Sziasztok!
Holnap reggel vérvétel, mert mire ma odaértem, már nem volt rendelés. Na, de nem baj, megyek holnap reggel. Ennek csak az a hátránya, hogy az utazásomra csak akkor kapok támogatást, ha aznap utazok, mint amikor vizsgálnak vagy vért vesznek.
Már jobban vagyok, múlt héten eléggé mélypontot éltem át főleg testileg, mert a lelki az csak időnként tör fel és akkor általában néhány könnycseppel intézem el.
Agykontrollal folyamatosan szaporítom a fehérvérsejtjeimet és a granulocitáimat, azóta persze jobban is érzem magam. Kíváncsi leszek a véreredményre, nagyon-nagyon bízom benne, hogy nem kell elvenni a feront. Tök jól vagyok most! Szeretném, ha márciusig elviselnénk egymást! Már úgy összebarátkoztunk :)
A karácsonyról eltelt, nem volt túlságosan karácsony hangulatom, de emiatt nincs bennem rossz érzés. A következő állomás ez a szilveszter-dolog lesz. Egyelőre még nincs tervem, hogy hova és kikkel megyek, ezért benne van a pakliban, hogy egyedül az albimban a szobámban :D Jól hangzik, nemde? :) Aznap is feronos vagyok, tehát hajnalig nem hiszem, hogy tudnék bulizni (ha bár volt már rá ellentétes példa), emellett alkoholt sem kéne nagyon fogyasztanom, és ezekre még rátesz egy lapáttal, hogy pont piros betűs napjaimat élem :D Minden passzol egy fergeteges szilveszter éjszakához :) Hát, nem tudom, szabadjára engedtem ezt a dolgot, de van egy olyan érzésem, hogy nem fogok mártírt játszani és a szobámban kuksolni, valamerre csak el fogok menni és érdekes emberekkel találkozni :) Nem tudom miért érzem ezt, lehet, hogy csak ezt szeretném, na majd meglátjuk, hogy így fog-e történni. :) Azért pozitív érzések vannak bennem ezzel kapcsolatban, mintha valami új lenne közeledőben... :)
Jövő szerdáig maradnom kell Szegeden, ha csak másképp nem alakul, mert akkor lesz kontrollom. Juj, nem is meséltem, milyen események voltak itt a héten az ujjammal! Nagyon megszenvedtem vele, hatalmasra ragadt, begyulladt, csütörtök este 10-kor mentünk lakótársakkal vele a sebészetre (készségesen elkísértek) és úgy volt, hogy bizony fel kell nyitni és kitakarítani belőle a gennyet. Fúj! De mivel olyan állapotban volt, hogy nem lehetett hozzányúlni, ezért kaptam rá egy nagy kötést Burow krémmel, ami ezek szerint segített, mert szombaton a bajai kórházban megnézte a doki és konstatálta, hogy ez jól van. Úgyhogy vasárnap óta szabadon garázdálkodik újra a szabad levegőn a jobb kezem hüvelyujja. Szegény egy pár dolgon már keresztül ment, egyszer a koliban totálisan keresztbe vágtam egy konzerv fedelével. Na, az horror volt, spriccelt a vér, idegek lógtak ki... Lehet le kéne feküdnöm, mert teljesen belelendülök itt a részletek felesleges elmesélésébe :)
Szóval köszönöm jól vagyok, holnap nekiállok az évösszesítőmnek és kitűzök néhány fontos pontot a jövő évem tervében. Nem fogadalom, csak szeretném néhány dologhoz tartani magam. Tudatos tervezés :) Szerintem veletek is meg fogom osztani.
