichológiai Tanszékének akkori vezetőjeként hétfőn el kellett indítanom az új tanévet, így kedden jutottam be mammográfiára, ahol egyértelművé vált a diagnózis. Bátyámat hívtam telefonon, hogy elmondjam neki a történteket, de ő csak annyit kérdezett: nem nézem a tévét? Nem értettem, hogy jön ez ide, amikor én a sorsomról beszélek neki. Amikor bekapcsoltam a készüléket, az első képsor, amit láttam, hogy összeomlik a Világkereskedelmi Központ épülete. Az első gondolatom az volt: „halálos beteg vagyok, s tessék, erre össze is omlik a világ." Rögtön a második gondolatom viszont már a felismerés: „te jó ég, a diagnózis nyomán máris úgy gondolkodom, mint egy 3 éves gyerek, aki önmagát helyezi a világ középpontjába." Miután évtizedek óta kutattam már akkor is a hipnózis és a módosult tudatállapotok jellegzetességeit, felismertem ezt önmagamon. Rögtön fogtam egy vaskos füzetet és elkezdtem lejegyezni a gondolataimat. Címet is adtam neki: GYÓGYULÁSI NAPLÓ. Nem gondolkodtam a címen, viszont ezzel már az első napon önkéntelenül is kijelöltem a célomat.
– Mit jelent a módosult tudatállapot egy beteg számára?
– A rák diagnózisa gyakran olyan trauma, ami mindent felülír az agyban. A beteg észlelése beszűkül: nemcsak kevésbé tud koncentrálni és gondolkodni, de mindennek jelentőséget, általában negatív értelmet tulajdonít, s mindent magára vonatkoztat. Ezt is átéltem azon a napon. A mammográfiás vizsgálaton ugyanis az asszisztens egyszer csak felkiáltott: „nagyon nagy baj van, megyek a főorvos asszonyért."Negyed órába telt, amíg a főorvos odaért, addig én fejben már próbáltam lezárni az életem. A következő játszódott le bennem: „az engem ismerő és szerető sebész barátom nem akart megrémiszteni, ezért nyugtatott meg, bezzeg ez a számomra ismeretlen asszisztens nem kertel, megmondja az igazságot." Átgondoltam, hogy mit kell még megtennem, ha a mindjárt érkező főorvos azt mondja, hogy már csak egy évem van hátra, s mit adok fel ebből, ha fél évet vagy három hónapot ad nekem. Megérkezett, majd nyomban kiderült, hogy nem velem van baj, hanem a géppel, amit csak ő tud beállítani. A betegutam első napján nagy felismerés volt, hogy mennyi félreértés, félreértelmezés feszítheti a betegeket.
– Minden szónak súlya van.
– Nemcsak minden szónak! Az orvos egy ilyen súlyos élethelyzetben kiemelt tekintélyszemély: minden gesztusa, kézmozdulata, sóhaja, szemöldökráncolása jelzés a beteg számára, aminek jelentőséget tulajdonít akkor is, ha nincs jelentősége. Utólag találgatni kezdi, mi lehet a kimondott mondatok mögött. Mindennek üzenetértéke van. Sok orvos sajnos nincs tisztában azzal, hogy önkéntelenül is mennyi negatív jelzést küld a betegei felé, holott ugyanannyi idő alatt tudatos pozitív kommunikációval nagyon sokat segíthetne is a betegeinek. Nem mindegy, hogyan jön ki egy páciens a rendelőből: félig teli vagy félig üres az a pohár? Lehet, hogy a szavak szintjén ugyanazt mondja két orvos, egyik mégis lendületet ad a betegének, a másik lelombozza. Diploma utáni képzésben már tanítjuk a krízishelyzetben lévőkkel dolgozó szakemberek, orvosok, lelkészek, pszichológusok számára az úgynevezett szuggesztív kommunikációt. Ez nagy öröm számomra, de szomorúság is, mert erre a képzésre jellemzően azok jelentkeznek, akik egyébként is hangsúlyt fektetnek a kommunikációra, tehát vélhetően jobban kommunikálnak az átlagnál. Az orvos-beteg viszonyban a páciensnek erőt adó pszichológiai módszereket már az alapképzésben meg kellene tanulnia minden orvostanhallgatónak még azelőtt, hogy egyetlen beteggel is találkozna.
– Hogyan vészelte át a kezeléseket?
– Teljes melleltávolító műtétre volt szükség, nyirokcsomó áttétek is igazolódtak. Ráadásul a szövettan is rossz prognózisú betegségtípust jelzett, ezért egy nagyon agresszív kezelésre volt szükség. Szendvicsterápiának hívták: egy több hatóanyagból álló kemoterápia és sugárkezelés váltotta egymást, a teljes kezelés kilenc hónapon át tartott. A rendkívül erős mellékhatások miatt nem sok beteg tudta végigcsinálni. Nekem előnyöm volt abban, hogy míg az orvosok megadták amit a kor tudományos bizonyítékai alapján biológiailag meg lehetett adni, én mellétettem mindazt, ami pszichológiailag segített a mellékhatások csökkentésében, a gyógyulásban, a túlélésben.
– Nyilván protekciós páciens volt, jobban odafigyeltek önre, mint egy átlag betegre.
– Hadd mondjak el egy történetet. Az első sugárterápiás megbeszélésre vártam a férjemmel. Ötvenhat betegre tíz szék jutott. Én kemoterápiáról jöttem, rettenetesen szédültem, ezért visszamentem az osztályra leülni. Három és fél órát várakoztunk. „Tán őt is meg kell vizsgálnom?" kérdezett vissza gunyorosan az orvos, amikor rám került a sor, s kértem, hogy bejöhessen velem a férjem is. Végül kint maradt, mert láttam a férjemen a dühöt, s féltem, hogy tettlegességig fajult volna a találkozás. Derékig le kellett vetkőznöm, s mivel ez már a műtét után történt, fél mellel ültem egy széken a szoba közepén. Az orvos nekem háttal kezdett kérdezgetni. „Mikor derült ki a betegség? Mikor volt a műtét? Mikor menstruáltam utoljára?" Utóbbi kérdésre nem válaszoltam. „Mi az, talán nem tudja?" Ezzel a gúnyos kérdéssel fordult felém. Megsemmisülve ültem ott, mint egy szoba közepére dobott tárgy, amire már rá sem lehet nézni. Akkor összeszedtem magam, s ugyan remegő hangon, de indulatosan válaszoltam: „ezekről az életemet alapvetően meghatározó, mély és intim kérdésekről nem tudok a hátával társalogni!" Onnantól kezdve odafordult. Ez volt életem legnagyobb megaláztatása. Ma is felzaklat, ha visszagondolok rá. Akkor és ott határoztam el: ha meggyógyulok, mindent meg fogok tenni azért, hogy ezt másokkal ne lehessen elkövetni! Az az orvos ma már nem él. A félreértések elkerülése érdekében: a halálához nem volt közöm.
– A zsúfoltságon, a kórház adottságain egy beteg nem tud változtatni és a többségnek pszichológiai jártassága sincs. Mi az, amit megtehet önmagáért egy páciens?
– Nagyon sokat! Mindenekelőtt nem szabad elzárkózni a pszichológiai segítségnyújtás elől. El kellene felejteni azokat a buta tévképzeteket, hogy pszichológusra csak a buggyantaknak van szükségük. Nagyon sok olyan módszert ismerünk, amelyek révén érdemben lehet segíteni. Több kutatás is tudományosan alátámasztotta, hogy például gyorsabb a műtét utáni lábadozás és kevesebb fájdalomcsillapítót igényelnek azok a betegek, akikkel már az operáció előtt foglalkozott pszichológus, s megtanultak önsegítő technikákat. Kimutathatóan kevesebb mellékhatás gyötri azokat, akik sikeresen alkalmaznak feszültségoldó vagy a gyógyító képzeletet segítségül hívó módszereket. A hajhullást nem lehet pszichológiai beavatkozással befolyásolni, de például a hányingert vagy a fájdalomérzetet igen.
– Mondjon konkrétumokat, amelyek megvalósíthatók a mindennapokban!
