Sziasztok kedves Olvasók,

a másik blogban bővebben taglaltam, hogy merre is járok mostanában. Babysitter lettem, úgy rendesen is, napi 8 órában fizetésért. (Bízzunk benne, hogy az is lesz.)
Többnyire ez foglal le, de persze a maradék időmben igyekszem fejlődni.
Olvasok, agykontrollozok (erre megint nem jut annyi időm és energiám, mint amennyit szeretnék rá szánni), és igyekszem teljesíteni a Dóra által kiadott "feladatokat". Továbbra is írom az álmaimat, csinálom az "energiaforgatást" és mivel ez most kiegészült egy új feladattal, azt is meg kell próbálnom. Tehát egyszerre fogok a légzésemre figyelni, az energia forgatására és már arra a bizonyos körre is, ami minden 3. lélegzetnél egyet lép erőre, mint az óra mutatója. Kicsit félek, hogy teljesen belekavarodom, vagy azt sem fogom tudni, hol tartok, de igyekszem majd, ahogy tudok. Furcsa lesz nyitott szemmel csinálni, mert én a meditációkat, relaxációkat mindig csukott szemmel szoktam végezni.

Jövő héten megyek vérvételre is és ultrahangra is, a lágyéki nyirokcsomóim duzzanata miatt. Nem félek tőle, csak kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az eredmény. Remélem semmi. Lehet, hogy ott alapból nagyobbak, minden esetre meg szerettem volna mutatni a doktornőnek és ő is érezte, hogy meg vannak duzzadva.

Az interferont most jól bírom, amióta "dolgozom", szinte alig veszem észre a mellékhatásokat, talán csak a csökkent teherbíróképesség, ami másnaponta erősebben érezhető. Mondjuk hozzáteszem, hogy ha rövid időt is, de koncentrálok arra, hogy ne essen le a fehérvérsejtszámom. Ez úgy érzem segít és ha segíthetek magamon, akkor meg is teszem.

A segélyről/támogatásról még nem jött eredmény, pedig nagyon kíváncsi vagyok, hogy megkapom-e. Szükség lenne rá, hiszem pár ezer forinttal drágul az albérlet és a nyár folyamán még biztos csomó helyre kell pénz. Szeretnék majd valahogy kikapcsolódni is.

Lelkileg most köszönöm jól vagyok, az önértékelésemen dobott egyet az, hogy megkerestek, ezzel a lehetőséggel, hogy vigyázhatok egy kissrácra. Baromi fárasztó, az tény, de úgy érzem egész jól bírom. Ha nagyon fáradt vagyok, akkor mondom neki, hogy egy kicsit üljünk le pihenni, vagy gyaloglás helyett inkább busszal menjünk. Most már kezdem tudni beosztani az alvásra szánt időt és a más elfoglaltságokat. Így lerövidült sajnos az olvasással töltött időm meg a feltöltődésre szánt idő is, de nyilván ez a "munka" sem tart örökké, utána megint töltekezhetem.

Tehát a mondóka lényege, hogy megvagyok, jól vagyok és még az is lehet, hogy felpattan rám 1-2 kiló így, hogy kb. éjjel 11 körül vacsorázom és mint mondják "az már fenékre megy!". Majd meglátjuk.

Legközelebb elmesélem, hogy apum kedden volt itt a szegedi bőrgyógyászaton és pénteken vesznek le neki egy gyanús anyajegyet... Kezdődik megint: vajon mi lesz az eredmény??

Szép napokat és akiknek még e-maillel tartozom (pl. Ronika), tőlük elnézést és köszönöm, hogy olvasnak!

Nati