Új hobbim van! A turis ruháimat turbózom fel, gyöngyökkel, szalagokkal, masnikkal, amikkel épp úgy gondolom. Már pár ékszert is készítettem, annyira tetszenek! Na de erről majd a másik blogban, de szerintem ez is hozzátartozik a gyógyuláshoz, hogy igyekszem kiteljesíteni önmagam. Előhalászni azokat a dolgokat, amik bennem vannak, rejtve. És olyan jó :)
Mára ennyi, pont most beszélgetek Zsófival, holnap találkozunk és szerintem a szilveszterről is lesz szó :)
Szép napot és télben gyönyörködést! Olyan szép :)
Nati
2010. december 29., szerda
2010. december 22., szerda
Helló,
nagy a csönd, mert arra várok, hogy végre jó hírekről számolhassak be az állapotomat illetően, de az valahogy nem akar eljönni...
Remélhetőleg semmi komoly, csak a feron vagy a lelki dolgok testi megnyilvánulása, minden esetre most kicsit bezavar a harmóniámba, hogy nem érzem magam annyira topon.
Viszont van minek örülni, mert Anikó sorstársamat megműtötték és már haza is mehetett! Voltam bent nála a kórházban 2 alkalommal. Róla annyit "illik" tudnotok, hogy ugyanazon a tortúrán megy éppen keresztül amin én január-februárban. Megvolt a második műtéte is, hamarosan elkezdi a feront. Örülök, hogy megismerkedtünk, hátha segít neki valamennyit, hogy valaki előtte már végignyomta azokat a lépcsőket, amiken ő is halad. Ha olvasol, akkor mihamarabbi gyógyulást a sebeidnek!
Velem meg nem tudom pontosan, hogy mi van. Azt tudom, hogy szerdán a feron miatt éjszaka alig aludtam, láz+mindenbajomvan kombó, de ilyenen már nem lepődök meg, úgyhogy szinte említésre sem méltó :) Gyanítom, hogy a mostanában ért lelki dolgok azok, amik dolgoznak bennem. Első körben persze megijedek, hogy jaj biztos valami nagy baj és már az egész testem gázban van, de ez nem történhet meg. Muszáj minden alkalommal lenyugtatnom magam, elég gyorsan be tudok parázni ezen.
Még van 1 napom, hogy tisztába tegyem a dolgaim ott belül és felvegyem a karácsony ritmusát. Szeretném, ha jól sikerülne.
Nos, ha holnap jól leszek, akkor jelentkezem. Ha nem, akkor nem jövök panaszkodni. Persze remélhetőleg javul a helyzet :)
Jóéjt!
Nati
nagy a csönd, mert arra várok, hogy végre jó hírekről számolhassak be az állapotomat illetően, de az valahogy nem akar eljönni...
Remélhetőleg semmi komoly, csak a feron vagy a lelki dolgok testi megnyilvánulása, minden esetre most kicsit bezavar a harmóniámba, hogy nem érzem magam annyira topon.
Viszont van minek örülni, mert Anikó sorstársamat megműtötték és már haza is mehetett! Voltam bent nála a kórházban 2 alkalommal. Róla annyit "illik" tudnotok, hogy ugyanazon a tortúrán megy éppen keresztül amin én január-februárban. Megvolt a második műtéte is, hamarosan elkezdi a feront. Örülök, hogy megismerkedtünk, hátha segít neki valamennyit, hogy valaki előtte már végignyomta azokat a lépcsőket, amiken ő is halad. Ha olvasol, akkor mihamarabbi gyógyulást a sebeidnek!
Velem meg nem tudom pontosan, hogy mi van. Azt tudom, hogy szerdán a feron miatt éjszaka alig aludtam, láz+mindenbajomvan kombó, de ilyenen már nem lepődök meg, úgyhogy szinte említésre sem méltó :) Gyanítom, hogy a mostanában ért lelki dolgok azok, amik dolgoznak bennem. Első körben persze megijedek, hogy jaj biztos valami nagy baj és már az egész testem gázban van, de ez nem történhet meg. Muszáj minden alkalommal lenyugtatnom magam, elég gyorsan be tudok parázni ezen.
Még van 1 napom, hogy tisztába tegyem a dolgaim ott belül és felvegyem a karácsony ritmusát. Szeretném, ha jól sikerülne.
Nos, ha holnap jól leszek, akkor jelentkezem. Ha nem, akkor nem jövök panaszkodni. Persze remélhetőleg javul a helyzet :)
Jóéjt!