– Naplóírás: érdemes napi tizenöt percet rászánni, hogy a betegséggel összefüggő történéseket, tapasztalatokat, érzelmeket, félelmeket, bosszúságokat leírja az ember, mert már önmagában ezáltal csökken a stressz mértéke. Információszerzés: nem szabad sodródni az árral, érteni kell, hogy mi miért történik. A túlzsúfolt rendeléseken sokszor nincs idő az orvossal részletesen beszélni, de tudatosan, jegyzetelve fel kell készülni, s oda mást is magunkkal vinni, aki jobban tud figyelni. Meg kell találni a megbízható információ-forrásokat: nem össze-vissza olvasni a rémtörténeteket az interneten, hanem az ápolókkal vagy betegtámogató egyesületekkel, alapítványokkal felvenni a kapcsolatot. Ki kell iktatni a negatív szuggesztiókat: a betegek nagyon sokat ártanak egymásnak azzal, hogy a kezelőben egymásra licitálva ecsetelik, hogy ki kínlódik jobban. Persze azért teszik ezt, mert ott megértő közeget éreznek maguk körül, de ennek nem szabad részévé válni! A kemoterápiára nem méregként, hanem az orvostudomány mai állása szerinti leghatékonyabb gyógyszerként kell tekinteni, s nem elriasztani kell egymást, hanem pozitívan támogatni. Nyugodtan vihetünk magunkkal például számunkra kellemes zenét a kezelésre: feltesszük a fülhallgatót, s kizárjuk a negatív külvilágot. A zene egyébként is terápiás eszköz, mert ellazít, érzelmeket vált ki, ezzel eltereli a figyelmet a nehézségekről, a fájdalomról.
– Mi a legnagyobb változás az ön számára, amit a betegség hozott?
– A hosszú távú gyógyulás kulcsa, hogy a beteg feltöltődhessen, s ne engedje meg senkinek, se munkahelynek, se családtagoknak, hogy ettől eltántorítsák! Engem például a szépirodalom és a komolyzene kapcsol ki, különösen egy élő koncert. Mégsem adtam éveken át módot magamnak, hogy egy regényt elolvassak. Váltottam nyolc alkalomra szóló koncertbérletet is, hogy a fix időpontokra majd biztosan eljutok. Hétszer közbejött valami! Valamit mindig önmagam elé soroltam, mert fontosabbnak ítéltem, mint a saját energiaraktáraim feltöltését. Ezt nem lehet büntetlenül megtenni. Egy felnőtt embernek saját felelőssége is van abban, hogy a mindennapokban kiharcolja önmagának a pihenésre és a feltöltődésre az időt, legyen az sport vagy hobbi, kertészkedés, alkotás vagy utazás. Én például tvisztkirálynő voltam az egyetemen, s ha alkalmam van rá, ma is örömmel végigtáncolok egy éjszakát. Minden reggel fél órát tornázom, odafigyelek arra, hogy mit eszem, és már tudok nemet mondani. Megtanultam: az én életem nem fontosabb, mint másoké, de van olyan fontos, mint másoké.
– A naptárát látva mégsem úgy tűnik, mint aki sok időt szán önmagára.
– Az önmagára való odafigyeléssel én senkit nem arra biztatok, hogy hanyagolja el a kötelezettségeit vagy a családját, az én életem sem a tétlenségre példa. Kell legyen olyan önmagán túlmutató célja az embernek, amiért érdemes reggel felkelni. A rákból ugyan meggyógyultam, de mégiscsak 75 éves leszek, s egyre közelebb a vég számomra is. De ne a haláltól féljünk, hanem amíg élünk, addig a legteljesebb életet éljük! Én pedig méltó életcélnak érzem, hogy életem utolsó szakaszában a tudásommal és tapasztalataimmal azoknak segítsek, akik most küzdenek. Sok más beteg számára is erőt ad, hogy segít a sorstársaknak, ezáltal megéli azt, hogy nem volt hiábavaló a saját szenvedése, mert abból olyan értéket kovácsolt mások számára is, ami önmagát is építi, erősíti.
– Van olyan üzenete, amit átadna azoknak, akik most mélyponton vannak?
– Egyszer egy kontrollvizsgálatra várakozva beszélgettem egy betegtárssal, aki arról beszélt, hogy semmi öröm nem érte mostanság. Elmeséltem neki, hogy bár engem is értek bosszúságok reggel óta, én mi mindennek örültem mégis aznap. Például a teraszon lévő kókadt petúniák feléledésének vagy a kontrollvizsgálatra való várakozásnak, mert ott végre lehetőségem nyílt nyugodt körülmények között egyetemi dolgozatokat javítani. Amikor végzett, visszajött, s azt mondta: átgondolta, s tényleg akár örülhetett volna ő is aznap már néhány dolognak. Csak nem vette észre!
Dr. Bányai Éva pszichológus, professzor emeritus az ELTE Pszichológiai Intézetében. 1970 óta foglalkozik hipnóziskutatással. Fő kutatási területe a hipnózis élettani hátterének, a magatartásra és az élményekre gyakorolt hatásának társas nézőpontból történő tanulmányozása. Az utóbbi időben daganatos betegeket segítő új hipnoterápiás módszerek kidolgozásával foglalkozik, és magas kockázatú rákbetegek kiegészítő hipnózis kezelésének hatását vizsgáló kutatást folytat. Több alkalommal tanított vendégprofesszorként külföldi egyetemeken is. A Magyar Hipnózis Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke, a Magyar Pszichológiai Társaság volt elnöke. Első női elnöke volt az Európai Hipnózis Társaságnak és a Nemzetközi Hipnózis Társaságnak. Iskolateremtő munkásságáért, tudományos tevékenységéért számos rangos magyar és nemzetközi elismerésben részesült.
Forrás: rakgyogyitas.hu
2016. november 15., kedd
2016. március 4., péntek
Nem vesztem el, sot!
Kedves Olvasók!
Tudom miert vagytok most itt. Kerestek.
Informaciot, sikertortenetet, remenyt.
Jartatok mas emberek blogjan is, de sajnos a legtobbjuk egy ponton tul mar nem irt... Mert mashova ment. Tudjatok hova.
Igen, sokakat elvisz. Tul keson veszik eszre vagy nem hat a gyogyszer vagy "egyszeruen" csak nem hisz benne, hogy sikerulhet.
Elkezdodik, terjed, kuzd es kuzdenek ellene de hogy hogyan lesz fel ev, egy ev vagy ot ev mulva... Azt senki nem tudja elore. Kicsit olyan az egesz, mint egy kodos ut, akinek a vegen remenyeink szerint napsutes, tiszta levego es baranyfelhok fogadnak majd. De nincs ra garancia... Akkor honnan meritsuk az erot, a kitartast a borzalmas korhazi napok alatt, a mutetek elott, a kezeles alatt, a folyamatos vizsgalatok, ellenorzesek, vegelethatatlan varakozasok alatt..?
Barhonnan. A jovobol. Az almainkbol. A celjainkbol. A csaladunkbol vagy a kedvenc hobbijainkbol vagy a szomszed csillogo szemeibol. Mindegy. A lenyeg, hogy rajzolnunk kell a fejunkben egy nagy feher tablat es azt feldisziteni azzal, ami hajt minket elore, a gyogyulasba. Nem fele, hanem BELE.
Kepeket rakni ra a jovobol, kepzeletbeli fenykepeket a helyekrol, ahova mindenkepp el akarunk jutni, arcokat, akik a mindent jelentik nekunk, pillanatokat, amiket meg at KELL elnunk. Es ezt a tablat folyamatosan nezni kell belul. Es gyonyorkodni. Es beleelni magad. Es erezned kell, hogy AKAROD, at akarod elni, meg akarod nezni, szagolni, tapogatni az almaid! Es ezert barmire kepes vagy, szetvagdoshatnak, kivehetnek beloled dolgokat, szurkalhatnak, nyomogathatnak, loghatnak beloled a csovek, a tehetetlenseget is bevallalod, a szamtalan atkinlodott orat, napot, hetet akar honapot es igen megcsinalod a kezelest, mert kepes vagy ra, eros vagy es neked menned kell tovabb!
Ugyis fogod tudni belul, hogy ennek az egesznek van-e ertelme a te esetedben. Ha van, mert van remeny es nem azt kaptad diagnozisnak, hogy ennyi volt es hamarosan vege(d), hanem hogy egy baromi kegyetlen ut all elotted de VEZET VALAHOVA, akkor nincs hezitalas. Akkor meg kell csinalnod.
Talan tudod, talan nem, de az en esetem eleg gaz volt. Elso kimetszes, baj van. Masodik kimetszes, orszem kimutes elso mutetkent majd masodik mutet hamar utana, mert a melanoma mar tovabbterjedt, ugyhogy kimutottek a bal honaljambol az osszes nyirokcsomot. Es senki nem tudta garantalni, hogy ezzel en most meg vagyok mentve vagy mar esetleg tovabbterjedt a veraramban nehany rakos sejt es csinaljak bent a szomoru fesztivalt.
Jott az interferon. Atyavilag. Purgatorium. Tisztitotuz szo szerint. Mert lazban egtem, tobb, mint egy even keresztul heti haromszor. Nem mindig dontott le teljesen a labamrol, de kozel sem voltam topon. Az osszes mellekhatassal kuzdottem, lefogytam, elment a hajam, folyamatosan fajdalmaim voltak, gyenge voltam, depresszios sokszor, hanyingeres, szedulgetos, kimerult, ideges, elszigetelt es eros. Mert egy valasztasom volt: megcsinalni.
