Kontroll

Sziasztok,

egy ideje nem jelentkeztem, mert most más dolgok vannak a fontossági listán, persze a bőrömmel való foglalkozást továbbra sem hanyagoltam el.

Pár hete voltunk a Párommal bőrgyógyászati ellenőrzésen és nagyon hasznos volt!
Körülbelül egy órát ránk tudott szánni egy nagyon kedves és tapasztalt doktornő, aki mindenről beszélt nekünk, ami csak a melanomával kapcsolatban lehet. Sok információ elhangzott, amiről már tudtam, hiszen az évek alatt kutattam eleget a témában.
Nagyon meglepődött, amikor arról beszéltünk, hogy Magyarországon egy éven keresztül kaptam interferon kezelést, mert itt nem alkalmazzák, illetve nem így mivel tudják, hogy esetenként olyan mellékhatásokkal járhat, ami lényegesen rontja a beteg életminőségét és hát van, akinek nem bírja a szervezete vagy az idegrendszere és attól csak még mélyebbre süllyed, ha abba kell hagyni, mert azt érzik, hogy az egyetlen "gyógymód" is kikerült a kezükből. Szóval játszik itt is a pszichológia és én is alátámasztom, hogy nagyon kemény meló akár csak pár hónapot is végigferonozni, az egy év az meg... Járhatna érte valami díj. De ha úgy fogom fel, én megkaptam a díjat, mert azóta is tünetmentes és egészséges vagyok. Ezért megérte!

Átnézte a doktornő a pöttyeimet és részletesen elmagyarázta, hogy mire kell figyelnünk. Páromnak is megmutatta a "kukker"-en keresztül, hogy hogyan is néznek ki a különböző típusú pöttyök, anyajegyek és mikor kell fokozottabban odafigyelni (szín, alakváltozás, méretbeli növekedés, stb.). Okosabbak lettünk! Eddig is néztük őket, sőt néha le is fényképeztük egyiket-másikat, hogy ha esetleg változás van, azt mi magunk is észre tudjuk venni és menni azonnal megnézetni.

A legfontosabb továbbra is (és mindig is az marad), hogy FIGYELJÜNK! Nézzük őket és ha valami gyanus, ne várjunk hetekig, hónapokig, hanem menjünk és akár soron kívül megnézik.

Örülök, hogy továbbra is megfelelő kezekben vagyok és remélem nem lesz rá szükség, de ha bármikor olyan helyzet adódna, hogy cselekedni kell, akkor tudni fogják, hogy lépniük kell.

Amit én a magam részéről továbbra is megteszek, hogy nem napoztatom (pláne nem égetem) magam, ha nagyon tűz a Nap és olyankor kell kimennem, akkor 5O faktoros naptejjel előtte már lekenem magam. Nem nagy fáradtság és minimálisan sem zavar, hogy idén nyáron sem leszek barna, mert számomra ez már nem jelent semmit. Az viszont, hogy a bőrömet a további évekre olyan állapotában tudjam megőrizni, amilyenben most van, nagyon fontos! Hamarosan gyermekem születik és így még jobban oda kell figyelnem magamra, hiszen neki rám, ránk van szüksége. Nekem pedig a kezemben a lehetőség, hogy őt már pici korától kezdve megvédjem a Nap káros sugaraitól és megtanítsam arra, hogy hogyan lehet kihasználni a napocska erejét anélkül, hogy az az egészségünknek ártana. Szerintem itt kezdődik a tudatos felkészítés és erre minden pici gyereknek szüksége lenne. Nem megijeszteni őket, hanem tudatosságra nevelni.

Remélem az évek során egyre több ember fog rájönni, hogy a barnaság már se nem divatos, se nem kelti az emberben az 'egészséges' érzést, hiszen mindenki tudja, hogy az illető többet árt magának, mint használ. Aki szenved attól, hogy sápadt a bőre, az próbáljon ki más techinkákat, van már pár a piacon amivel befolyásolni tudja a bőrszínét de szerintem a legoptimálisabb ebben a szituációban is csak elfogadni azt, amilyenek vagyunk. Aki szépnek lát minket, az a saját színünkkel lát szépnek :)
A genetikát pedig sajnos egyelőre nem tudjuk kikerülni, ezért fontos a tudatosság, hogy akinek ilyen típusú probléma volt a családjában, legyen tisztában vele, hogy veszélyeztetve van és fokozottan kell figyelnie magára és családtagjaira.
Biztos vagyok benne, hogy az életmód is számít, de ez már egy összetettebb feladat és nem lehet annyival elintézni, hogy 'hogy ha nem eszel cukrot, nem leszel rákos'. Nincs rá garancia, se bizonyíték. Fontos, hogy hogyan élünk testben, lélekben és szellemben, de tudom, hogy nem egyszerű feladat ebben igazán benne lenni, benne élni, hiszen olyan sokminden eltereli a figyelmünket a belső világunkról... De néha térjünk vissza önmagunkhoz!