Nati
2010. december 10., péntek
észheztérés, sokadik állomás
Üdv. ezen a napsütéses pénteki napon!
Rimánkodtam kicsit tegnap, hogy süssön a napocska, mert már hiányzott. Melegebb bár nem lett az idő, de a hangulatomon a fény azért lökött egyet.
Reggel felkelés után jókislány módjára szépen megreggeliztem, majd elmentem a Katolikus Ház-ba meditálni. Olyan közepesen voltam eredményes, minden esetre örülök, hogy reggel nem kapcsoltam le a villanyt és fordultam a másik (fájós) oldalamra, hogy tovább aludjak, pedig nagy volt a kísértés. De összeszedtem magam és elindultam. Hasznos 50 perc volt, az biztos. Kedvelem azokat az embereket, akik oda járnak, bár nem is ismerem őket. Gondolom ez idővel talán változik.
Meditáció után szerettem volna bemenni turiba, mert bár pénzem nincs, de kívánságom van, gondoltam hátha kifogok valami ruhát jó olcsón. A közelben nem volt kilós turi, ezért bementem 2 vállfásba, de nem vettem semmit. Jól fog jönni az a pénz majd következő héten... A boltban viszont vettem akciósan tejet, mandarint, rizst meg olívabogyót, mert vagy spagettit vagy ilyen rizses vegadolgot szeretnék csinálni (ma már nem, de majd holnap). Nem azért vega, mert még mindig vega vagyok, de annak idején sok ilyet készítettem és úgy szoktam meg, hogy nincs benne hús. Azóta is úgy kívánom.
Barátnőm ma rosszul érzi magát, úgyhogy egyedül fogok menni futni. Ez azt jelenti, hogy nem határozom meg előre, hogy mennyit fogok, csak elkezdem és ameddig bírom. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy kicsit feszegetem a határokat, de csak akkor van esélyem fejlődni, ha kitapogatom mennyit is bírok. Kíváncsi leszek.
Amiért elkezdtem írni, az mégsem az, hogy beszámoljak a napomról. Kaptam ide a blogba egy linket egy másik blogról. Macilány történetéről szól, aki leukémiás volt és a testvérétől kapott őssejteket, hogy egy új esélyt kapjon a gyógyulásra. Hát elolvastam a történetét. A negyedik-ötödik bejegyzés körül majdnem elkapott a sírógörcs. Komolyan mondom, olyan emberfeletti erővel rendelkeznek páran (igazából sokan, csak nem tudunk róluk), hogy az valami hihetetlen! Tényleg az élet legszélső határán, a halál markában lebegnek emberek és egyszerűen nem adják fel, harcolnak! Amikor már azt érzik, hogy se erejük, se kedvük, se reményük semmire, mert pislogni is fáj, akkor is az tartja bennük a lelket, hogy ez majd jobb lesz! Én ezeket a történeteket olvasva mindig enyhe sokkot kapok... És mélyen magamba nézek, hogy mi a sz@rért (bocsánat) nyavalygok én a kis semmitmondó történetecskémmel, miért sajnáltatom magam a bejegyzéseimmel, miért kesergek azon, hogy szét vagyok vagdosva, miért panaszkodok a feron mellékhatásai miatt, miért látom néha egy-egy pillanatra annyira kilátástalannak a helyzetemet...? Emberek, akik az utolsó pillanatban lettek visszahozva az életbe... Emberek, akikből 6 cső lóg éjjel-nappal... Emberek, akik hónapokat töltenek a kórházban... Emberek, akik mégis küzdenek és nem adják fel. MINDEN ELISMERÉSEM!!! És megemelem a kalapom, mert arra, amikre ők igen, én lehet, hogy nem lennék képes. Huhhh...