Vartak a jovobeli kalandjaim, az egesz eletem felforgatasa es ujjaszuletese, a nagy valtozasok meghozatala, a tarsam, a gyermekeim, a leckeim, a sikereim, az Utam. Nem dobhattam el oket, nem adhattam fel oket, mert nagyon vartak. Naluk jobban csak en vartam... Oket.
Jartam pszihoterapiara, megvaltoztattam az eletmodom, a gondolkodasom. Ezek olyan egyszeruen hangzanak tenyleg, de hidd el nekem, minden nap vert veritekeztem. Egy felfoghatatlan folyamat volt az egesz es nincs vege. Ahogy telik az ido, a celjaim, a "meghivasaim" nem fogynak, csak egyre tisztabban latom es erzem oket. Olyan erovel duborognek bennem, hogy elhiszem neha, hogy van remenyem sokkal tovabb elni, mint ahogyan azt josoltak nekem.
A tarsam szerint nekem a melanoma egy eszkoz volt arra, hogy felebredjek. Hogy mozduljak, lepjek es elinduljak azon az Uton, ahova egyebkent kenyelembol vagy hitt tehetetlensegbol nem jutottam volna el. Oszinten, el sem tudom kepzelni, hol lennek most es mit csinalnek, ha nem EZT. De nem is kell ezen morfondiroznom, mert nem az van. Ez van.
Van ket csodalatosan gyonyoru lelku gyermekem, ket lanyom, akikrol konnyezes nelkul szinte irni sem tudok. A nagyobbik most ket es fel eves, a kisebbik mindjart fel.
Annyira imadom oket, hogy az csak valami felsobb energiatestbe fer bele, az en kis miniatur fizikai testembe nem. Robbanni tudnek a szeretettol barmikor, ha rajuk nezek vagy hozzajuk erek vagy csak rajuk gondolok.
Ha 5-6 evvel ezelott tudtam volna biztosra, hogy ok varnak ram a kis mosolyukkal, olelo babakarjukkal, nevetesukkel, hangjukkal, illatukkal, szavaikkal, szemelyisegukkel, akkor meg sokkal-sokkal lassabban ment volna az a masfel-ket ev ameddig aktivan harcoltam. Mert nagyon nehez lett volna turelemmel kivarni a pillanatot, amikor vegre magamhoz olelhetem oket.
Mindenki Utja mas, masrol szol, mashova vezet. Ez egy olyan embernek, akinek nincs igazi melysege, talan nem mond semmit.
Ezert nem is varhato el tole, hogy atpaszirozza magat egy melyebb lelki allapotba, ahol teljesen mas frekvencian lehet elni es tapasztalni, mivel ez parancsszora nem mukodik. Senkit nem tudunk "megteriteni" vagy megjavitani vagy beleeroltetni valamibe, ami neki nem mondd semmit. Eroszakoskodhatunk, de csak a sajat energiankat pazaroljuk, azzal meg nagyon figyelmesen es ovatosan kene banni egyebkent is.
Szoval kedves melanomaval diagnosztizalt emberke vagy kedves rokon/barat/ismeros, akinek a valakijet melanomaval diagnosztizaltak: a Valtozas kopogtat az ajton. Es TE vagy az, akinek meg kell fejtenie, hogy min kell valtoztatni.
Ez csak akkor megy, ha a leheto legoszintebben leulsz magaddal szemben, belenezel a szemedbe, azon at a lelkedbe es hajlando vagy szembetalalkozni azokkal a dolgokkal, amikkel nem akarsz, de muszaj.
MUSZAJ!
Miert? Mert ami eddig volt, az nem mukodott. Az megbetegitett. Az fel akar forgatni, hogy eszrevedd, hogy nem jo fele haladsz - ki tudja miota. Valoszinuleg mar regota. Lehet, hogy annyi ideig fog tartani kimaszni, osszeszedni magad es egy ujat felepiteni, mint amennyi ideje mar tartott a sz@r, de kenytelen vagy lepni. Vagy lelepni...
Es bizonytalan uton fogsz jarni, mert soha nem lehetsz majd biztos benne, hogy mi lesz az eredmeny, viszont ha figyelsz arra a hangra, ami nagyon finoman tud neked segiteni IGAZan Elni, akkor az lesz a jo irany.
Na, tele van mar a fejed az ertehetlen zagyvasagaimmal? Nem baj, a lenyeg, hogy gondolkodj kicsit rola. Ugye te sem hitted, hogy ez az egesz melanoma hiszti csak ugy veletlen betalalt teged?! Tul sokat napoztal mi? Meg a cigi meg az ideg meg hogy igazabol te magad sem tudtad hogyan kene egeszsegesebben elni lemondasok meg egy rakas penz nelkul. Tudom en. De ez nem ennyi. XY akkor miert nem lesz rakos, mikozben az o eletmodja sokkal tobb okot adna ra? Valamiert nem lesz. Majd kapja mashogy a lecket vagy ha nem az az utja, akkor marad mindig ugyanaz, aki volt. Nem fejlodik, nem valtozik, nem is el igazan.
Szerintem.
Ezzel a mai "kiseloadas" metafizikai reszet be is fejeztem es ha vegigolvastad az egeszet, akkor jelentem, te egy kitarto ember vagy es ez meg nagyon jol johet :)
Par szoban rolam:
Masodik gyermekem megszuletese utan, talan nagyjabol 2 honapja voltam legutobb borgyogyaszati ellenorzesen itt, Walesben egy varosi korhazban. Az ezt megelozo alkalommal (meg csak par hetes varandos voltam) egyatalan nem voltam megelegedve a vizsgalattal, mert az orvos sem alapos nem volt, se nem keltette bennem azt az erzetet, hogy kulonosebben komolyan venne. Ez nekem pedig nem felel meg. Ertem en, hogy egy vagyok csak a paciensei kozul, de egyreszt ha mar 2 orat utazok csaladostul azert, hogy valaki hozzaerto vizsgaljon meg es igenis vegye eszre IDOBEN ha problema van, akkor az nem lesz eleg, hogy csak ramkukkant meg megtapogat. Akar 15 melanomam is lehetett volna, o biztos nem vette volna eszre oket ruhan keresztul. Felreertes ne essek, nem vagyok halatlan, orulok, hogy egyatalan orvos meg tud nezni, csak akkor annak legyen tenyleg ertelme.
Tehat mivel nem tartottuk hatekonynak a vizsgalatot, ezert kerelmeztuk, hogy masik korhazba kuldjenek, ahol ex-melanomasokra vannak specializalodva (mint mondjuk Edinburghban ahova jartam ellenorzesre), de persze "ez nem igy megy" es elobb panaszt kell tenni majd utana kervenyezni, hogy elkuldjenek az adott korhazon belul egy masik orvoshoz masodvelemenyezesre, szoval roviden maradtunk annal a verzional, hogy visszamegyunk ugyanoda, meglatjuk ezuttal hogyan fog zajlani a vizsgalat es utana lepunk, ha lepni kell.
Ugyanaz a doki fogadott, de ezuttal alaposabb volt es meg dermatoszkoppal is megnezte a pottyoket (nem tovirol-hegyire az osszeset mondjuk), de a feladatat mondhatjuk, hogy teljesitette. Nem talalt szerencsere semmi gyanusat. Azt mondta, hogy legkozelebb egy ev mulva talalkozunk, persze ha valami gyanusat eszlelek, akkor egybol jelentkezzek.
Hat ennyiben maradtunk per pillanat es legszebb remenyeim szerint egy ev mulva is ugyanezt fogja majd mondani. *fingers crossed*
Kedves Olvaso, aki remenyert, informacioert jottel az oldalamra. Igen, van tulelo. A legtobben akik vegigcsinaltak ezt az egeszet inkabb megprobaljak elfelejteni, nem beszelni rola, nem is igazan emlekezni ra, mert nem epp egy kellemes emlek. A harci sebeket eletunk vegeig a borunkon viseljuk, lathatja szinte barki, hogy kemeny dolgokon mentunk keresztul. De atertunk!
Szoval ne lepodj meg, ha nem talalsz tul sok informaciot a tulelokrol, mert sotet foltja ez mindannyiunknak. Van, aki szerint nekem sem kene "visszajarnom", hanem lezarni az egeszet es a leheto legmelyebb bugyorba eldugni, elrejteni, de mondd, akkor ki adna remenyt azoknak a ketsegbeesett, megrendult, osszezavarodott embereknek, akik mar az otodik blogot kell, hogy bezarjak a bongeszoben, mert sajnos az iroja elhunyt..?
