2010. december 9., csütörtök

Helló,

megvolt tegnap reggel a kontroll. Mivel sajnos megint nagyon alacsonyak az értékeim, ezért visszafogták a 3x5 millió egységemet csupán 3x3 millióra... Ez már a legalacsonyabb dózis, de még mindig jobb, mintha megint szüneteltetni kéne. A doktornő azt mondta, hogy inkább adjuk alacsony dózison, minthogy elvegyék, tehát örüljek annak, hogy egyáltalán még ennyire bírom. Kicsit elszontyolodtam persze, mert kicsit sem örülök, hogy ennyire alacsony, de mit tehetnék..? Megint agykontrollozom majd, hogy legyen több fehérvérsejtem meg granulocitám. Bízom benne, hogy ez megint segíteni fog...

Kontroll után elvágtattam mellkasröntgenre, mert azt még nem csináltattam meg. Csodás szitu volt, félmeztelenül álltam a gép előtt, kintről meg egy ápoló hapsi azt bámulta, hogyan csinálják rólam a felvételt. Már öltöztem fel, amikor észrevettem, hogy néz. Nem kellett sok, hogy bemutassak neki vagy elküldjem a zivatarosba. Azért jobb is figyelhetnének a röntgenesek ilyenre. Elég méltatlan helyzet volt.
Az eredményt nem kaptam meg, majd mire legközelebb megyek kontrollra, ott lesz az orvosomnál. Természetesen nagyon bízom benne, hogy sehol semmi elváltozás nem lesz rajta.

Röntgen után Dórához mentem. Kiöntöttem neki a lelkem... Már nagyon kész voltam. A magánéleti dolgok most eléggé megviselnek és olyan típus vagyok, aki nehezen beszél. Neki köszönhetően már jobban megy a megnyilatkozás, de még mindig sokszor mondom azt másoknak, hogy "hagyjuk ezt..." meg "még nem tudok róla beszélni" ahelyett, hogy inkább elmesélném mi van bennem töviről hegyire. Nehéz... Nem szeretek senkit a saját bajaimmal fárasztani. Inkább beszélek bármi másról. Pedig muszáj kibeszélni a fájdalmakat.
Most vagyunk egyébként a 20 alkalmas terápia felénél. Megkönnyebbültem, mert azt hittem, már a vége felé tartunk. Még nem érzem magam annyira stabilnak és magabiztosnak, hogy egyedül is menjen a problémák feldolgozása. Tudom, majd egyedül kell megküzdenem velük, de most még nagyon nagy segítség, hogy járhatok Dórához. Nem is tudom, hogy tudnám neki meghálálni, hogy foglalkozik velem...

Tegnap este voltunk barátnőmmel futni, aztán egy nagy adag salátát csináltunk és megettük. Kicsit későn értem haza, ezért csúszott az interferon beadása, de nem volt különösebb probléma. Reggel fájt a fejem, meg nem volt túl sok életkedvem, de más, különösebb változás nem volt az adag módosításának következtében.

Most pár hétig nyugi, majd december végén megyek vérvételre, aztán kontrollra. Addig meg... Igyekszem semmi olyat "kifejleszteni" magamban, ami káros lehet az egészségemre.

Szép napot!

Nati

2 megjegyzés:

  1. Kedves Nati!

    Gondolom, sokan sokfélét ajánlanak, én ezt a blogot. macilany.blog.hu

    VálaszTörlés
  2. Hát, szégyenkezve mondom, hogy köszönöm. Mindig rosszul érzem magam, ha arról olvasok mások mennyivel rosszabb "beosztást" kaptak az élettől, mint én. És akkor még én keseredek el meg fordulok magamba néha a sorsom miatt... Hát ennyi, emberi gyengeség. Köszönöm a blogot, a legtöbb bejegyzést már el is olvastam... És minden tiszteletem! Őszintén.

    VálaszTörlés