(Aki szeretné elolvasni Macilány történetét, itt megteheti: http://macilany.blog.hu/
És egy másik, ő pedig Varga Tomi és a cseppet sem lájtos története: http://tamasvarga84.blogspot.com/)
Hát, ilyenek vannak kérem szépen. Olyan harcok vannak az életben, amikről egyeseknek fogalma sincs. Azok az emberek bosszantanak, akiknek minden a kezükbe hullott és emiatt eszükbe sem jut értékelni azt, ami van. Egy napod adnék nekik kölcsön a harcolók életéből, azt hiszem sok mindent átértékelnének. Az én életem már csak vidámpark ahhoz képest, amiken ők nap mint nap mennek keresztül. Nem kívánok senkinek rosszat, mert úgy gondolom, valahol, valamikor mindenki megkapja amit megérdemel. Csak annyit kívánok nekik, hogy legalább egyszer az életben üljenek le és mondjanak hálát mindazért, amivel az élet megajándékozta őket, ha már küzdeni nem kellett érte. És ahogy tudnak, segítsenek másoknak.
Még egy érdekesség: Lakótársam, aki orvos és Budapesten van valami előadásokat hallgatni, írta tegnap SMS-ben, hogy benne voltam XY doktornő előadásában. (XY az a doktornő, akihez kezdetben jártam, bőrgyógyász-onkológus, nagyon kedves néni.) Nem kicsit lepődtem meg, hogy én, személy szerint a melanomámmal benne vagyok egy budapesti előadásban :) Aztán felhívott és elmesélte, hogy a melanomámról volt egy kép és arról beszélt a doktornő, hogy egy fiatal lányé, aki ma már interferon kezelés alatt áll. Lakótársam megismerte és összerakta a képet, hogy rólam van szó. Persze a fejem nem mutatták, szóval csak a beteg pöttyöm alapján ismernének fel, de az már rég nincs a birtokomban szerencsére, mert mára már én lennék az ő birtokában...
Aztán ma is hívott, hogy képzeljem el, a mai előadáson meg a tetoválások és a melanómáról volt szó, hogy a tetoválásokból kiszabadult pigmentek hogyan zavarják a nyirokcsomókban találhatóakat, vagy valami ilyesmi... Magyarul, hogy van-e köze a tetoválásoknak a bőrrákhoz. Na, erre én is kíváncsi lennék, egyébként. A mai előadáson meg a hegeimről készült képeket mutogatták meg a szmájlis tetoválásomat, ami a csuklómon van. Kész vagyok :D Az van, hogy igazából híres vagyok, csak nem tudják az arcomhoz kötni a látottakat :P Viccelek, de egyébként meglepett a dolog, alaposan. Nem mintha zavarna, csak vicces, hogy ha Lakótárs nem megy el ezekre az előadásokra, akkor soha nem tudom meg, hogy mindenféle orvosok találkoznak az esetemmel. De megtudtam :)
Mára ennyi, alaposan be is sötétedett, nemsokára indulhatok futni. A hétvégén maradok Szegeden és igyekszem hasznosan tölteni az időt. Munkakeresés, takarítás, sütés-főzés, olvasás, talán egy kis zenélés, mozgás és ami közben jön.
Szerintem hamarosan jelentkezem, mert mindig van valami, ami írásra inspirál :)
Köszi, ha olvastok! És nagyon örülök, ha visszajeleztek ám! Akármit. :)
Nati
Rimánkodtam kicsit tegnap, hogy süssön a napocska, mert már hiányzott. Melegebb bár nem lett az idő, de a hangulatomon a fény azért lökött egyet.
Reggel felkelés után jókislány módjára szépen megreggeliztem, majd elmentem a Katolikus Ház-ba meditálni. Olyan közepesen voltam eredményes, minden esetre örülök, hogy reggel nem kapcsoltam le a villanyt és fordultam a másik (fájós) oldalamra, hogy tovább aludjak, pedig nagy volt a kísértés. De összeszedtem magam és elindultam. Hasznos 50 perc volt, az biztos. Kedvelem azokat az embereket, akik oda járnak, bár nem is ismerem őket. Gondolom ez idővel talán változik.