Mindenkinek további szép nyarat kívánok, itt Skóciában meglepően meleg van és sokat süt a Nap, néha már túl sokat :) De a D-vitamin így termelődik... Séta reggel vagy estefelé, amikor még érezni lehet a napfény erejét, de már nem éget.

Vigyázzatok magatokra!

Bőrben az igazság

A lambrolizumab nevű hatóanyag első teszteredményeit közölte a New England Journal of Medicine: a bőrrákkal küzdő betegek 38 százalékánál szorítja vissza a daganatot ez az új gyógyszer. Szakértők szerint van ok a reményre: ez komoly áttörést hozhat a bőrrák legagresszívebb formája, a melanóma gyógyításában - a paciensek nem kevesebb, mint 52 százaléka pozitívan reagált a szerre. A készítmény az úgynevezett PD-1 fehérjét blokkoló gyógyszerek új osztályához tartozik - ez az a molekula, mely megakadályozza, hogy az immnrendszer azonosítsa és megtámadja a rákos sejteket.

A 12 hetes kezelés után a páciensek 38 százalékának igazoltan javult az állapota.  A kutatást vezető Antoni Ribas szerint az összes eddig kipróbált szer közül erre reagált tartósan legjobban a melanóma, ráadásul a páciensek túlnyomó többségénél nem jelentkeztek komolyabb mellékhatások.
És mit mond a szakértő? Szerinte a szűrést semmilyen jó hír nem helyettesítheti: a gyógyítás a megelőzésnél kezdődik!

Videó itt: Halálos bőrrák: a melanómát egyszerűen nem lehet kiszúrni!

(Forrás innen.)

Már május van és köszönöm jól vagyok, szerencsére a betegség kiújulásának, újrafelbukkanásának nyoma sincs (lekopogom százszor), és nagyon bízom benne, hogy ez így is marad. Még egy darabig nem kell mennem kontrollra, ha nincs panaszom, nekem pedig igazából nincs. A gyakori fejfájás volt az utolsó olyan tünet, ami kicsit aggasztott, mert gondoltam a legrosszabbra is, de már nem látom értelmét azzal stresszelni magam, hogy "biztosan" nagy a baj csak éppen így jelentkezik.
A pöttyeim, anyajegyeim jelentősen nem lettek sötétebbek a várandósság alatt, pedig erre is számítottam.
Szóval annyit mondhatok, hogy nagy-nagy örömömre a betegség nem zaklat ebben az izgalmas és várakozásokkal teli időszakban, néha egy-egy álomban felbukkan, tehát a lelkem mélyén dolgozik valahol, de inkább az öröm dominál és a hála, amiért javarészt gondtalanul telnek a hónapok és növekszik a pocaklakó. Akit ennek a várakozásnak a története is érdekel netalántán, az az előző bejegyzésben megtalálja a linket a bloghoz.

Az egészségemért továbbra is -és talán mégfokozottabban- teszek, a legújabb dolog, amit bevezettem a mindennapjaimba az a kefír. Párom megszállottja ennek a tápanyagforrásnak, szerintem ha más nem lenne a világon, csak kefír, ő örülne a legjobban, s már régóta győzködött, hogy igyam én is mert így és úgy egészséges, de végül egy angol nyelvű tudományos cikk győzött meg, amiben érthetően alátámasztották, hogy miért is olyan hasznos. Szerintem írok majd róla egy bejegyzést, mert érdemes, én magam sem tudtam, hogy milyen pozitív hatása van a szervezetre. Megér pár sort, hátha segít valakinek. Hozzáteszem, annak idején, a kezelés alatt napi szinten fogyasztottam, csináltam magamnak és ittam, valamiért. Mint sok más minden, ez is törlődött a memóriámból (eskü az interferon emlékezetkiesést okoz), tehát egyáltalán nem emlékszem a pontos okára, csak annyira, hogy lelkiismeretesen kortyolgattam minden nap és nyomós okkal.
S talán említettem a "gyógylekvárt" is, amit pár hete fogyasztok rendszeresen és tökéletesen meg vagyok vele elégedve, itt pedig a ZeoFlavin-C-ről beszélünk. Róla is írok részletesebben, mert vannak ismerőseim is, akik régebb óta fogyasztják és az immunrendszerük ilyesfajta megtámogatásával sikeresen felépültek különböző betegségekből. Biztos vagyok benne, hogy fontos a tiszta, vegyszermentes vitaminforrás.


