Vannak még kemény éjszakák.

Sziasztok!

Rövid helyzetjelentés érkezik!

Az éjszaka kő kemény volt... Hetek óta nem volt semmi olyan említésre méltó szituáció, de az éjjel azt hittem orvos lesz a vége. Beadtam 8 körül a feront, pár óra múlva már éreztem, hogy fáj a fejem. 10-11 körül már gyengültem, kezdtek fájni a tagjaim. Nem nagyon tudtam mire vélni ezt a heves reakciót, de reménykedtem benne, hogy a továbbiakban ez nem fokozódik - hát tévedtem.
Fél 12 környékén már remegtem (nem mértem, de hogy lázam volt, az tuti), olyan gyenge voltam, mint a lepkefing és felöltözve, 2 takaróban is majd' szétfagytam... Néztem is ki opálos tekintettel a takarók alól, orrig bebugyolálva, hogy most mi lesz?! Már a láz,- és fájdalomcsillapítón is elgondolkodtam, pedig az nálam nagyon a világ vége, csak akkor veszek be, ha minden tűréshatáromnak vége. Nem tudom mennyi időbe telt bele, amíg elaludtam, de nem lehetett 2 perc.
Vannak még meglepetések! Reggel felébredtem, de mivel a fejem még nagyon fájt és erőm sem volt sok, hát visszafeküdtem. Mivel addig aludhattam, amíg igényem volt rá, 11 körül újra magamhoz tértem, de 3 másodpercig sem bírtam nyitva tartani a szemem. Na, mondom, most mi lesz? Átalszom a napot? Összeszedtem magam és inkább felkeltem. Ennek sok eredménye lett: ahogy két lábra álltam, elkezdtem szédülni meg úgy zúgott a fejem, hogy nem értettem, amit Anyum mondott! :D Vicces volt... Gyorsan nekiláttam egy bundás kenyérnek, hogy legyen valamennyi energiám. Pár perc alatt átment rajtam ez az ájulós állapot, majd kezdtem ember formát felvenni. Így indult a "reggel".

Egész nap ilyen csökkent üzemmódban létezem, de nem baj, legalább érzem, hogy hat a cucc! Annak nagyon tudok örülni!

Anikó sorstársam pénteken feküdt be feronra és már otthon is van. Őt első körben nem viselte meg annyira, mint anno engem, ez jó hír! Remélem a továbbiakban is ezt a tendenciát mutatja majd és az ilyen meglepetések elkerülik :) Örülök, hogy láttam, a karja is gyönyörűen gyógyul, rendben van/lesz minden! :)

Én pénteken megyek vérvételre, aztán jövő héten kontroll. Szép lassan megfeledkeztem a fehérvérsejtjeim meg a neutrofil granulocitáim turbózásáról, de újra visszatérek, hogy kevesebb okom legyen izgulni jövő szerdán.

Egyelőre ennyi! A paráimat igyekszem csökkenteni, mert megint előjöttek.

Puszi mindenkinek, aki erre járt!

Nati

Sziasztok,

jelentkezem egy rövid bejegyzés erejéig.

Rendben vagyok, megy a feron, gyengít néha a napjaimon, de nem érdekel, tűröm, ebben már elértem a posztgraduális szintet. :)

Azért írok, mert már körvonalazódik egy nagyobb és fontosabb bejegyzés témája, amit az ihlet (folyamatban van), hogy egy éve történt az egész rémálom. Egy éve ilyenkor már eléggé összeomlott körülöttem minden, ami kicsit is bátortalan lábakon állt. Megfordult velem a világ. A rossz eredmények, a kórház, az újabb rossz eredmények, az újabb kórház, egy hónapon belül 2 műtét, a tehetetlenség, a lábadozási szakasz, a kilátástalanság, a remény, a remény, a remény...

Egyre ritkábban jut eszembe. De ma, hogy megint voltam futni és megint elfutottam a kórház előtt, ahol tavaly ilyenkor feküdtem... Kicsit visszatértek az emlékek. Legszívesebben felmennék és megölelnék mindenkit, aki ott fekszik hasonló problémával (vannak ám fent mellplasztikások meg zsírleszívásra várók is) és elmondanám nekik, hogy van remény, bízzanak magukban és amin szükséges változtassanak! Nem szabad feladni.

Tehát lassan érik egy bejegyzés, egy állomásról. Mert itt van, érzem, hogy egyre távolodom, már nem ragaszkodom annyira az emlékekhez, már nem kínoznak minden nap, már nem szomorít el annyira. Kezdem átértékelni magamban. És ez jó érzés! Örülök, hogy itt van. :)

Ma csak ennyi, már kezd hatni a feron, de csak mert futottam és elfárasztottam a testem. Nem gond, legalább érzem.

Üdvözlök minden kedves errejárót!

Nati

Egy lépés előre

Sziasztok,

megvolt a hétfői vérvétel és a szerdai kontroll!
Jött velem anyum a kontrollra, mert meglátogatott Szegeden. Én reggel óta csomóval a gyomromban léteztem, mert tudtam: most tudom meg a mellkasröntgen eredményét. Be voltam rezelve, alaposan. A lelkem mélyén éreztem, hogy nem lehet baj, de a pofára esések és a múlt olyan meglepő eredményei csak nem homályosodtak még el teljesen...
Bementünk, remegtem, a doktornő megnézte a véreredményt, mehet tovább a feron (szuper!!!), aztán megvizsgált, aközben kérdeztem rá, hogy megvan-e az eredmény a röntgenről. Az asszisztensnő mondta, hogy odatette a többi papíromhoz. Pulzus 100. Ránézett és mondta, hogy minden rendben vele, negatív! Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaahhhhhh...........
Még megkérdeztem, hogy "Komolyan? Akkor rendben van??" Mondta, hogy igen, nem látható rajta semmi. Köszönöm..... Nagyon örülök!!! Ránéztem Anyumra és láttam, hogy ő is hihetetlenül megkönnyebbült. Abban az összenézésben volt valami, hogy "Látod, jobbra fordulnak a dolgok. Megcsináljuk!" Majdnem elbőgtem magam.