Meditáció után szerettem volna bemenni turiba, mert bár pénzem nincs, de kívánságom van, gondoltam hátha kifogok valami ruhát jó olcsón. A közelben nem volt kilós turi, ezért bementem 2 vállfásba, de nem vettem semmit. Jól fog jönni az a pénz majd következő héten... A boltban viszont vettem akciósan tejet, mandarint, rizst meg olívabogyót, mert vagy spagettit vagy ilyen rizses vegadolgot szeretnék csinálni (ma már nem, de majd holnap). Nem azért vega, mert még mindig vega vagyok, de annak idején sok ilyet készítettem és úgy szoktam meg, hogy nincs benne hús. Azóta is úgy kívánom.
Barátnőm ma rosszul érzi magát, úgyhogy egyedül fogok menni futni. Ez azt jelenti, hogy nem határozom meg előre, hogy mennyit fogok, csak elkezdem és ameddig bírom. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy kicsit feszegetem a határokat, de csak akkor van esélyem fejlődni, ha kitapogatom mennyit is bírok. Kíváncsi leszek.
Amiért elkezdtem írni, az mégsem az, hogy beszámoljak a napomról. Kaptam ide a blogba egy linket egy másik blogról. Macilány történetéről szól, aki leukémiás volt és a testvérétől kapott őssejteket, hogy egy új esélyt kapjon a gyógyulásra. Hát elolvastam a történetét. A negyedik-ötödik bejegyzés körül majdnem elkapott a sírógörcs. Komolyan mondom, olyan emberfeletti erővel rendelkeznek páran (igazából sokan, csak nem tudunk róluk), hogy az valami hihetetlen! Tényleg az élet legszélső határán, a halál markában lebegnek emberek és egyszerűen nem adják fel, harcolnak! Amikor már azt érzik, hogy se erejük, se kedvük, se reményük semmire, mert pislogni is fáj, akkor is az tartja bennük a lelket, hogy ez majd jobb lesz! Én ezeket a történeteket olvasva mindig enyhe sokkot kapok... És mélyen magamba nézek, hogy mi a sz@rért (bocsánat) nyavalygok én a kis semmitmondó történetecskémmel, miért sajnáltatom magam a bejegyzéseimmel, miért kesergek azon, hogy szét vagyok vagdosva, miért panaszkodok a feron mellékhatásai miatt, miért látom néha egy-egy pillanatra annyira kilátástalannak a helyzetemet...? Emberek, akik az utolsó pillanatban lettek visszahozva az életbe... Emberek, akikből 6 cső lóg éjjel-nappal... Emberek, akik hónapokat töltenek a kórházban... Emberek, akik mégis küzdenek és nem adják fel. MINDEN ELISMERÉSEM!!! És megemelem a kalapom, mert arra, amikre ők igen, én lehet, hogy nem lennék képes. Huhhh...
(Aki szeretné elolvasni Macilány történetét, itt megteheti: http://macilany.blog.hu/
És egy másik, ő pedig Varga Tomi és a cseppet sem lájtos története: http://tamasvarga84.blogspot.com/)
Hát, ilyenek vannak kérem szépen. Olyan harcok vannak az életben, amikről egyeseknek fogalma sincs. Azok az emberek bosszantanak, akiknek minden a kezükbe hullott és emiatt eszükbe sem jut értékelni azt, ami van. Egy napod adnék nekik kölcsön a harcolók életéből, azt hiszem sok mindent átértékelnének. Az én életem már csak vidámpark ahhoz képest, amiken ők nap mint nap mennek keresztül. Nem kívánok senkinek rosszat, mert úgy gondolom, valahol, valamikor mindenki megkapja amit megérdemel. Csak annyit kívánok nekik, hogy legalább egyszer az életben üljenek le és mondjanak hálát mindazért, amivel az élet megajándékozta őket, ha már küzdeni nem kellett érte. És ahogy tudnak, segítsenek másoknak.