Bar az en naplom sem fog senkit megmenteni, de ugy tunik nehany embernek hasznosak a benne leirt informaciok, tapasztalatok. Hasznaljatok es tudjatok, hogy nem vagytok egyedul, a vilag szamos pontjan emberek ugyanugy harcolnak, mint ti, ugyanazon mennek keresztul, ugyanugy felnek, kapaszkodnak valamibe es elni akarnak. Fogjatok meg egymas kezet gondolatban es menjetek egyutt.
En, koszonom jol vagyok, igyekszem az egeszseges eletmodomat tovabb csiszolni es remelhetoleg hamarosan a rendszeres mozgast es a meditaciot is vissza tudom csempeszni a mindennapjaimba, csak egyelore meg mindig az alvasmegvonasos szakaszban tartunk a babokammal :)
Igy ketgyermekes anyukakent meg komplikaltabb idot szanni es odafigyelni a sajat egeszsegemre, de muszaj, miattuk, miattam, miattunk. Szedem a vitaminokat minden nap, gyumolcs es zoldseg a taplalkozasunk nagyjabol 70%-a, halon kivul masfajta allatot nem eszunk meg, nem fogyasztunk cukros dolgokat es teljes orlesu liszttel fozunk vagy zabpehelylisztbol, tisztitott vizet iszunk, napi szinten iszunk turmixokat chia maggal, szezam maggal es nehany hete bevezettuk a romai komeny nevezetu kis csodamagot is az eletunkbe, rola talan fogok meg irni miutan sajat tapasztalatot szereztem.
Olajos magvakat fogyasztunk, oliva vagy kokuszolajjal fozunk, kiiktattuk a fluoridos fogkremeket es a parabenes kozmetikumokat. Illoolajokkal illatositunk es ahol tudunk ecettel takaritunk.
Rizs helyett quinoat, krumpli helyett edesburgonyat eszunk. Hasznalunk alkalmankent homeopatias gyogyszereket es a Biocom termekeit is nagyon szeretjuk. Nem fogyasztunk alkoholt es nem dohanyzunk.
Es persze soha nem vagyunk idegesek :D Dehogyisnem, sajnos efolott meg nem tudtuk atvenni az iranyitast, de igyekszunk azert. :)
A parcentis hajam mar a derekamig er.
A sebhelyeim nem szepek a honaljamnal, de nem is keszulok veluk szepsegversenyre.
Mindezt csak azert irtam le, mert hatha valaki otletet tud meriteni vagy ki szeretne probalni uj dolgokat a felsoroltakbol.
Oszinten kivanom nektek, hogy legyen erotok az elottetek allo uthoz, legyen az csak egy gyanus anyajegy levetele vagy egy hosszabb tortenet mutetekkel, kezelessel, sorsfordulassal.
Nem vagytok egyedul, sokan veletek harcolnak.
Es eljetek.
Nevessetek.
Szeressetek.
Bocsassatok meg es engedjetek el.
Ugorjatok fejest sajat magatokba es mindent, amire mar nincs szukseg odabent vagy idekint - szabaduljatok meg tole. Nagyon jo erzes lesz utana friss levegot venni.
Szabad osszeomlani, szabad ketsegbeesni es kilatastalannak latni a helyzetet, de egyet nem szabad - elvesziteni a Fenyt. Azt a Fenyt, amitol ragyogsz. Ami erot ad, ami motival, ami az almaidat vilagitja be, ami a legsotetebb napokon csak alig lathatoan pislakol, de OTT VAN. Varja, hogy figyelj ra, hogy melegedj a fenyenel kicsit. Neki az a jo, ha ragyogtathat, azert van benned.
A legsotetebb napon is erot ad, ha csak ragondolsz.
Magyarra leforditva, keresd meg a szebbik oldalat a dolgoknak. Minden nezopont kerdese es a gondolataidat TE valasztod meg! Valogasd oket okosan.
Koszonom a turelmed es kitartasod, ha mindezt vegigolvastad!
Sziasztok!
Tudom miert vagytok most itt. Kerestek.
Informaciot, sikertortenetet, remenyt.
Jartatok mas emberek blogjan is, de sajnos a legtobbjuk egy ponton tul mar nem irt... Mert mashova ment. Tudjatok hova.
Igen, sokakat elvisz. Tul keson veszik eszre vagy nem hat a gyogyszer vagy "egyszeruen" csak nem hisz benne, hogy sikerulhet.
Elkezdodik, terjed, kuzd es kuzdenek ellene de hogy hogyan lesz fel ev, egy ev vagy ot ev mulva... Azt senki nem tudja elore. Kicsit olyan az egesz, mint egy kodos ut, akinek a vegen remenyeink szerint napsutes, tiszta levego es baranyfelhok fogadnak majd. De nincs ra garancia... Akkor honnan meritsuk az erot, a kitartast a borzalmas korhazi napok alatt, a mutetek elott, a kezeles alatt, a folyamatos vizsgalatok, ellenorzesek, vegelethatatlan varakozasok alatt..?
Barhonnan. A jovobol. Az almainkbol. A celjainkbol. A csaladunkbol vagy a kedvenc hobbijainkbol vagy a szomszed csillogo szemeibol. Mindegy. A lenyeg, hogy rajzolnunk kell a fejunkben egy nagy feher tablat es azt feldisziteni azzal, ami hajt minket elore, a gyogyulasba. Nem fele, hanem BELE.
Kepeket rakni ra a jovobol, kepzeletbeli fenykepeket a helyekrol, ahova mindenkepp el akarunk jutni, arcokat, akik a mindent jelentik nekunk, pillanatokat, amiket meg at KELL elnunk. Es ezt a tablat folyamatosan nezni kell belul. Es gyonyorkodni. Es beleelni magad. Es erezned kell, hogy AKAROD, at akarod elni, meg akarod nezni, szagolni, tapogatni az almaid! Es ezert barmire kepes vagy, szetvagdoshatnak, kivehetnek beloled dolgokat, szurkalhatnak, nyomogathatnak, loghatnak beloled a csovek, a tehetetlenseget is bevallalod, a szamtalan atkinlodott orat, napot, hetet akar honapot es igen megcsinalod a kezelest, mert kepes vagy ra, eros vagy es neked menned kell tovabb!
Ugyis fogod tudni belul, hogy ennek az egesznek van-e ertelme a te esetedben. Ha van, mert van remeny es nem azt kaptad diagnozisnak, hogy ennyi volt es hamarosan vege(d), hanem hogy egy baromi kegyetlen ut all elotted de VEZET VALAHOVA, akkor nincs hezitalas. Akkor meg kell csinalnod.
Talan tudod, talan nem, de az en esetem eleg gaz volt. Elso kimetszes, baj van. Masodik kimetszes, orszem kimutes elso mutetkent majd masodik mutet hamar utana, mert a melanoma mar tovabbterjedt, ugyhogy kimutottek a bal honaljambol az osszes nyirokcsomot. Es senki nem tudta garantalni, hogy ezzel en most meg vagyok mentve vagy mar esetleg tovabbterjedt a veraramban nehany rakos sejt es csinaljak bent a szomoru fesztivalt.
Jott az interferon. Atyavilag. Purgatorium. Tisztitotuz szo szerint. Mert lazban egtem, tobb, mint egy even keresztul heti haromszor. Nem mindig dontott le teljesen a labamrol, de kozel sem voltam topon. Az osszes mellekhatassal kuzdottem, lefogytam, elment a hajam, folyamatosan fajdalmaim voltak, gyenge voltam, depresszios sokszor, hanyingeres, szedulgetos, kimerult, ideges, elszigetelt es eros. Mert egy valasztasom volt: megcsinalni.
Vartak a jovobeli kalandjaim, az egesz eletem felforgatasa es ujjaszuletese, a nagy valtozasok meghozatala, a tarsam, a gyermekeim, a leckeim, a sikereim, az Utam. Nem dobhattam el oket, nem adhattam fel oket, mert nagyon vartak. Naluk jobban csak en vartam... Oket.
Jartam pszihoterapiara, megvaltoztattam az eletmodom, a gondolkodasom. Ezek olyan egyszeruen hangzanak tenyleg, de hidd el nekem, minden nap vert veritekeztem. Egy felfoghatatlan folyamat volt az egesz es nincs vege. Ahogy telik az ido, a celjaim, a "meghivasaim" nem fogynak, csak egyre tisztabban latom es erzem oket. Olyan erovel duborognek bennem, hogy elhiszem neha, hogy van remenyem sokkal tovabb elni, mint ahogyan azt josoltak nekem.
A tarsam szerint nekem a melanoma egy eszkoz volt arra, hogy felebredjek. Hogy mozduljak, lepjek es elinduljak azon az Uton, ahova egyebkent kenyelembol vagy hitt tehetetlensegbol nem jutottam volna el. Oszinten, el sem tudom kepzelni, hol lennek most es mit csinalnek, ha nem EZT. De nem is kell ezen morfondiroznom, mert nem az van. Ez van.
