Pár szóban.

Üdv,

a héten nem írtam, mert egyrészt nagyon lefoglal a bölcsődei gyakorlatom (reggeltől estig ott vagyok) és a maradék időt igyekszem pihenéssel eltölteni.
Az egészségem a héten nagyon jól szolgált, nem mondom, hogy nem vagyok néha teljesen kimerült, de ezen szerencsére úrrá tudok lenni és összeszedem magam, ahogy tudom. Csak péntek délután fogott el egy elég erős szédülés, de sikerült nagyjából kibogoznom magamban, hogy mitől lehet. Egyébként is esős napok ezek, ilyenkor elég alacsony a vérnyomásom és a bölcsődében nagyon sokszor kell ülő helyzetből (földön ülök) azonnal felpattannom és ilyenkor ugye egyébként is elszédülök, de ekkor ez sokkal hirtelenebb történik meg, ráadásul sokszor egymás után, úgyhogy érthető... Szóval megmagyaráztam magamnak, hogy ettől van :) Be nem vallanám, hogy ez is egy iszonyú húzós hét volt, sok örömmel, de volt benne csalódottság és szomorúság is. A szédülés szerencsére elmúlt, azóta nem jött vissza.

Tegnap este csak nagyon későn tudtam beadni magamnak az interferont, fél 9 körül sikerült, mert ugye bölcsi után egyből mentem a buszállomásra és onnan haza. Az út pedig nemigen rövidke. Szerencsére tudtam aludni is, nem lettem most lázas és másnap (azaz ma) is teljesen normálisan éreztem magam, kicsit a hangulatom volt padlón, de ennek azt hiszem több köze van a kutyám halálához. :(

Voltam kedden egyébként vérvételen, ahonnan elküldtek, mert véletlenül rossz papírt adtak utoljára a kórházban. Bementem és szerencsére pont jókor érkeztem jó helyre, mert az egyik doktornővel találkozva megtudtam, hogy a kórházban is le tudják venni a vérem, nem kell 3 órát sorban állni és huszonháromezerféle idegen bacival meg vírussal találkozni egy pici, szűkös térben (SZTK). Úgyhogy leszaladtam, Mónika levette a vért és úgy beszéltük meg, hogy 19.-én, amikor mennék az onkológiai kontrollra, akkor kérdezzem meg a véreredményt, addig marad a fele adag. Azóta kiderült, hogy 19.-én záróvizsgázom, úgyhogy nem tudom hogy fog az összejönni. D.u. 1 óráig van rendelés és én ki tudja hogy végzek... Mit csináljak, mit csináljak? Menjek kuncsorogni egy új időpontért? :S Azon is mélyen elgondolkodtam pár napja, hogy nem pofátlanság-e egyébként Csilla doktornőhöz szaladgálni minden hülyeségemmel, pl.: hogy milyen lett a véreredményem, mikor kell jönni legközelebb stb, szegényt a múltkor is nagyvizit előtt zavartam, olyan kellemetlen volt. Nagy dilemmában vagyok, hogy menjek-e kérdezősködni, vagy hagyjam már békén őket a kis bajaimmal...? Na, majd a héten talán megjön az ihlet és vagy felkerekedek és bemegyek vagy keresek valamilyen más megoldást.

Ma szóba került itthon a leszázalékolós-téma. Elég bonyolult és még nem sikerült megemésztenem ezt az egész dolgot és azt hiszem ez nehéz menet lesz. Röviden arról van szó, hogy júniusban megszűnik a tanulói jogviszonyom és akkor fizetnem kéne a TB-t, meg az interferont (nagyon drága!), de ha sikerülne elintézni, hogy leszázalékoljanak, akkor kapnám továbbra is. Most ez a legfontosabb. Azt egyelőre nem tudom szavakba önteni, hogy milyen érzés azzal szembesülni, hogy még el sem kezdtem dolgozni, már le leszek százalékolva és ráadásul egy bölcsibe sem fognak felvenni, mert beteg vagyok. Ahogy ma erről beszéltünk Anyummal meg Mamámmal, elkezdtem potyogni a könnyeim. Nekem ez hivatásom, célom, álmom és még mielőtt beleélném magam, hogy milyen jó lesz majd rendesen bölcsődében, gyermekek között dolgozni, már jön egy hatalmas ütvefúró és másodpercenként óriási erővel töri össze, darabolja fel, gyilkolja meg az álmom... Anyu próbálta szépíteni a dolgokat, hogy fontos, hogy legyen időm és alkalmam meggyógyulni, mert amit most csinálok az marhára nem jó az egészségemnek. Az orvosaim nem tudják, hogy én minden nap bölcsődében vagyok, gyermekek között, mindenféle betegséggel találkozom... Valószínű, hogy már rég eltiltottak volna.

Szóval, ha sikerül megbékélnem a gondolattal, hogy én nem fogok rögtön azután dolgozni, hogy szépen befejeztem a sulit, akkor írok erről. Ne mostanában várjátok, mert ez nekem iszonyú egy harc lesz. Saját magammal. :(

A héten ügyes voltam és odafigyeltem arra, hogy minden nap megegyem az immunerősítő adagjaimat. Nem placebo, mert abban különösebben nem hiszek, igazi energiák. Írok majd róluk részletesebben, hogy lássátok mikkel erősítem magam. Anyukámtól kaptam őket, nem volt 2 forint, úgyhogy ha másért nem, ezért megeszem őket. Az már mellékes, hogy érzem a pozitív hatást, nem is kicsit!

Most megyek aludni, nagyon szereti a testem, ha pihenhet. Elalvás előtt agykontrollozni szoktam és rendszeresen belealszok, ami állítólag abszolút nem baj, csak az a baj, hogy reggelre elfelejtem, hogy tényleg sikerült-e rendesen programoznom és előfordul, hogy lelkiismeret furdalásom van, mert lehet, hogy nem is sikerült :) Nehéz ébren maradni egy fárasztó nap után, de most még képben vagyok, megyek elképzelem azt a néhány most fontos dolgot, amit szeretnék magamnak.

Szép álmokat, amint lesz mikor és miről beszámolnom, jövök!