Még egy érdekesség: Lakótársam, aki orvos és Budapesten van valami előadásokat hallgatni, írta tegnap SMS-ben, hogy benne voltam XY doktornő előadásában. (XY az a doktornő, akihez kezdetben jártam, bőrgyógyász-onkológus, nagyon kedves néni.) Nem kicsit lepődtem meg, hogy én, személy szerint a melanomámmal benne vagyok egy budapesti előadásban :) Aztán felhívott és elmesélte, hogy a melanomámról volt egy kép és arról beszélt a doktornő, hogy egy fiatal lányé, aki ma már interferon kezelés alatt áll. Lakótársam megismerte és összerakta a képet, hogy rólam van szó. Persze a fejem nem mutatták, szóval csak a beteg pöttyöm alapján ismernének fel, de az már rég nincs a birtokomban szerencsére, mert mára már én lennék az ő birtokában...
Aztán ma is hívott, hogy képzeljem el, a mai előadáson meg a tetoválások és a melanómáról volt szó, hogy a tetoválásokból kiszabadult pigmentek hogyan zavarják a nyirokcsomókban találhatóakat, vagy valami ilyesmi... Magyarul, hogy van-e köze a tetoválásoknak a bőrrákhoz. Na, erre én is kíváncsi lennék, egyébként. A mai előadáson meg a hegeimről készült képeket mutogatták meg a szmájlis tetoválásomat, ami a csuklómon van. Kész vagyok :D Az van, hogy igazából híres vagyok, csak nem tudják az arcomhoz kötni a látottakat :P Viccelek, de egyébként meglepett a dolog, alaposan. Nem mintha zavarna, csak vicces, hogy ha Lakótárs nem megy el ezekre az előadásokra, akkor soha nem tudom meg, hogy mindenféle orvosok találkoznak az esetemmel. De megtudtam :)
Mára ennyi, alaposan be is sötétedett, nemsokára indulhatok futni. A hétvégén maradok Szegeden és igyekszem hasznosan tölteni az időt. Munkakeresés, takarítás, sütés-főzés, olvasás, talán egy kis zenélés, mozgás és ami közben jön.
Szerintem hamarosan jelentkezem, mert mindig van valami, ami írásra inspirál :)
Köszi, ha olvastok! És nagyon örülök, ha visszajeleztek ám! Akármit. :)
Nati
2010. december 9., csütörtök
Helló,
megvolt tegnap reggel a kontroll. Mivel sajnos megint nagyon alacsonyak az értékeim, ezért visszafogták a 3x5 millió egységemet csupán 3x3 millióra... Ez már a legalacsonyabb dózis, de még mindig jobb, mintha megint szüneteltetni kéne. A doktornő azt mondta, hogy inkább adjuk alacsony dózison, minthogy elvegyék, tehát örüljek annak, hogy egyáltalán még ennyire bírom. Kicsit elszontyolodtam persze, mert kicsit sem örülök, hogy ennyire alacsony, de mit tehetnék..? Megint agykontrollozom majd, hogy legyen több fehérvérsejtem meg granulocitám. Bízom benne, hogy ez megint segíteni fog...
Kontroll után elvágtattam mellkasröntgenre, mert azt még nem csináltattam meg. Csodás szitu volt, félmeztelenül álltam a gép előtt, kintről meg egy ápoló hapsi azt bámulta, hogyan csinálják rólam a felvételt. Már öltöztem fel, amikor észrevettem, hogy néz. Nem kellett sok, hogy bemutassak neki vagy elküldjem a zivatarosba. Azért jobb is figyelhetnének a röntgenesek ilyenre. Elég méltatlan helyzet volt.
Az eredményt nem kaptam meg, majd mire legközelebb megyek kontrollra, ott lesz az orvosomnál. Természetesen nagyon bízom benne, hogy sehol semmi elváltozás nem lesz rajta.