Jó egészséget és megfelelő minőségű-mennyiségű naptejet kívánok az olvasóknak, ne feledkezzetek meg a külső védelemről, mert nagyon fontos. Prevenció, prevenció..!

Sziasztok

A másik

Küldöm a linket a másik blogról, ami nem betegségről, sokkal inkább az Életről, az élni akarásról szól.
Közvetve kapcsolódik az egész-ség témához.

Csak azért linkelem be, mert tudom, hogy van, aki már kíváncsi mi is készült itt a háttérben :)

Íme:

http://anya-sag.blogspot.co.uk/

Csak röviden

Üdv itt,

csak egy kis helyzetjelentéssel érkezem, mert pár napja tettem látogatást a bőrgyógyásznál, rutinszerű ellenőrzés céljából.

Lehet, hogy emlékeztek, hogy írtam róla pár bejegyzéssel korábban, hogy volt némi kis zavar a rendszerben amiatt, mert más orvos fogadott, mint akihez ki voltam írva, aztán megjelent végül az a hölgy is, aki neve alatt futottam, szóval én magam sem tudtam előre, hogy aznap épp a férfi vagy a női orvosom fog fogadni. A női volt, dr K., akivel tulajdonképp még csak futólag találkoztam, mindössze egyszer, amikor bejött ő is lerészletezni, hogy mit is láttak a kivágott részben, amit a lábamról távolítottak el.
Szóval most hozzá kerültem.

Nagyon kedves volt - és nagyon lassú. Úgy értem, hogy nyugodt, de valami furcsa módon, amivel csak ritkán találkozom, ezért meglepő volt. Nem akart fél perc alatt túlleni a procedúrán, komótosan kérdezgetett dolgokat, majd megvizsgált. Ahhoz vagyok szokva, hogy a férfi orvosom úgy megnyomkodja a nyirokcsomóimat és azoknak a helyét, hogy aztán 3 napig fájdalmaim vannak. Na dr K. ennek a módszernek a tökéletes ellenkezője. Már-már úgy éreztem, inkább simogat, mint tapogat, de elég alaposnak tűnt és minden bizonnyal nem először csinálta, szóval igyekeztem azzal nyugtatni magam, hogy ha lenne valami, így is észrevenné.

Megnézte a pöttyeimet (SZEMMEL!), eszköz nélkül, ami engem kicsit aggasztott, de igyekeztem bízni abban (ismét), hogy észrevenné, ha valami gyanús lenne. Felhívtam a figyelmét egy anyajegyre a hátamon, ami időnként viszket és ha bekenem testápolóval, akkor elmúlik. Ez ugyanaz az anyajegy, ami miatt Lackó sokat aggódott kezdetekben, mert furcsán néz ki, de az előző alkalommal is alaposan megnézte a doki, most is jól megnézegette, szóval remélhetőleg csak annyi, hogy ugye alapból elég száraz a bőröm és vannak rajta pontok, amiket ha kicsit megvakarok, csak rosszabbak lesznek és tovább viszketnek. Emlékszem, amikor a melanoma volt az oldalamon, az úgy viszketett, hogy azután sem csillapodott, miután bekentem. Annyiban maradtunk, hogy normálisnak néz ki, csakúgy, mint a többi, nyirokcsomók rendben vannak, találkozunk 3 hónap múlva!

Kicsit kétkedve ballagtam ki a rendelőből, de tudom, az a fajta vagyok, aki képes túlkombinálni a dolgokat.
Tudják miért vagyok ott, tudják mit kell nézniük, van elég tapasztalatuk, próbáljak meg bízni bennük. Meg egyébként is, most az életem teljesen másról szól, mint a betegségről, nemsokára adok egy linket, ahol erről a változásról bővebben is lehet majd olvasgatni, akit érdekel.

Legközelebb júliusban találkozunk, ha minden rendben megy, addig meg marad a szokásos self-check és az egészségfejlesztés.