Beszéltünk a doktornővel arról, hogy már csak pár hónap van vissza, aztán lesz egy nagy-nagy kivizsgálás, aztán eleinte csak 3 havonta, majd félévente kell járkálni kontrollra, ha minden rendben. Már a vége felé tartok!! Igen! Vége lesz a feronnak és szabad leszek, repülhetek.
Anyu megkérte a doktornőt, hogy mondjon valamit, hogy szerinte jó irányba haladunk-e, vagy mit lehet mondani...? Azt válaszolta, hogy igen jó irányba, bírom a feront, ez végigmegy már remélhetőleg. Szóval mondta, hogy halad a dolog.
Persze ő nem tudja megjósolni, hogy valamikor valahol problémát fog-e még okozni, előbukkan-e vagy kiújul, de most per pillanat a gyógyulás útján vagyok.
Hamarosan egészségesebb leszek, mint előtte bármikor! Ezt én mondom, mert ez a cél. Aztán pedig az ennek megtartása.

Március! Márciusban vége ennek a szakasznak! Kimondani, átérezni, elképzelni, mind-mind nagyon felemelő. Új élet kezdődik hamarosan és szép lassan magam mögött hagyhatom az elkeserítő emlékeket a kórházról, a rossz eredményekről, a műtétről, a kezelés kezdetéről, a betegség alatti sorozatos negatív történésekről az életemben, amiknek köszönhetően persze most ott vagyok, ahova elküzdöttem magam.

Ezek a hírek :) Megy a feron, 3x3 millió egység, megy az agykontroll, hogy bírjam. Nagyjából elkezdődött a visszaszámlálás :)
A babysitterkedés rendben megy, nem vesz el annyi időt, hogy ne tudnék magammal foglalkozni. Ugyanott vagyok, ahol utoljára voltam, a 2 éves kissrácnál (Gellért) és én akkor vigyázok rá, ha sem az apja, sem a nagyszülei épp nem érnek rá, tehát nem minden nap és nem rendszeresen. Hétfőn, kedden vigyáztam rá és legközelebb majd előreláthatólag csütörtök este, éjszaka leszek vele. De ennek is nagyon örülök, mert végre azt érzem, hogy szükség van a munkámra, akkor is, ha nem mindennapos. Emellett folyamatosan nézem a munkákat, eddig még semmi, de úgy érzem eljött az ideje, hogy ne csak Szegeden nézelődjek.
A világ előttem áll, ha vége a feronnak, mehetek ahova akarok. Jó érzés ezt érezni! Gondolkodom Budapesten. Nem szeretnék ott élni, ott letelepedni, egyáltalán nem nekem való. De segíthet abban, hogy kicsit újra kinyíljon előttem a világ, új perspektívából szemlélhessem az fizikai világot. Látni szeretném az emberek sokszínűségét, a számos lehetőséget, amik kínálkoznak.

Impressziók, tapasztalatok, élmények.
Ezekre van szükségem és ha elég bátor leszek, azt hiszem, belevágok. Később majd egy tiszta, nyugalmas, csendes helyen szeretnék élni, de valamerre el kell indulnom. Még van időm ezen gondolkodni, de nem árt, ha barátkozom a gondolattal. Nem szeretnék sem szűk látókörű lenni, sem beszűkülni teljesen.
Az egész világ nyitva áll, nem Szeged a világ közepe (bár van aki ezt mondja :D)!

Köszönöm, hogy itt voltatok, ma visszamegyek Szegedre, mert elértem azt az állapotot, hogy jól érzem magam egyedül és ezt szeretném addig kihasználni, ameddig gyökeresen meg nem változik az életem és nem találom egyszercsak rengeteg ember között magam. Most olyan napok vannak, hogy kell a lecsendesedés. Ebben a csendben új dolgok születnek.
Igyekszem szeretettel fogadni őket. :)

Szép napot!

Gyorsjelentés

Voltam ma reggel vérvételen, majd a városban szaladgáltam. Gyönyörűen hullott a hó, nem találok rá más jellemzőt, mint hogy 'romantikus' volt. Végig mosolyogtam a kórházig, majd utána is, a városban. Elég komorak voltak az emberek, de nem akadtam fenn ezen, nem érdemes.
Szerdán kontroll, alig várom az eredményt. Nagyon sokat agykontrolloztam, hogy feljebb menjen a fehérvérsejtszámom. Kiderül :)

Köszönöm jól vagyok, mától újra dolgozom (a babysitterkedés) ami sokat segít mind az önbecsülésemnek (elég értéktelennek éreztem már magam ebben a nagy csendben), mind a pénztárcámnak, mert már kezdett kínos lenni a helyzet. Persze az első pillanatban elmegy mindenféle muszáj-kifizetésekre, de legalább ki van fizetve.

Szép keddet, az időjárásban hamarosan enyhülés várható, készüljünk a latyakra :)

Nagy mosoly, hamarosan bejegyzés várható a másik blogba aktuálisan foglalkoztató témákban.

Jóéjt!