Röntgen után Dórához mentem. Kiöntöttem neki a lelkem... Már nagyon kész voltam. A magánéleti dolgok most eléggé megviselnek és olyan típus vagyok, aki nehezen beszél. Neki köszönhetően már jobban megy a megnyilatkozás, de még mindig sokszor mondom azt másoknak, hogy "hagyjuk ezt..." meg "még nem tudok róla beszélni" ahelyett, hogy inkább elmesélném mi van bennem töviről hegyire. Nehéz... Nem szeretek senkit a saját bajaimmal fárasztani. Inkább beszélek bármi másról. Pedig muszáj kibeszélni a fájdalmakat.
Most vagyunk egyébként a 20 alkalmas terápia felénél. Megkönnyebbültem, mert azt hittem, már a vége felé tartunk. Még nem érzem magam annyira stabilnak és magabiztosnak, hogy egyedül is menjen a problémák feldolgozása. Tudom, majd egyedül kell megküzdenem velük, de most még nagyon nagy segítség, hogy járhatok Dórához. Nem is tudom, hogy tudnám neki meghálálni, hogy foglalkozik velem...
Tegnap este voltunk barátnőmmel futni, aztán egy nagy adag salátát csináltunk és megettük. Kicsit későn értem haza, ezért csúszott az interferon beadása, de nem volt különösebb probléma. Reggel fájt a fejem, meg nem volt túl sok életkedvem, de más, különösebb változás nem volt az adag módosításának következtében.
Most pár hétig nyugi, majd december végén megyek vérvételre, aztán kontrollra. Addig meg... Igyekszem semmi olyat "kifejleszteni" magamban, ami káros lehet az egészségemre.
Szép napot!
Nati
megvolt tegnap reggel a kontroll. Mivel sajnos megint nagyon alacsonyak az értékeim, ezért visszafogták a 3x5 millió egységemet csupán 3x3 millióra... Ez már a legalacsonyabb dózis, de még mindig jobb, mintha megint szüneteltetni kéne. A doktornő azt mondta, hogy inkább adjuk alacsony dózison, minthogy elvegyék, tehát örüljek annak, hogy egyáltalán még ennyire bírom. Kicsit elszontyolodtam persze, mert kicsit sem örülök, hogy ennyire alacsony, de mit tehetnék..? Megint agykontrollozom majd, hogy legyen több fehérvérsejtem meg granulocitám. Bízom benne, hogy ez megint segíteni fog...
Kontroll után elvágtattam mellkasröntgenre, mert azt még nem csináltattam meg. Csodás szitu volt, félmeztelenül álltam a gép előtt, kintről meg egy ápoló hapsi azt bámulta, hogyan csinálják rólam a felvételt. Már öltöztem fel, amikor észrevettem, hogy néz. Nem kellett sok, hogy bemutassak neki vagy elküldjem a zivatarosba. Azért jobb is figyelhetnének a röntgenesek ilyenre. Elég méltatlan helyzet volt.
Az eredményt nem kaptam meg, majd mire legközelebb megyek kontrollra, ott lesz az orvosomnál. Természetesen nagyon bízom benne, hogy sehol semmi elváltozás nem lesz rajta.
Röntgen után Dórához mentem. Kiöntöttem neki a lelkem... Már nagyon kész voltam. A magánéleti dolgok most eléggé megviselnek és olyan típus vagyok, aki nehezen beszél. Neki köszönhetően már jobban megy a megnyilatkozás, de még mindig sokszor mondom azt másoknak, hogy "hagyjuk ezt..." meg "még nem tudok róla beszélni" ahelyett, hogy inkább elmesélném mi van bennem töviről hegyire. Nehéz... Nem szeretek senkit a saját bajaimmal fárasztani. Inkább beszélek bármi másról. Pedig muszáj kibeszélni a fájdalmakat.
Most vagyunk egyébként a 20 alkalmas terápia felénél. Megkönnyebbültem, mert azt hittem, már a vége felé tartunk. Még nem érzem magam annyira stabilnak és magabiztosnak, hogy egyedül is menjen a problémák feldolgozása. Tudom, majd egyedül kell megküzdenem velük, de most még nagyon nagy segítség, hogy járhatok Dórához. Nem is tudom, hogy tudnám neki meghálálni, hogy foglalkozik velem...
