Sziasztok,

egy kicsit el vagyok maradva a bejegyzésekkel. Ennek oka talán az, hogy az utóbbi napokban kevésbé volt ingerem írni. Inkább befelé fordultam.


Elkezdtük Dórával (pszichológus) dolgozni. Nekem az a feladatom, hogy lejegyzem és lerajzolom az álmaim, ahogyan én láttam. Persze ez nem olyan munka, mint ahogy elsőre hangzik, hanem olyan lelki. Elkezdtünk dolgozni rajtam és ezáltal ő is tanul. Minden szerdán találkozunk. Holnap megyek hozzá.

Agykontrollozom a fehérvérsejtszámom :) Kicsit furán hangozhat, de így van. Amikor múlt hónapban csináltam, akkor hatott, magasabb lett a számuk, ezért most újra csinálom! Most az a cél, hogy 5,23 legyen, eddig a legmagasabb mondjuk 4,73 körül mozgott, tehát ez elég nagy álom, de megpróbálom, hátha! Ha már csak addig felmegy, hogy ne kelljen abbahagyni a kezelést, már jó! Igyekszem minden este és reggel elképzelni, hogy egyre többen legyenek és segítsenek jobban lenni. Kíváncsi vagyok a következő véreredményemre!

Elkezdtem ismét a tornát. Persze csak lájtosan, mert egy igazi Rubint Rékát vagy egy Béres Alexandrát nem bírnék, maradok a nyugisabb gerinctornánál meg a relaxa-jógánál. Eddig ott tartok, hogy egy héten 1-2x csinálom, de szeretném ezt a számot feljebb vinni.

A kajálás most érdekes, mert hol Szegeden, hol itthon vagyok és ilyenkor felborulnak a dolgok, meg amúgy is még kialakulóban van ez az egész mit eszek-mit nem eszek dolog.

Vettem új könyveket a könyvtárból, kezdem meghonosítani ezt a szokást, a betegség óta kaptam rá ennyire, hármasával cipelem haza őket és szinte falom az oldalakat. Amiket most kölcsönöztem ki:
Dr. Czeizel Endre - Az élet él és élni akar
Dr. Rudolph Ballentine - Úton az egészséges táplálkozás felé
Maitreyi D. Piontek - A nő és a tao

Egyelőre a Czeizel Endréset olvastam ki és a tao-s könyv negyedénél tartok. Ez a könyv különösen érdekel, az alcíme Energiamunka, öngyógyítás, szexualitás. Nagyon érdekes. Engem egyébként is érdekel a feng shui és társai.

Mi is az a tao?

A világegyetem mozgató erője, a taoizmus szerint, maga a tao, mint teremtő őserő. A tao névtelen, mert minden név valamilyen meghatározott létezőt jelöl meg. Szavakkal meghatározhatatlan, intellektussal fel nem fogható, tulajdonságokkal körül nem írható. Jelen van minden helyen, minden időben és minden rezdülésben – élőben és élettelenben egyaránt, köztük magában az emberben is. A tao mindenekelőtt az öröké mozgó, változó világ végső egységének az elve. A tao azonban a mindenek felett uralkodó elv.

A taoizmus legfontosabb tanítása harmóniát találni a természet erőit mozgató teremtő őserővel, elérni a nem-cselekvés (Wu-wei) állapotát, és ezáltal megvalósítani a tökéletességet és a halhatatlanságot, vagyis a teljes megvilágosodást.

A taoizmus lenagyobbnak tartott mestere, Lao-ce a hagyomány szerint megvalósította ezt az állapotot, s miután a Tao-tö-king tanításait lediktálta egy őt kérlelő határőrnek, elhagyta a civilizált világot, és halhatatlan remeteként élt tovább egy ismeretlen helyen.

Azt hiszem, ebbe a témába még alaposabban bele fogom ásni magam, mert valamiért azt súgják a megérzéseim, hogy ezt kell tennem. Hogy sok kérdésre kapok a tao-ban választ, ami foglalkoztat. Már alig várom, hogy elolvassam ezt a könyvet és elkezdhessem a következőt!

Még nem kezdtem el azt a nagyon tudatos, nagyon odafigyelő "programot", amit már nagyjából kitaláltam magamnak, talán amiatt, hogy egyelőre össze-vissza van a rendszeresség az életemben, tehát nincs. Ezen változtatni kell, ki kéne találnom, hogy hogy legyen a dolog, amikor itthon vagyok és hogyan amikor Szegeden. Persze nem szeretném beosztani annyira az időmet, hogy ekkor ezt és ezt kell tennem, csak határozottan kell alkalmaznom azt, hogy pl. 1 nap hányszor egyek zöldséget, gyümölcsöt és átgondoltan cselekedni, picit többet mozogni, többet alkotni stb. Még mindig úgy érzem, hogy alakulóban vannak bennem a dolgok, persze nem is kéne azt gondolnom, hogy ez napok alatt alakul ki...

Voltam Kiskunhalason. Odaértünk 9-re, fél 12-kor sorra is kerültem... Igaz 10-re voltam odarendelve, sebaj. Apu vitt kocsival, Anyu kísért.
A doki nagyon személytelen volt, de nyilván ez a dolga (próbálom erre fogni), végig utasított (Vetkőzzön le bugyikára, méreckedjen meg, üljön fel, feküdjön le, álljon a fallal szembe stb.) Eléggé meg voltam szeppenve, a nagy komolyság és szigor miatt. Vérnyomást mért, reflexet nézett, hegeimet vizsgálta, sok mindent megnézett és mindezt extra gyors sebességgel, mire mire felfogtam mit kell csinálni már mondta is a következőt. A végén ennyi volt: Felöltözhet, hazamehet. Semmi, hogy mikor lesz döntés vagy mire számítsak. Öltözzé oszt mennyé. Így is tettem. Hát, nem fogom életem legklasszabb élményei közé sorolni, az tuti. Örülök, hogy túl vagyok rajta, görcsöltem így is eleget miatta és kb. az is lett, mint amire számítottam. Hivatalos, száraz, személytelen valami. Újabb dolog, amit ha elfelejteni nem is fogok, minden esetre nem szeretnék sokszor rá gondolni.

A klassz idő hatására, vagy valami másra mostanában gyakran jönnek a mélypontok. Gyakrabban fordul elő, hogy szívesen sírnék. Pl. amiatt, hogy másoknak milyen szépen megy az életük én meg sehol sem tartok, vagy amiatt, hogy 5 év a babáig még nagyon sok idő, vagy amiatt, hogy abszolút nem érzem azt, hogy sínen lenne az életem... De lehet, hogy ha nem így alakult volna az életem, akkor is ilyeneket éreznék. Munkát kéne keresnem, stresszelnem kéne azon, hogy mi lesz velem, hogyan tovább... Most is ezek a dolgok azok, amik nehezen, mégis valahogy más. Persze nem roskadok magamba, ma pl. feladtam néhány hirdetést babysitter-gyermekmegőrzés céljából, magyarul szeretnék vállalni néhány órában ilyen munkát. Ha esetleg ismertek valakit Szegeden, akinek szüksége lenne (rám), akkor nyugodtan szóljatok neki :)

Most ennyi, még be kell pakolnom és megfürdenem, mert holnap nagyon korán megyek Szegedre, hogy odaérjek a találkozóra.

Jó érzés a fejlődés útján járni.