Van ket csodalatosan gyonyoru lelku gyermekem, ket lanyom, akikrol konnyezes nelkul szinte irni sem tudok. A nagyobbik most ket es fel eves, a kisebbik mindjart fel.
Annyira imadom oket, hogy az csak valami felsobb energiatestbe fer bele, az en kis miniatur fizikai testembe nem. Robbanni tudnek a szeretettol barmikor, ha rajuk nezek vagy hozzajuk erek vagy csak rajuk gondolok.
Ha 5-6 evvel ezelott tudtam volna biztosra, hogy ok varnak ram a kis mosolyukkal, olelo babakarjukkal, nevetesukkel, hangjukkal, illatukkal, szavaikkal, szemelyisegukkel, akkor meg sokkal-sokkal lassabban ment volna az a masfel-ket ev ameddig aktivan harcoltam. Mert nagyon nehez lett volna turelemmel kivarni a pillanatot, amikor vegre magamhoz olelhetem oket.
Mindenki Utja mas, masrol szol, mashova vezet. Ez egy olyan embernek, akinek nincs igazi melysege, talan nem mond semmit.
Ezert nem is varhato el tole, hogy atpaszirozza magat egy melyebb lelki allapotba, ahol teljesen mas frekvencian lehet elni es tapasztalni, mivel ez parancsszora nem mukodik. Senkit nem tudunk "megteriteni" vagy megjavitani vagy beleeroltetni valamibe, ami neki nem mondd semmit. Eroszakoskodhatunk, de csak a sajat energiankat pazaroljuk, azzal meg nagyon figyelmesen es ovatosan kene banni egyebkent is.
Szoval kedves melanomaval diagnosztizalt emberke vagy kedves rokon/barat/ismeros, akinek a valakijet melanomaval diagnosztizaltak: a Valtozas kopogtat az ajton. Es TE vagy az, akinek meg kell fejtenie, hogy min kell valtoztatni.
Ez csak akkor megy, ha a leheto legoszintebben leulsz magaddal szemben, belenezel a szemedbe, azon at a lelkedbe es hajlando vagy szembetalalkozni azokkal a dolgokkal, amikkel nem akarsz, de muszaj.
MUSZAJ!
Miert? Mert ami eddig volt, az nem mukodott. Az megbetegitett. Az fel akar forgatni, hogy eszrevedd, hogy nem jo fele haladsz - ki tudja miota. Valoszinuleg mar regota. Lehet, hogy annyi ideig fog tartani kimaszni, osszeszedni magad es egy ujat felepiteni, mint amennyi ideje mar tartott a sz@r, de kenytelen vagy lepni. Vagy lelepni...
Es bizonytalan uton fogsz jarni, mert soha nem lehetsz majd biztos benne, hogy mi lesz az eredmeny, viszont ha figyelsz arra a hangra, ami nagyon finoman tud neked segiteni IGAZan Elni, akkor az lesz a jo irany.
Na, tele van mar a fejed az ertehetlen zagyvasagaimmal? Nem baj, a lenyeg, hogy gondolkodj kicsit rola. Ugye te sem hitted, hogy ez az egesz melanoma hiszti csak ugy veletlen betalalt teged?! Tul sokat napoztal mi? Meg a cigi meg az ideg meg hogy igazabol te magad sem tudtad hogyan kene egeszsegesebben elni lemondasok meg egy rakas penz nelkul. Tudom en. De ez nem ennyi. XY akkor miert nem lesz rakos, mikozben az o eletmodja sokkal tobb okot adna ra? Valamiert nem lesz. Majd kapja mashogy a lecket vagy ha nem az az utja, akkor marad mindig ugyanaz, aki volt. Nem fejlodik, nem valtozik, nem is el igazan.
Szerintem.
Ezzel a mai "kiseloadas" metafizikai reszet be is fejeztem es ha vegigolvastad az egeszet, akkor jelentem, te egy kitarto ember vagy es ez meg nagyon jol johet :)
Par szoban rolam:
Masodik gyermekem megszuletese utan, talan nagyjabol 2 honapja voltam legutobb borgyogyaszati ellenorzesen itt, Walesben egy varosi korhazban. Az ezt megelozo alkalommal (meg csak par hetes varandos voltam) egyatalan nem voltam megelegedve a vizsgalattal, mert az orvos sem alapos nem volt, se nem keltette bennem azt az erzetet, hogy kulonosebben komolyan venne. Ez nekem pedig nem felel meg. Ertem en, hogy egy vagyok csak a paciensei kozul, de egyreszt ha mar 2 orat utazok csaladostul azert, hogy valaki hozzaerto vizsgaljon meg es igenis vegye eszre IDOBEN ha problema van, akkor az nem lesz eleg, hogy csak ramkukkant meg megtapogat. Akar 15 melanomam is lehetett volna, o biztos nem vette volna eszre oket ruhan keresztul. Felreertes ne essek, nem vagyok halatlan, orulok, hogy egyatalan orvos meg tud nezni, csak akkor annak legyen tenyleg ertelme.
Tehat mivel nem tartottuk hatekonynak a vizsgalatot, ezert kerelmeztuk, hogy masik korhazba kuldjenek, ahol ex-melanomasokra vannak specializalodva (mint mondjuk Edinburghban ahova jartam ellenorzesre), de persze "ez nem igy megy" es elobb panaszt kell tenni majd utana kervenyezni, hogy elkuldjenek az adott korhazon belul egy masik orvoshoz masodvelemenyezesre, szoval roviden maradtunk annal a verzional, hogy visszamegyunk ugyanoda, meglatjuk ezuttal hogyan fog zajlani a vizsgalat es utana lepunk, ha lepni kell.
Ugyanaz a doki fogadott, de ezuttal alaposabb volt es meg dermatoszkoppal is megnezte a pottyoket (nem tovirol-hegyire az osszeset mondjuk), de a feladatat mondhatjuk, hogy teljesitette. Nem talalt szerencsere semmi gyanusat. Azt mondta, hogy legkozelebb egy ev mulva talalkozunk, persze ha valami gyanusat eszlelek, akkor egybol jelentkezzek.
Hat ennyiben maradtunk per pillanat es legszebb remenyeim szerint egy ev mulva is ugyanezt fogja majd mondani. *fingers crossed*
Kedves Olvaso, aki remenyert, informacioert jottel az oldalamra. Igen, van tulelo. A legtobben akik vegigcsinaltak ezt az egeszet inkabb megprobaljak elfelejteni, nem beszelni rola, nem is igazan emlekezni ra, mert nem epp egy kellemes emlek. A harci sebeket eletunk vegeig a borunkon viseljuk, lathatja szinte barki, hogy kemeny dolgokon mentunk keresztul. De atertunk!
Szoval ne lepodj meg, ha nem talalsz tul sok informaciot a tulelokrol, mert sotet foltja ez mindannyiunknak. Van, aki szerint nekem sem kene "visszajarnom", hanem lezarni az egeszet es a leheto legmelyebb bugyorba eldugni, elrejteni, de mondd, akkor ki adna remenyt azoknak a ketsegbeesett, megrendult, osszezavarodott embereknek, akik mar az otodik blogot kell, hogy bezarjak a bongeszoben, mert sajnos az iroja elhunyt..?
Bar az en naplom sem fog senkit megmenteni, de ugy tunik nehany embernek hasznosak a benne leirt informaciok, tapasztalatok. Hasznaljatok es tudjatok, hogy nem vagytok egyedul, a vilag szamos pontjan emberek ugyanugy harcolnak, mint ti, ugyanazon mennek keresztul, ugyanugy felnek, kapaszkodnak valamibe es elni akarnak. Fogjatok meg egymas kezet gondolatban es menjetek egyutt.
En, koszonom jol vagyok, igyekszem az egeszseges eletmodomat tovabb csiszolni es remelhetoleg hamarosan a rendszeres mozgast es a meditaciot is vissza tudom csempeszni a mindennapjaimba, csak egyelore meg mindig az alvasmegvonasos szakaszban tartunk a babokammal :)
Igy ketgyermekes anyukakent meg komplikaltabb idot szanni es odafigyelni a sajat egeszsegemre, de muszaj, miattuk, miattam, miattunk. Szedem a vitaminokat minden nap, gyumolcs es zoldseg a taplalkozasunk nagyjabol 70%-a, halon kivul masfajta allatot nem eszunk meg, nem fogyasztunk cukros dolgokat es teljes orlesu liszttel fozunk vagy zabpehelylisztbol, tisztitott vizet iszunk, napi szinten iszunk turmixokat chia maggal, szezam maggal es nehany hete bevezettuk a romai komeny nevezetu kis csodamagot is az eletunkbe, rola talan fogok meg irni miutan sajat tapasztalatot szereztem.