Maérkezett meg hozzám a Nagynéném segítségével a ZeoFalvin-C elnevezésű lekvárom, amiről dióhéjban annyit kell tudni, hogy minőségileg válogatott, 10 fajta, antioxidáns tartalmú gyümölcsből, egyedi technológiával, a természetes hatóanyagok maximális megőrzésével készített koncentrátum, amely a gondos feldolgozásnak köszönhetően megőrizte magas flavonoid, polifenol növényi antioxidáns tartalmát. A ZeoFlavin-C tartalmaz továbbá: C-vitamint, flavonoidokat, antocianinokat, ásványi anyagokat, kálciumot, vasat, magnéziumot, káliumot. Az antioxidánsok hatása révén hozzájárul a szervezetben zajló káros oxidatív folyamatok gátlásához. Bővebben itt: http://www.gabriellamajor.eu/termekeink/etrendkieg/zeoflavin_c.html
Azért döntöttem emellett a termék mellett, mert színtiszta természettel van tele, kizárólag gyümölcsökből. Az utóbbi időben nagyon érzem, hogy nem tudok elég zöldséget-gyümölcsöt enni, ezért kerestem olyan lehetőséget, ami ebbe a problémába tud beavatkozni és segíteni. Nagyon elegem van már a tablettákból, mégis lenyomom őket, mert muszáj, de éreztem, hogy a testem természetes összetevők után kiált.
Most kipróbálom, kb. egy hónapra elég ez a lekváradag, aztán lehet, hogy a másik fajtát is tesztelem, a Ferro Flavonoidot. Bár mostanában nem kaptunk el semmit, az az időszak van, hogy duplán kell támogatnom az immunrendszerem.

A legújabb bánatom a gyakori fejfájás, persze már agydaganatra is gondoltam, de valószínűleg más áll a háttérben.


Hamarosan jövök :)


Üdv.: Nati

Anastacia

Sziasztok,

tegnap az interneten nézelődve bukkantam a hírre, hogy Anastacia-nak kiújult a mellrákja.
Annyit "kell" tudni az amerikai énekesnőről, hogy 2OO3-ban fordult sebészhez, amikor is mellkisebbítő műtétet szeretett volna végrehajtattni, mert nagy keblei erősen zavarták. Az ilyenkor felmerülő egyik rutinvizsgálat alkalmával (ami egy mammográfiás vizsgálat volt) derült ki, hogy egy daganat van a mellében, amit aztán azonnal el is távolítottak és megkezdték Anastacia sugárterápiás kezelését.
A betegségből siekeresen felépült, majd folytatta meglehetősen sikeres énekesnői tevékenységét.
Egészen mostanáig, amikor is kiderrült, hogy a rák újra megtámadta a szervezetét, emiatt újra kezelésre szorul a művésznő. Lemondta európai turnéját és minden bizonnyal újra a betegség legyőzésére fog koncentrálni.

~ Először is, ha lehet így erőt és kitartást küldeni, akkor fogadja ezt az éteren át. ~

Másodszor is, igen, ez a valóság. Eltelt több, mint tíz év, valószínűleg már csak a rémálmaiban tért vissza a rák fenyegető érzése, mintsemhogy ezzel foglalkozzon napi szinten, hiszen elég idő telt el ahhoz, hogy az ember fellélegezzen és azt mondhassa: talán megszabadultam tőle, örökre.
Sajnos ez nincs mindig így. Vannak már különböző statisztikák arra, hogy melyik rák milyen eséllyel tér vissza, a mellrák pedig ebben elég speciálisnak tűnik, egy cikk szerint minden 5. nőnél kiújul.
Forrás: http://www.vital.hu/mellrak-kiujulasa


De mi a helyzet a (minket érintő) melanomával?

Rövid kutatást végeztem és találtam néhány érdekes és hasznos cikket, amiket meg is mutatok, majd összefoglalom az olvasottakat.

• Egy nagyon fontos kérdésre ad választ dr. Horváth Béla, a Melanomamobil vezető orvosa:

http://www.melanomablog.hu/2008/11/01/egy_lenyeges_kerdes/

• Egy másik rövidebb cikk a kiújulásról:

http://www.informed.hu/betegsegek/betegsegek_reszletesen/skin/cancer/melanoma:-gyakran-kiujul-74076.html


Lehet még kutatni, keresgélni az interneten, a legszéleskörűbb információkat persze a külföldi lapokból, kutatásokból tudnánk összeszedni, de ilyesmire majd akkor szánom magam, ha fizetnek is érte esetleg :)

Összességében annyi mondható el, hogy akinek a melanomája nem képzett áttétet (értem itt azalatt, hogy rákos sejteket találtak valamelyik nyirokcsomójában), annak (ahogy eddig is tudtuk) jóval kedvezőbbek a kilátásai, nyilván abból a szempontból, hogy "meggyógyul-e" vagy hogy milyen eséllyel támadja meg újra a betegség x idő elteltével. Akinek komolyabb volt a problémája (jelentkezem), annak nagyobb az esélye, hogy visszatér. A miértekre kapunk választ a cikkben, számadatokat is, de nem terhelnék ezekkel senkit különösebben, másrészt ami engem illet, úgy vagyok ezekkel a számokkal, hogy nem ez alapján fogok jobban vagy kevésbé rettegni a betegségtől. Lehet tőle tartani és szerintem nem is szabad teljes mértékben elfelejteni, mert sosem lehet tudni... Tudjátok, hogy szerintem az életmód nagyban befolyásolja a betegségek kialalulását. Nem szeretnék erről megint kiselőadást tartani, aki olvassa a bejegyzéseimet, tudja, hogy mit gondolok erről. A mai írás csak azért született, hogy ne feledkezzünk meg néhány fontos dologról:

