Egy lépés előre

Sziasztok,

megvolt a hétfői vérvétel és a szerdai kontroll!
Jött velem anyum a kontrollra, mert meglátogatott Szegeden. Én reggel óta csomóval a gyomromban léteztem, mert tudtam: most tudom meg a mellkasröntgen eredményét. Be voltam rezelve, alaposan. A lelkem mélyén éreztem, hogy nem lehet baj, de a pofára esések és a múlt olyan meglepő eredményei csak nem homályosodtak még el teljesen...
Bementünk, remegtem, a doktornő megnézte a véreredményt, mehet tovább a feron (szuper!!!), aztán megvizsgált, aközben kérdeztem rá, hogy megvan-e az eredmény a röntgenről. Az asszisztensnő mondta, hogy odatette a többi papíromhoz. Pulzus 100. Ránézett és mondta, hogy minden rendben vele, negatív! Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaahhhhhh...........
Még megkérdeztem, hogy "Komolyan? Akkor rendben van??" Mondta, hogy igen, nem látható rajta semmi. Köszönöm..... Nagyon örülök!!! Ránéztem Anyumra és láttam, hogy ő is hihetetlenül megkönnyebbült. Abban az összenézésben volt valami, hogy "Látod, jobbra fordulnak a dolgok. Megcsináljuk!" Majdnem elbőgtem magam.

Beszéltünk a doktornővel arról, hogy már csak pár hónap van vissza, aztán lesz egy nagy-nagy kivizsgálás, aztán eleinte csak 3 havonta, majd félévente kell járkálni kontrollra, ha minden rendben. Már a vége felé tartok!! Igen! Vége lesz a feronnak és szabad leszek, repülhetek.
Anyu megkérte a doktornőt, hogy mondjon valamit, hogy szerinte jó irányba haladunk-e, vagy mit lehet mondani...? Azt válaszolta, hogy igen jó irányba, bírom a feront, ez végigmegy már remélhetőleg. Szóval mondta, hogy halad a dolog.
Persze ő nem tudja megjósolni, hogy valamikor valahol problémát fog-e még okozni, előbukkan-e vagy kiújul, de most per pillanat a gyógyulás útján vagyok.
Hamarosan egészségesebb leszek, mint előtte bármikor! Ezt én mondom, mert ez a cél. Aztán pedig az ennek megtartása.

Március! Márciusban vége ennek a szakasznak! Kimondani, átérezni, elképzelni, mind-mind nagyon felemelő. Új élet kezdődik hamarosan és szép lassan magam mögött hagyhatom az elkeserítő emlékeket a kórházról, a rossz eredményekről, a műtétről, a kezelés kezdetéről, a betegség alatti sorozatos negatív történésekről az életemben, amiknek köszönhetően persze most ott vagyok, ahova elküzdöttem magam.

Ezek a hírek :) Megy a feron, 3x3 millió egység, megy az agykontroll, hogy bírjam. Nagyjából elkezdődött a visszaszámlálás :)
A babysitterkedés rendben megy, nem vesz el annyi időt, hogy ne tudnék magammal foglalkozni. Ugyanott vagyok, ahol utoljára voltam, a 2 éves kissrácnál (Gellért) és én akkor vigyázok rá, ha sem az apja, sem a nagyszülei épp nem érnek rá, tehát nem minden nap és nem rendszeresen. Hétfőn, kedden vigyáztam rá és legközelebb majd előreláthatólag csütörtök este, éjszaka leszek vele. De ennek is nagyon örülök, mert végre azt érzem, hogy szükség van a munkámra, akkor is, ha nem mindennapos. Emellett folyamatosan nézem a munkákat, eddig még semmi, de úgy érzem eljött az ideje, hogy ne csak Szegeden nézelődjek.
A világ előttem áll, ha vége a feronnak, mehetek ahova akarok. Jó érzés ezt érezni! Gondolkodom Budapesten. Nem szeretnék ott élni, ott letelepedni, egyáltalán nem nekem való. De segíthet abban, hogy kicsit újra kinyíljon előttem a világ, új perspektívából szemlélhessem az fizikai világot. Látni szeretném az emberek sokszínűségét, a számos lehetőséget, amik kínálkoznak.

Impressziók, tapasztalatok, élmények.
Ezekre van szükségem és ha elég bátor leszek, azt hiszem, belevágok. Később majd egy tiszta, nyugalmas, csendes helyen szeretnék élni, de valamerre el kell indulnom. Még van időm ezen gondolkodni, de nem árt, ha barátkozom a gondolattal. Nem szeretnék sem szűk látókörű lenni, sem beszűkülni teljesen.
Az egész világ nyitva áll, nem Szeged a világ közepe (bár van aki ezt mondja :D)!

Köszönöm, hogy itt voltatok, ma visszamegyek Szegedre, mert elértem azt az állapotot, hogy jól érzem magam egyedül és ezt szeretném addig kihasználni, ameddig gyökeresen meg nem változik az életem és nem találom egyszercsak rengeteg ember között magam. Most olyan napok vannak, hogy kell a lecsendesedés. Ebben a csendben új dolgok születnek.
Igyekszem szeretettel fogadni őket. :)

Szép napot!