Olajos magvakat fogyasztunk, oliva vagy kokuszolajjal fozunk, kiiktattuk a fluoridos fogkremeket es a parabenes kozmetikumokat. Illoolajokkal illatositunk es ahol tudunk ecettel takaritunk.
Rizs helyett quinoat, krumpli helyett edesburgonyat eszunk. Hasznalunk alkalmankent homeopatias gyogyszereket es a Biocom termekeit is nagyon szeretjuk. Nem fogyasztunk alkoholt es nem dohanyzunk.
Es persze soha nem vagyunk idegesek :D Dehogyisnem, sajnos efolott meg nem tudtuk atvenni az iranyitast, de igyekszunk azert. :)
A parcentis hajam mar a derekamig er.
A sebhelyeim nem szepek a honaljamnal, de nem is keszulok veluk szepsegversenyre.
Mindezt csak azert irtam le, mert hatha valaki otletet tud meriteni vagy ki szeretne probalni uj dolgokat a felsoroltakbol.
Oszinten kivanom nektek, hogy legyen erotok az elottetek allo uthoz, legyen az csak egy gyanus anyajegy levetele vagy egy hosszabb tortenet mutetekkel, kezelessel, sorsfordulassal.
Nem vagytok egyedul, sokan veletek harcolnak.
Es eljetek.
Nevessetek.
Szeressetek.
Bocsassatok meg es engedjetek el.
Ugorjatok fejest sajat magatokba es mindent, amire mar nincs szukseg odabent vagy idekint - szabaduljatok meg tole. Nagyon jo erzes lesz utana friss levegot venni.
Szabad osszeomlani, szabad ketsegbeesni es kilatastalannak latni a helyzetet, de egyet nem szabad - elvesziteni a Fenyt. Azt a Fenyt, amitol ragyogsz. Ami erot ad, ami motival, ami az almaidat vilagitja be, ami a legsotetebb napokon csak alig lathatoan pislakol, de OTT VAN. Varja, hogy figyelj ra, hogy melegedj a fenyenel kicsit. Neki az a jo, ha ragyogtathat, azert van benned.
A legsotetebb napon is erot ad, ha csak ragondolsz.
Magyarra leforditva, keresd meg a szebbik oldalat a dolgoknak. Minden nezopont kerdese es a gondolataidat TE valasztod meg! Valogasd oket okosan.
Koszonom a turelmed es kitartasod, ha mindezt vegigolvastad!
Sziasztok!
2015. január 10., szombat
Gyors update - hello 2015.
Sziasztok,
csak irok par sort, igy az uj ev "alkalmabol", hiszen egy ideje nincs mar frissites - azt kell mondjam, szerencsere-, mert semmi kulonos nem tortenik az anyajegyek ugyeben, csak kisebb dolgok, amik meg sem kozelitik az regi tortenetet es nagyon szeretnem, hogy ez igy is maradjon.
Roviden annyi tortenik, hogy utoljara meg Edinburghban voltam kontrollon honapokkal ezelott, akkor megbeszeltuk, hogy mar nem kell 3 havonta kontrollra jarnom, de ettol fuggetlenul figyeljem oket es ha problema van, akkor a haziorvos intezkedik.
Aztan elkoltoztunk Skociabol Walesbe, itt pedig nagyon sokaig tartott, mire kaptam idopontot a borgyogyaszatra, mivel a foorvos pont akkor ment nyugdijba es az egesz rendszeruk felkavarodott.
Azota jott mar level, ugyhogy a honap kozepen teszek egy latogatast az uj helyen.
Kb. egy honapja a haziorvosnak is megmutattam oket, mert Bogyo sokszor piszkalja oket es nagyon-nagyon idegesito, egy ido utan mar faj. Szerettem volna levetetni oket, mert nagyon zavaro es neha csak utolag veszem eszre, hogy mar ki is kapargatta oket. Az orvos azt mondta, hogy ez nem szamit olyan indoknak, amiert levennek (kivagnak) oket, mert ez csak szepeszeti kerdes. Nyilvan nem szoptatott 17 honapig (es tovabb) es fogalma sincs, hogy milyen erzes ezt naponta 15 alkalommal vegigjatszani, hogy"ne piszkald legyszives, hagyd beken a pottyoket, NE piszkald kerlek, stb.)
Miutan hangsulyoztam neki, hogy szerintem ez nem tul egeszseges az anyajegyeimnek se es hosszu tavon nekem meg idegbajom lesz, annyit hozzafuzott, hogy esetleg o leszedi, de nem kivagja, csak elvagja a felszinnel (es visszanohet, nem megy szovettanra stb).
A vizsgalat alkalmaval egyebkent mindent rendben talalt, amiket megnezettem azoknak nincs baja szerencsere.
Ugyhogy kenytelen voltam "alternativ" megoldast valasztani es almaecetes ecsetelessel azota megszabadultam 5 kisebb (problemamentes) pottytol. Akit erdekel a folyamat, az ra tud keresni a neten (How to remove moles with apple cider vinegar) es le lehet szedni szepen oket, HA ELOTTE ORVOS LATTA ES TELJESEN EGESZSEGESEK!
Tudom, paran azt gondoljak, hogy emeletes barom vagyok, amiert ilyesmivel "jatszom", mert akar elo-rakos is lehet es nagy gondokat okozhatok magamnak, de megmondom oszinten, nyugodt szivvel tettem. Az orvos latta, nekem mukodott es a nyakam egy nagy anyajegy kivetelevel (ami kirohogi az ecsetelest, ugyhogy azt tenyleg valahogy le kell szedetnem), vegre pottymentes. Pici heget hagy a dolog maga utan ami idovel persze elhalvanyul.
Nagyvonalakban ennyi, kivancsi leszek majd az itteni borgyogyaszatra, mert Edinburghban nagyon profik voltak, de itt meg csak kulon borgyogyaszati resz sincs, csak valamivel egybevonva. Nekem igazabol mindegy, csak hozzaerto ember vizsgaljon. Es a paromat ismerve addig nem lesz megnyugodva, ameddig nem a legszakertobb orvos vizsgal meg szemelyesen :)
D-vitamint szedek, szoliba NEM jarok, hulyesegeket mar nem kenek a boromre es igyekszem figyelni az egeszseges taplalkozasra is (ami nem megy olyan jol, mint regebben, de nincs miert szegyenkeznem sem.)
Ezuton kivanok mindannyiotoknak, akik esetleg erre jartatok, egeszseges, sikeres, tudatos, kiegyensulyozott 2015-ot, vigyazzatok az egeszsegetekre, beleertve a lelkit is! Tudom, az nem olyan egyszeru "ebben a vilagban", hogyne tudnam... De az igyekezetnek megvan a gyumolcse.
Terveim az uj evre, hogy tovabbra is tavol tartsam magamtol "a szornyet", azaz mind testileg, mind lelkileg egy vonalon haladva fejlodni, ami szamomra egeszseg-megtarto, sot inkabb egeszseg-fejleszto. Mert van meg hova eljutni, be kell epitenem ujra a mozgast, a csirakat, kevesebb cukrosat enni es tobb organikusat. Hat hajra!
Szep napokat,
Nati
csak irok par sort, igy az uj ev "alkalmabol", hiszen egy ideje nincs mar frissites - azt kell mondjam, szerencsere-, mert semmi kulonos nem tortenik az anyajegyek ugyeben, csak kisebb dolgok, amik meg sem kozelitik az regi tortenetet es nagyon szeretnem, hogy ez igy is maradjon.
Roviden annyi tortenik, hogy utoljara meg Edinburghban voltam kontrollon honapokkal ezelott, akkor megbeszeltuk, hogy mar nem kell 3 havonta kontrollra jarnom, de ettol fuggetlenul figyeljem oket es ha problema van, akkor a haziorvos intezkedik.
Aztan elkoltoztunk Skociabol Walesbe, itt pedig nagyon sokaig tartott, mire kaptam idopontot a borgyogyaszatra, mivel a foorvos pont akkor ment nyugdijba es az egesz rendszeruk felkavarodott.
Azota jott mar level, ugyhogy a honap kozepen teszek egy latogatast az uj helyen.
Kb. egy honapja a haziorvosnak is megmutattam oket, mert Bogyo sokszor piszkalja oket es nagyon-nagyon idegesito, egy ido utan mar faj. Szerettem volna levetetni oket, mert nagyon zavaro es neha csak utolag veszem eszre, hogy mar ki is kapargatta oket. Az orvos azt mondta, hogy ez nem szamit olyan indoknak, amiert levennek (kivagnak) oket, mert ez csak szepeszeti kerdes. Nyilvan nem szoptatott 17 honapig (es tovabb) es fogalma sincs, hogy milyen erzes ezt naponta 15 alkalommal vegigjatszani, hogy"ne piszkald legyszives, hagyd beken a pottyoket, NE piszkald kerlek, stb.)