1. A megelőzésről. Életeket menthet, például a sajátodat is. De nem árt, ha azoknak is felhívod erre a figyelmét, akiket szeretsz.
2. Az önvizsgálatról. Nem olyan nagy fáradtság időnként átnyomkodni a nyirokcsomóidat, átnézegetni az anyajegyeidet vagy ha másfajta komoly panaszod van, akkor annak utánanézni, megkérdezni tapasztaltabbat és persze ellátogatni az orvoshoz.
3. Rendszeres orvosi kontrollról. Remélem senki nem gondolkodik úgy, hogy ha megbírkózik a melanomával, onnantól kezdve felmentése van a kontrollok alól. Meg sem kell említenem, hogy miért fontos, hiszen józan ésszel mindenki fel tudja fogni, hogy mi értelme van annak, ha rendszeresen ellenőriznek minket a szakemberek - hiszen ki látja a háta közepét például?
4. Önkontrollról. Ezalatt azt értem, hogy ha a betegségem előtt minden másnap délután a szoliban napoztattam a testem, akkor nyilván azután nem fogom. És figyelni fogok magamra, a hedonikus életmódomra, a megzabolázhatatlan pszichológiai kicsapongásaimra és változtatok. Lehet, hogy másfajta életet kell élnem, mint előtte, de ezt nem másért, kizárólag magamért teszem. Saját magam ura vagyok, képes vagyok bizonyos szükséges kontroll alatt tartani az életem folyását. Kizárólag pozitív szempontból és ez nem azt jelenti, hogy ne lehetnék spontán, játékos, kalandvágyó. Csak egyszerűen figyelek magamra, a testemre, a lelkemre és figyelembe veszem a jelzéseket, kívánságokat.  Képes vagyok lemondani és az új felé nyitni, ha az építő és gyarapító jelleggel bír az életemben. Kiiktatom a szótárból a "nekem mindegy" (mert úgysem vagyok fontos/nem számít a véleményem, stb.) jellegű lehetőségeket és elkezdem figyelembe venni a saját érdekeim. Mindez érvényes azokra is, akik gyógyulni és azokra is, akik megelőzni szeretnék a problémát. Bár minden élet egyedi és sajátos, vannak bizonyos minták, amik pozitív erővel bírnak, ezáltal belülről építenek minket, aminek mint tudjuk testi pozitív hatása is van. Nem lényegtelen a magammal való foglalkozás és annak megfogalmazása, hogy ki voltam, ki vagyok és ki szeretnék lenni. 

Erőt és egészséget kívánok mindenkinek, aki a kezébe igyekszik venni az "erőt" és a saját javára fordítani. Aztán ne felejtsük el megosztani az örömöt, hisz azzal nem lesz kevesebb, ha másoknak is adunk belőle :)

Üdv.: Nati

Mi a helyzet, Nati? II.

...

Ismét egy helyzetjelentéssel állnék elő, közben jól szégyenlem magam, mert azt gondolom, hogy ha nincs sok, hír, akkor minek írjak, a kutyát se érdekli. Közben eszembe kéne hogy jusson, hogy egyrészt nem külső elvárásnak szeretnék megfelelni, amikor írok, másrészt sosem lehet tudni, hogy épp kinek melyik információ segíthet - bármiben is. Úgyhogy jelentek.

Az utóbbi hónapokban bármily' meglepő, Skóciában is hideg van, mindenki csöpögő orral és torokkaparással közlekedik, ami engem egy kicsit meg is ijesztett, mert volt egy ilyen elképzelésem, hogy itt biztosan mások a bacik meg a vírusok és ezekkel még nem találkozott a testem és jaj most mi lesz? 
Az lett, hogy kicsit lelkiismeretesebben kezdtem el adagolni a C-vitaminomat és több gyümölcsöt építettem be az étrendembe, ez már majdnem tökéletes placebó, na meg persze erősítgettem magamban, hogy bármi is lesz, az én szervezetem ellenáll és mindent legyőz. Mondhatni - és lekopogom-, eddig minden így is történt, akkor is, amikor az emberem egyik nap lázasan, kivert kutyaként hazaállított a munkahelyéről, hogy ő bizony beteg... Nem olyan tipikus pasis betegség volt ez, amikor kb. megfázik és rögtön meg is akar halni a hímnemű, hanem olyan igazi. Erő nulla, láz stabil, étvágy semmi, csak a fekvés. Én aktív ápolónő funkcióba állítottam az agyam  és bár egy pillanat erejéig végigfutott rajtam, hogy jaj mi lesz, ha elkapom, de valahogy nem ez volt a fontosabb. 3 napig volt igazából beteg, ebből az első 2 nap volt gázosabb, harmadnapra szinte mint a madarak, repkedett fel s alá, hiszen ő meggyógyult. Mondta, hogy ez nekem köszönhető, hogy ilyen gyorsan ment és tényleg sokkal jobban van. Nati örült, be is adta a jelentkezését diplomás ápoló szakra, na neeem. 