Tegnap este voltunk barátnőmmel futni, aztán egy nagy adag salátát csináltunk és megettük. Kicsit későn értem haza, ezért csúszott az interferon beadása, de nem volt különösebb probléma. Reggel fájt a fejem, meg nem volt túl sok életkedvem, de más, különösebb változás nem volt az adag módosításának következtében.
Most pár hétig nyugi, majd december végén megyek vérvételre, aztán kontrollra. Addig meg... Igyekszem semmi olyat "kifejleszteni" magamban, ami káros lehet az egészségemre.
Szép napot!
Nati
2010. december 7., kedd
Holnap kontroll.
Nem vagyok büszke magamra, mert eszembe jutott, hogy elfelejtettem elmenni mellkasröntgenre és lehet, hogy holnap már kérik annak az eredményét... Lehet, hogy reggel elszaladok a kórházba, hátha gyorsan meglesz. Miért hagyok mindig mindent az utolsó pillanatra..?
A véremmel remélem nem lesznek gondok, nem szeretném többször megszakítani a feront. Olyan szépen elvagyunk együtt. Ő kínoz, én tűröm. Ideális kapcsolat :)
Dórának is el kellett volna küldenem az álmokat, azzal sem lettem kész. Kicsit most szétszórt vagyok, megbolygatnak a mostani események... Remélem hamarosan újra tudok összpontosítani.
Ma voltam barátnőmmel futni, ami nagyon jól esett, levezettem kicsit a felesleges (és negatív) energiákat. Lehet, hogy holnap többet kéne, úgy érzem egyre jobban bírom, ha összpontosítok. Aztán megint csinálunk egy nagy adag salátát és együtt megesszük.
Amúgy itt egy kép az új, szuperrövid hajamról:
Ez egy kicsit komorabb kép, de van mosolygós is. Csak szerettem volna megmutatni az új dizájnt. A többségnek tetszik, ami jó. Nekem még furcsa, nem azonosultam még vele teljes mértékben. Furcsa, mert ha a ferontól nem hullik "ki" ennyire a hajam, akkor szerintem soha nem vettem volna rá magam, hogy levágassam. Főleg nem ennyire... Hát, most így alakult.
Jóéjt, holnap korán kéne kelni, nem tudom mennyire jön össze.
Üdv.: Nati
2010. december 2., csütörtök
újra és újra
Holnap reggel 8-ra megyek meditálni, aztán megint vérvétel (már hiányozna, ha nem lenne), majd rohanok haza, mert vár a fodrásznénim. Megint valami újat próbálok ki. Ha már rövid, legyen változatos...
Tegnap nagyon ügyesen nem ébredtem fel éjszaka a mellékhatásokra, sőt ébredés után a fejem sem akart szétesni milliónyi apró darabkára. Tudom értékelni! :)
Ez a hétvége azt hiszem megint érdekes lesz, elsősorban párkapcsolati szempontból. De ez a másik blogba tartozna, ha írnék róla.
Még lefekvés előtt betoltam néhány nagy kanál brokkolicsírát, hátha tuningolja a véremet :) Állítólag szuper dolgok vannak benne, de ez vonatkozik az összes csírára elméletileg.
Jóéjszakát, holnap péntek, szóval kellemes hétvégét! Már advent 2. vasárnapja... :)
Tegnap nagyon ügyesen nem ébredtem fel éjszaka a mellékhatásokra, sőt ébredés után a fejem sem akart szétesni milliónyi apró darabkára. Tudom értékelni! :)
Ez a hétvége azt hiszem megint érdekes lesz, elsősorban párkapcsolati szempontból. De ez a másik blogba tartozna, ha írnék róla.
Még lefekvés előtt betoltam néhány nagy kanál brokkolicsírát, hátha tuningolja a véremet :) Állítólag szuper dolgok vannak benne, de ez vonatkozik az összes csírára elméletileg.
Jóéjszakát, holnap péntek, szóval kellemes hétvégét! Már advent 2. vasárnapja... :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)