Miutan hangsulyoztam neki, hogy szerintem ez nem tul egeszseges az anyajegyeimnek se es hosszu tavon nekem meg idegbajom lesz, annyit hozzafuzott, hogy esetleg o leszedi, de nem kivagja, csak elvagja a felszinnel (es visszanohet, nem megy szovettanra stb).
A vizsgalat alkalmaval egyebkent mindent rendben talalt, amiket megnezettem azoknak nincs baja szerencsere.
Ugyhogy kenytelen voltam "alternativ" megoldast valasztani es almaecetes ecsetelessel azota megszabadultam 5 kisebb (problemamentes) pottytol. Akit erdekel a folyamat, az ra tud keresni a neten (How to remove moles with apple cider vinegar) es le lehet szedni szepen oket, HA ELOTTE ORVOS LATTA ES TELJESEN EGESZSEGESEK!
Tudom, paran azt gondoljak, hogy emeletes barom vagyok, amiert ilyesmivel "jatszom", mert akar elo-rakos is lehet es nagy gondokat okozhatok magamnak, de megmondom oszinten, nyugodt szivvel tettem. Az orvos latta, nekem mukodott es a nyakam egy nagy anyajegy kivetelevel (ami kirohogi az ecsetelest, ugyhogy azt tenyleg valahogy le kell szedetnem), vegre pottymentes. Pici heget hagy a dolog maga utan ami idovel persze elhalvanyul.
Nagyvonalakban ennyi, kivancsi leszek majd az itteni borgyogyaszatra, mert Edinburghban nagyon profik voltak, de itt meg csak kulon borgyogyaszati resz sincs, csak valamivel egybevonva. Nekem igazabol mindegy, csak hozzaerto ember vizsgaljon. Es a paromat ismerve addig nem lesz megnyugodva, ameddig nem a legszakertobb orvos vizsgal meg szemelyesen :)
D-vitamint szedek, szoliba NEM jarok, hulyesegeket mar nem kenek a boromre es igyekszem figyelni az egeszseges taplalkozasra is (ami nem megy olyan jol, mint regebben, de nincs miert szegyenkeznem sem.)
Ezuton kivanok mindannyiotoknak, akik esetleg erre jartatok, egeszseges, sikeres, tudatos, kiegyensulyozott 2015-ot, vigyazzatok az egeszsegetekre, beleertve a lelkit is! Tudom, az nem olyan egyszeru "ebben a vilagban", hogyne tudnam... De az igyekezetnek megvan a gyumolcse.
Terveim az uj evre, hogy tovabbra is tavol tartsam magamtol "a szornyet", azaz mind testileg, mind lelkileg egy vonalon haladva fejlodni, ami szamomra egeszseg-megtarto, sot inkabb egeszseg-fejleszto. Mert van meg hova eljutni, be kell epitenem ujra a mozgast, a csirakat, kevesebb cukrosat enni es tobb organikusat. Hat hajra!
Szep napokat,
Nati
2014. január 5., vasárnap
Valasz
Csak valaszolni szeretnek Viktor kerdesere.
Van egy nagyon homalyos kepem arrol az anyajegyrol, de abbol sajnos nem tul sok mindent lehetne kivenni, ezert kerestem egy kepet, ami a legjobbam hasonlit ra:
Ha nagyon ranagyitanank, akkor pedig valami hasonlot latnank (amit te tukorbol, bizonyos tavolsagbol nem biztos, hogy eszrevennel, amikor ellenorzod magad):
A trukk a dologban, hogy eloszor egy borbe viszonylag szepen belesimulo anyajegy volt, majd szepen elkezdett noni kifele es egy ido utan mar el is kezdett valamennyire elvalni a boromtol (nagyon rossz helyen volt, melltarto miatt gyakran irritalva es a ruha is dorzsolte, miutan kidudorodott mar).
Kb. igy nezett ki az utolso kepen, amit lattam rola.
Fontos megjegyeznem, hogy az irritaciotol verzett is es mivel nagyon viszkedett (ha nem figyeltem oda mindig megvakartam kicsit) ezert ez a helyzetnek nem kedvezett kulonoskepp.
Nos, az, hogy mennyi ido telt el az eszreveves es az eltavolitas kozt eleg nehez megmondani. Mivel amikor mar egyertelmu jelei voltak, hogy itt valami nem oke ezzel az anyajeggyel, akkor sem rohantam orvoshoz, hogy nezzek meg, mivel eselyesebbnek tartottam, hogy csak a ruha dorzsolte ki ez azert viszket/verzik. Naiv, tudom.
En ugy kb. nehany hetre saccolom azt, hogy jelek voltak es eljutottam az orvosnak valo megmutatasig. Nem tudom, hogy annak idejen, amikor leirtam a tortenet elejet, akkor referraltam-e erre az idointervallumra vagy sem, de most igy nem emlekszem teljesen pontosan. Vizsgaidoszak volt es nem epp erre koncentraltam. Sajnos.
Miutan latta szakorvos, onnantol par nap telt el es mar el is tavolitottak.
Tehat azt kell mondjam, hogy viszonylag gyorsan kepzett attetet (persze tudni kene, hogy mikor kezdett szetterjedni a veraramban, de ezt nem tudjuk), hiszen mire szakember kezebe kerultem, mar a honalji nyirokcsomomban 'ult es vart'. Azt sem tudom, hogy mik azok a tenyezok, amik gyorsithatjak vagy lassithatjak a terjedest, talan ha a melanomamobil orvosatol kerdezel, tud valaszt adni, de ez csak egy tipp volt.
Nem hiaba mondjak, hogy a melanoma az egyik legveszelyesebb daganatfajta, mivel (talan) ez a tipus terjed szet leggyorsabban a testben.
Orvos nem vagyok, igy nem akarok hulyesegeket mondani, igy csak olyat irok, amire emlekszem vagy orvos mondta nekem.
Nem tudom, hogy segitettem-e barmit is a valaszommal, esetleg ha a blog elejen visszakeresel az infokra, lehet, hogy talalsz ertekes dolgokat.
A legfontosabb dolog, hogy sokkal egyszerubb gyorsan intezni egy idopontot a borgyogyaszhoz gyanu eseten (akkor is ha fizetni kell, hidd el, megeri), mint inkabb azt a kalvariat vegigjarni, amit en es sok masik (ex)betegtarsam.
A masik nagyon egyszeru 'trukk', hogy amikor elkezdesz figyelmet forditani az anyajegyeidre, akkor szepen egyenkent csinalj roluk a telefonoddal/fenykepezoddel egy-egy kepet, esetleg egy terkepet is keszithetsz magadnak ha ugyes es turelmes vagy, a testeden elhelyezkedo kis 'diszekrol'. Sokat segit abban, hogy van mihez hasonlitani, ha esetleg valamelyik beindul es az orvosoknak is segitseg szerintem betajolni, hogy mikor kezdhetett el megvaltozni stb.
Barmi kerdes van, tovabbra is szivesen valaszolok.
Szep napot!
Nati
2013. július 27., szombat
Kontroll
Sziasztok,
egy ideje nem jelentkeztem, mert most más dolgok vannak a fontossági listán, persze a bőrömmel való foglalkozást továbbra sem hanyagoltam el.
Pár hete voltunk a Párommal bőrgyógyászati ellenőrzésen és nagyon hasznos volt!
Körülbelül egy órát ránk tudott szánni egy nagyon kedves és tapasztalt doktornő, aki mindenről beszélt nekünk, ami csak a melanomával kapcsolatban lehet. Sok információ elhangzott, amiről már tudtam, hiszen az évek alatt kutattam eleget a témában.
Nagyon meglepődött, amikor arról beszéltünk, hogy Magyarországon egy éven keresztül kaptam interferon kezelést, mert itt nem alkalmazzák, illetve nem így mivel tudják, hogy esetenként olyan mellékhatásokkal járhat, ami lényegesen rontja a beteg életminőségét és hát van, akinek nem bírja a szervezete vagy az idegrendszere és attól csak még mélyebbre süllyed, ha abba kell hagyni, mert azt érzik, hogy az egyetlen "gyógymód" is kikerült a kezükből. Szóval játszik itt is a pszichológia és én is alátámasztom, hogy nagyon kemény meló akár csak pár hónapot is végigferonozni, az egy év az meg... Járhatna érte valami díj. De ha úgy fogom fel, én megkaptam a díjat, mert azóta is tünetmentes és egészséges vagyok. Ezért megérte!