Pár nap múlva, egyik reggel totál fáradtan ébredtem, éreztem, hogy itt valami nem lesz rendben... Ezt bizony elkaptam. Nagyszerű! Nos, szigorú fekvésre, teázásra és C-vitaminra fogtam magam, mondjuk nekem se lázam, se hőemelkedésem, se semmi komolyabb problémám nem volt, egyszerűen csak éreztem, hogy a szervezetem aktív harcot folytat és megköszönné, ha hagynám neki. Így tettem, pihentem, s bár levert voltam, az orrfolyáson kívül különösebb megrázkódtatás nem ért. Hamar túl is lettem rajta, azóta se semmi, szegény ember pedig a sok meló miatt megint kezd elfáradni és beleesni valami újabb nyavajába. Ilyen ez, tél van, ettől függetlenül a teljesítményt nyújtani kell, a buszok zsúfoltak mindenféle prüszkölő-kreháló (értsd: köhögő) emberrel, az étteremben percenként mással kerülsz kontaktba, nem csoda, ha a szervezet bombázva van. Na de, mi meg ügyesen védekezünk és ha épp nyerésre is áll, a csatát mi nyerjük és punktum.


A lábam az utóbbi hetekben már egész szépen néz ki, nem olyan élénk vörösesbarna a heg, hanem fakult valamennyit. Ennek igazán örülök, mert tekintve, hogy elég kivillanós helyen van, nem örülnék, ha a "bikiniszezonra" is ott éktelenkedne ilyen mindenféle nemtetsző színekben. 

Így néz ki napjainkban:

Nem is olyan gáz, ugyehogy? Alakul ez még, nem fog ártani egy kis napsütés tavasz környékén, annyi szent.

Mesélek hamarosan valamiről (később), aminek bizonyos mértékben egészségügyi vonatkozása is van.

Ja, el ne felejtsem mondani, hogy kitalálam, hogy elkezdek (megpróbálok elkezdeni) jógázni. Mindig is ilyen kicsit spirituálisabb-meditációsabb figura voltam, erről meg azt gondolom, hogy ha ezt meg lehet fűszerezni hasznos mozgással, akkor minden bizonnyal tetszeni fog, hát majd kiderül. Ma ki is próbálom, aztán remélhetőleg el nyeri a tetszésem és örömmel számolhatok be róla, mire is jó nekem. 

DVD-vel kezdem, aztán ha megtetszik, még az is lehet, hogy meglátogatok órákat is, tekintve, hogy a DVD-n mindig ugyanaz lesz. Jut eszembe, egy pilates DVD-t is szereztem, szóval azt is ki fogom próbálni, hátha megmozgat.

Hm, nagyjából ennyit lehet az újdonság számotokra, egyébiránt én is NAGYON várom a tavaszt, az ébredezést, a napsütést, a hangulatát, az illatokat, de a legelső dolog, amire készülök, az a hazautazás. Remélem valami kellemesebb időt fogunk ki és lehet majd nagyokat sétálni, naphosszat kutyát simogatni és bóklászni a kertben. Várom már, kb. 3 hét és ottleszünk! 

A következő bőrgyógyász-látogatásom pont erre az időpontra esne, emiatt másik időpontot kell kérnünk (nem is akarom tudni, hogy mennyivel később lesz majd...), de ez így alakult. Mi azért rendszeresen csekkoljuk idehaza a pöttyöket, képet is készítünk róluk, hogy lássuk, ha valami változik.

Egyébként meg a mindennapok, mennek szépen egymás után, hol mosolygósan, hol bánatosan, de kivel lenne ez máshogy..?

Szép napokat, kaptok egy képet is, hátha tavasziasabb lesz tőle a hangulat:

Üdv.: Nati

Mi a helyzet, Nati?

Hello,

kaptam egy kérdést, bár sajnos nem tudom kitől, hogy mi a helyzet?