Átnézte a doktornő a pöttyeimet és részletesen elmagyarázta, hogy mire kell figyelnünk. Páromnak is megmutatta a "kukker"-en keresztül, hogy hogyan is néznek ki a különböző típusú pöttyök, anyajegyek és mikor kell fokozottabban odafigyelni (szín, alakváltozás, méretbeli növekedés, stb.). Okosabbak lettünk! Eddig is néztük őket, sőt néha le is fényképeztük egyiket-másikat, hogy ha esetleg változás van, azt mi magunk is észre tudjuk venni és menni azonnal megnézetni.
A legfontosabb továbbra is (és mindig is az marad), hogy FIGYELJÜNK! Nézzük őket és ha valami gyanus, ne várjunk hetekig, hónapokig, hanem menjünk és akár soron kívül megnézik.
Örülök, hogy továbbra is megfelelő kezekben vagyok és remélem nem lesz rá szükség, de ha bármikor olyan helyzet adódna, hogy cselekedni kell, akkor tudni fogják, hogy lépniük kell.
Amit én a magam részéről továbbra is megteszek, hogy nem napoztatom (pláne nem égetem) magam, ha nagyon tűz a Nap és olyankor kell kimennem, akkor 5O faktoros naptejjel előtte már lekenem magam. Nem nagy fáradtság és minimálisan sem zavar, hogy idén nyáron sem leszek barna, mert számomra ez már nem jelent semmit. Az viszont, hogy a bőrömet a további évekre olyan állapotában tudjam megőrizni, amilyenben most van, nagyon fontos! Hamarosan gyermekem születik és így még jobban oda kell figyelnem magamra, hiszen neki rám, ránk van szüksége. Nekem pedig a kezemben a lehetőség, hogy őt már pici korától kezdve megvédjem a Nap káros sugaraitól és megtanítsam arra, hogy hogyan lehet kihasználni a napocska erejét anélkül, hogy az az egészségünknek ártana. Szerintem itt kezdődik a tudatos felkészítés és erre minden pici gyereknek szüksége lenne. Nem megijeszteni őket, hanem tudatosságra nevelni.
Remélem az évek során egyre több ember fog rájönni, hogy a barnaság már se nem divatos, se nem kelti az emberben az 'egészséges' érzést, hiszen mindenki tudja, hogy az illető többet árt magának, mint használ. Aki szenved attól, hogy sápadt a bőre, az próbáljon ki más techinkákat, van már pár a piacon amivel befolyásolni tudja a bőrszínét de szerintem a legoptimálisabb ebben a szituációban is csak elfogadni azt, amilyenek vagyunk. Aki szépnek lát minket, az a saját színünkkel lát szépnek :)
A genetikát pedig sajnos egyelőre nem tudjuk kikerülni, ezért fontos a tudatosság, hogy akinek ilyen típusú probléma volt a családjában, legyen tisztában vele, hogy veszélyeztetve van és fokozottan kell figyelnie magára és családtagjaira.
Biztos vagyok benne, hogy az életmód is számít, de ez már egy összetettebb feladat és nem lehet annyival elintézni, hogy 'hogy ha nem eszel cukrot, nem leszel rákos'. Nincs rá garancia, se bizonyíték. Fontos, hogy hogyan élünk testben, lélekben és szellemben, de tudom, hogy nem egyszerű feladat ebben igazán benne lenni, benne élni, hiszen olyan sokminden eltereli a figyelmünket a belső világunkról... De néha térjünk vissza önmagunkhoz!
Mindenkinek további szép nyarat kívánok, itt Skóciában meglepően meleg van és sokat süt a Nap, néha már túl sokat :) De a D-vitamin így termelődik... Séta reggel vagy estefelé, amikor még érezni lehet a napfény erejét, de már nem éget.
Vigyázzatok magatokra!
egy ideje nem jelentkeztem, mert most más dolgok vannak a fontossági listán, persze a bőrömmel való foglalkozást továbbra sem hanyagoltam el.
Pár hete voltunk a Párommal bőrgyógyászati ellenőrzésen és nagyon hasznos volt!
Körülbelül egy órát ránk tudott szánni egy nagyon kedves és tapasztalt doktornő, aki mindenről beszélt nekünk, ami csak a melanomával kapcsolatban lehet. Sok információ elhangzott, amiről már tudtam, hiszen az évek alatt kutattam eleget a témában.
Nagyon meglepődött, amikor arról beszéltünk, hogy Magyarországon egy éven keresztül kaptam interferon kezelést, mert itt nem alkalmazzák, illetve nem így mivel tudják, hogy esetenként olyan mellékhatásokkal járhat, ami lényegesen rontja a beteg életminőségét és hát van, akinek nem bírja a szervezete vagy az idegrendszere és attól csak még mélyebbre süllyed, ha abba kell hagyni, mert azt érzik, hogy az egyetlen "gyógymód" is kikerült a kezükből. Szóval játszik itt is a pszichológia és én is alátámasztom, hogy nagyon kemény meló akár csak pár hónapot is végigferonozni, az egy év az meg... Járhatna érte valami díj. De ha úgy fogom fel, én megkaptam a díjat, mert azóta is tünetmentes és egészséges vagyok. Ezért megérte!
Átnézte a doktornő a pöttyeimet és részletesen elmagyarázta, hogy mire kell figyelnünk. Páromnak is megmutatta a "kukker"-en keresztül, hogy hogyan is néznek ki a különböző típusú pöttyök, anyajegyek és mikor kell fokozottabban odafigyelni (szín, alakváltozás, méretbeli növekedés, stb.). Okosabbak lettünk! Eddig is néztük őket, sőt néha le is fényképeztük egyiket-másikat, hogy ha esetleg változás van, azt mi magunk is észre tudjuk venni és menni azonnal megnézetni.
A legfontosabb továbbra is (és mindig is az marad), hogy FIGYELJÜNK! Nézzük őket és ha valami gyanus, ne várjunk hetekig, hónapokig, hanem menjünk és akár soron kívül megnézik.
Örülök, hogy továbbra is megfelelő kezekben vagyok és remélem nem lesz rá szükség, de ha bármikor olyan helyzet adódna, hogy cselekedni kell, akkor tudni fogják, hogy lépniük kell.
Amit én a magam részéről továbbra is megteszek, hogy nem napoztatom (pláne nem égetem) magam, ha nagyon tűz a Nap és olyankor kell kimennem, akkor 5O faktoros naptejjel előtte már lekenem magam. Nem nagy fáradtság és minimálisan sem zavar, hogy idén nyáron sem leszek barna, mert számomra ez már nem jelent semmit. Az viszont, hogy a bőrömet a további évekre olyan állapotában tudjam megőrizni, amilyenben most van, nagyon fontos! Hamarosan gyermekem születik és így még jobban oda kell figyelnem magamra, hiszen neki rám, ránk van szüksége. Nekem pedig a kezemben a lehetőség, hogy őt már pici korától kezdve megvédjem a Nap káros sugaraitól és megtanítsam arra, hogy hogyan lehet kihasználni a napocska erejét anélkül, hogy az az egészségünknek ártana. Szerintem itt kezdődik a tudatos felkészítés és erre minden pici gyereknek szüksége lenne. Nem megijeszteni őket, hanem tudatosságra nevelni.
Remélem az évek során egyre több ember fog rájönni, hogy a barnaság már se nem divatos, se nem kelti az emberben az 'egészséges' érzést, hiszen mindenki tudja, hogy az illető többet árt magának, mint használ. Aki szenved attól, hogy sápadt a bőre, az próbáljon ki más techinkákat, van már pár a piacon amivel befolyásolni tudja a bőrszínét de szerintem a legoptimálisabb ebben a szituációban is csak elfogadni azt, amilyenek vagyunk. Aki szépnek lát minket, az a saját színünkkel lát szépnek :)
A genetikát pedig sajnos egyelőre nem tudjuk kikerülni, ezért fontos a tudatosság, hogy akinek ilyen típusú probléma volt a családjában, legyen tisztában vele, hogy veszélyeztetve van és fokozottan kell figyelnie magára és családtagjaira.
Biztos vagyok benne, hogy az életmód is számít, de ez már egy összetettebb feladat és nem lehet annyival elintézni, hogy 'hogy ha nem eszel cukrot, nem leszel rákos'. Nincs rá garancia, se bizonyíték. Fontos, hogy hogyan élünk testben, lélekben és szellemben, de tudom, hogy nem egyszerű feladat ebben igazán benne lenni, benne élni, hiszen olyan sokminden eltereli a figyelmünket a belső világunkról... De néha térjünk vissza önmagunkhoz!
Mindenkinek további szép nyarat kívánok, itt Skóciában meglepően meleg van és sokat süt a Nap, néha már túl sokat :) De a D-vitamin így termelődik... Séta reggel vagy estefelé, amikor még érezni lehet a napfény erejét, de már nem éget.
Vigyázzatok magatokra!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)