Nos, megvolt a bőrgyógyász bácsi-néni látogatása, ugyanis megintcsak a nénihez voltam beírva, de ugyanaz a bácsi fogadott, aki legelőször. Párom is jött velem, segített a dolgok megértésében. (Ha nincs ott, nem sok mindent értek, mivel kb. végig olyan szavakat mondott, amikről lövésem nem volt.)
Megvizsgált megint jó alaposan, anyajegyeket csekkolta, nyirokcsomókat nyomogatta, mutattam neki olyan pöttyöt is, amit ő eredetileg nem lát (fenék - bugyi alatt, cici - melltartó alatt), majd nyugtázta, hogy mindegyik nagyon rendben van. Lász kérdezgetett dolgokat, bácsi magyarázott. Például, hogy melyik anyajegytípus veszélyesebb, ami kidudorodik a bőrből vagy amelyik teljesen a bőrfelszínnel megegyezik, kiderült, hogy a második, a kidudorodóak alig veszélyesek. (Ha jól emlékszem.) Kérdezte, hogy az, hogy valakinek melanomája volt, többségben belső szervi rákot idézhet elő vagy inkább újra melanomaként bukkanhat fel? A válasz az volt, hogy nem igazán szokott olyat csinálni, hogy bőrrák után valahol máshol jelenik meg, esetleg a mellrákkal hozható kapcsolatba, de nem egyenes ági okozója. Szóval, ha valakiben a melanomára hajlamosító gén van, akkor a legcélszerűbb az anyajegyek rendszeres és következetes vizsgálata, ahelyett, hogy folyamatosan mindenféle belső szervi elváltozás után kutatnánk. Ez engem meglepett.

Ennek következtében jutottunk el ahhoz a kérdéskörhöz, hogy mi legyen a CT-kkel, röntgenekkel, ultrahangokkal. Közben megérkezett az igazi K. doktornő, aki Lász-szal beszélt már telefonon és bekapcsolódott a beszélgetésbe és ő is szépen elmagyarázott mindent, amit kérdeztünk vagy amit el kellett mondania. Namost, elmondták, hogy az Egyesült Királyságban nagyon pontos és sokévi kutatások bizonyítják azt, hogy a melanoma, ha akkor, amikor felfedezték nem képzett áttétet, (majd következett valamilyen kezelés), akkor utána már nem fog. Tehát nem az áttétek után kell kutatni, hanem mindig magát a bőrt kell vizsgálni precíz részletességgel. Nem egyszer mondták el, hogy az ő kutatásaik megbízhatóak és az eredmények azt mutatják, hogy sikeresek is, szóval szerintük nem érdemes mindenféle káros sugárzásnak kitenni nagy dózisban a testem, mivel azzal többet árthatunk, mint használhatunk. Ezt ecsetelték még mindenféle klinikai alátámasztásokkal meg szakszavakkal, amikben én már jócskán elvesztem, de a végén csak annyit mondtam, hogy "hiszek maguknak", és azt kívántam, hogy nekik legyen igazuk, de teljes mértékben. Ők még hozzátették, hogy ha ragaszkodom hozzá, akkor ők biztosítják a vizsgálatokat, de lehetséges, hogy hamis eredményeket fogok kapni és csak jobban megijedek, mint kéne, pedig csak egy kis cisztáról vagy hasonló dologról van szó. Itt már feladtam és leokéztam a bulit, hogy ne sugározzanak engem se ki, se be, de valószínűleg látták rajtam, hogy nem magam vagyok a totális lelki megnyugodás mintaszobra ezekben a percekben, úgyhogy felajánlották, hogy elküldenek mindenféle nyirokcsomó ultrahangra, mert ha valami kezdődik, az ott és akkor látható lesz. Orrájt, mondtam, hogy abból bajom nem lehet, úgyhogy majd kapok szépen leveleket, amikben időpontok lesznek és mehetek nyirokcsomónézelődésre. Ja, ezt a témakört lezárva még hozzátették, hogy szerintük erre se nagyon pörögjek rá (oké, nem ezekkel a szavakkal), mert minden rendben van! Eltelt 3 év (na ez engem le is sokkol időnként!), mialatt mindig minden rendben volt, szóval nyugodjak meg, ők háromhavonta engem jó alaposan átnéznek (haj)tövemtől a kislábujjam hegyéig és bármi van már le is szedik azonnalba a gyanús dolgokat. Lac még megkérdezte, hogy ha bármikor olyan szinten rosszul érzem magam, hogy az bármi rákos dologra adhat gyanút, akkor jelentkezhetek-e és ki fognak-e vizsgálni, akkor persze bólogattak és biztosítottak arról, hogy ezzel a kórelőzménnyel természetesen elsőbbséget élvezek és segítenek ahogy tudnak. Azt is hozzátették, hogy ha bármelyik anyajegyemen gyanús változást látok, akkor is jelentkezzek és megnézik. RENDBEN!

Szóval így állunk a britis bőrgyógyászattal, melanoma-tapasztalattal. Én először azt hittem, hogy ezek totálba félvállról veszik a dolgokat (rengeteg embertől hallottam már, hogy a háziorvosi rendszer milyen furcsán működik), de abban bízom, hogy egy ilyen nagy országban, ahol az emberek nagy százaléka totál fehérbőrű, tele pöttyökkel, azért ad némi okot arra, hogy muszáj volt fejlődjenek és rendelkeznek olyan szintű tapasztalattal, hogy magabiztosan állíthassák, hogy amit és ahogyan ők csinálnak, az megbízható. Nem vagyok túl bizalmas ember ilyen szempontból (sem), ezért álltam annyira kétkedve a felvetésük felett, miszerint nem kellenek szükségszerűen a mindenféle belső vizsgálatok. Mondom mégegyszer, legyen igazuk!

Egyébként tényleg rendben vagyok, tehát nincs ok annak, hogy aggódni kéne, csak gondol arra is az ember, hogy ha bármi van, jobb azt idejében tudni... Ugyebár. De tényleg lassan el kéne hinnem, hogy nem feltétlenül kell az egész életemnek a rettegésről, a félelemről és a kóros elváltozások utáni kutatásról szólnia. Egyszerűen teret kell adnom magamban annak a lehetőségnek is, hogy lehetek egészséges a múltamtól függetlenül és nem kötelező arra "várnom", hogy mikor bukkan elő valahol, valamilyen formában.

Egy másik blogon, egy másik lánynak van egy bejegyzése, ami a visszaesésről szól, s az ezzel járó lelki küzdelmekkel, itt található:

http://meggyogyulok.blogspot.co.uk/2012/06/visszaesesek.html

Van sok hasznos bejegyzése, lehet szemezgetni. Mindannyian máshogy igyekszünk meggyógyítani magunkat, ő is kipróbált jónéhány technikát. Tudom, a sorsunkat nem tudjuk kikerülni és belső nyugalomba kell kerülni azzal a gondolattal, hogy "ahogy lesz, úgy lesz", viszont vannak dolgok, amiket megtehetünk önmagunkért. Egyáltalán nem könnyű megtalálni a saját vagy a helyes utat, de a keresgetéssel csak új ajtók nyílnak meg, s be tudunk csukni olyanokat, amikre már nincs szükségünk. Merni kell lépni, kilépni az árnyékunkból, s keresni a fényt. Meg kell tanulnunk úgy élni, hogy az tartalommal és értékkel teljen meg. Lehet, hogy erre egy betegség fog megtanítani, lehet, hogy egy veszteség. Vagy egy könyv, egy mester, akármi.
Mesélhetmék itt a túlvilággal, halállal kapcsolatos érzéseimről is, de nem hangolnám sem magam, sem másokat erre a vonalra. Élek, élünk, a jelent észrevéve és a jövőben bizakodva.

Ennyi az üzenetem mára!

Üdv. az olvasóknak.

Most csak egy rövidke bejegyzéssel jövök, mert egyelőre nincs sok beszámolnivalóm.

Holnap lesz aktuális a következő kontroll, ahol elmondják élőben is szépen, hogy mi a helyzet ezzel a "szokatlan szövettel" és hogy azóta kitalták-e, hogy van-e további tennivaló vagy sem...
Emellett az orvosnak szépen meg fogom mutatni a varratomat, mert ez valahogy egészen máshogy gyógyul, mint annak idején a többi a hátamon, oldalamon, hónom alatt. Valahogy sötétebb és más... Gyógyul, tehát nem azzal van a gond, csak nekem furcsa. Valószínű egyébként, hogy amiatt is, mert a lábamon van és ott más a bőröm textúrája, mint azokon a lágyabb részeken.

Azt sem bánnám, ha újra rápillantatnának az anyajegyeimre, az nem árthat.
Szerencsére a Barátom (de hülyén hangzik) is jön velem, szóval ki fog tudni segíteni az esetleges nyelvi akadályokban.

Nos, akkor nézzünk a holnap elébe és jelentkezem az új információkkal.
Egyébként gondolkodom mélyebb tartalmú bejegyzések megírásával is, de tapasztalatom szerint az emberek főleg a régebbi bejegyzésekben kutakodnak, tehát nem vagyok benne biztos, hogy túl hasznos lenne. Ez persze nem jelenti azt, hogy megrettentem :)

Üdv.!