Klasszul megígértem, hogy majd lesz a hétvégén csomó bejegyzés, mert úgyis hazahozom a laptopom. Namost, egy a bökkenő, hogy a laptopom mégsem hoztam haza, mert Hugom azt mondta nincs itthon net. Akkor meg minek, ha úgysem tudnám berakni Nektek, amit írtam. Szóval maradt Szegeden. Persze már pénteken jött a szerelőbácsi (nem, mintha baj lenne) és ügyesen megcsinálta a netet én meg bosszankodtam, hogy na ennyit az ígéRETEKről :)

Pénteken reggel megérkezett Szegedre Apum meg Hugom. Megvártuk a sorunkat, kb. egy óra várakozás sorra került apu a varratszedésnél. Szépen kiszedegették neki, komolyan alig látszik valami, mindenki ügyes volt. Nem tudom min múlik ez, mert nekem most olyanok a varrataim, mintha nyúlnának és nem éppen tetszenek. Igaz, tornáztatom, használom a kezem, különben annyi erő sem lenne benne, hogy valamit értelmesen felemeljek. Lehetséges, hogy ettől. Mindenesetre baromira nem szép. Legalábbis nekem nem.

Varratszedés után felmentünk albiba, Hugommal lecuccoltunk és már jöttünk is haza.
Délután negyven fokos melegben álltam neki takarítani az udvart, ház előtti járdát, alig izzadtam le :D Este fogtam magam és lebicikliztem a focipályára, hogy az idén először felmérjem, mennyit is bírok kocogni. Először is, a pálya televolt focistákkal, ilyen korombeliekkel, tehát alapból majdnem visszafordultam, de találkoztam Andris ismerősömmel, aki azt mondta, nem fognak beszólni. Beszélgetés közben eszembe jutott, hogy elfelejtettem beinjekciózni magam, hát szívás. De mivel elszánt voltam, úgy döntöttem, hogy azért lekocogok pár kört, nem sokat, aztán irány haza akkor még nagyjából időben be tudom adni magamnak a "szert". Zene a fülbe, bemelegítés és adjneki. Az első kör felénél azt éreztem, hogy nagyon ellenkezik a szívem. Gondolom nem tetszett neki, hogy nagyon felment a pulzusom és amiatt éreztem azt amit éreztem. Felvettem az egy kör kocogás, majd egy kör gyors séta ritmust. A srácok persze eléggé bemérték mi a helyzet, de próbáltam leszarni, nézzenek. Ha bejön nekik egy Tankcsapdás-pólós szenvedő, vörösfejű, izzadt lány, akkor hajrá, lehet próbálkozni. Nem próbálkoztak.
Kb. 20 perc, fél óra lehetett a procedúra, de majd' meghaltam. Olyan szinten befeszültek a vádlijaim, hogy azt hittem soha többet nem tudom majd behajlítani a lábaimat. Nem tudom, talán még jobban be kellett volna melegíteni..? Nem értek hozzá, de meg fogok kérdezni egy ismerőst, aki nagyon jó futó. Itthon még csináltam pár gyakorlatot, hogy minden részemet alaposabban megmozgassam, aztán kidőltem.

A hétvége a falunapról szólt (ha lehet annak kikiáltani, mert eddig Halászléfőző volt a hivatalos neve), ez szombaton zajlott. Délutánra én is odaértem, megnéztem Hugomék fellépését, nagyon ügyesek voltak, mint mindig. Hihetetlen meleg volt, álltam egy helyben és csorgott a hátamon a víz. Nem szerettem volna sokréteges népviseletben nyomatni azokat a perdüljforduljos táncokat :) Utána Nagynénémékhez mentem halászlét enni, meg persze sütit, meg amit még belém tudtak tukmálni. Ismerősökkel beszélgettem, sétáltam, próbáltam kikerülni a stresszt és megnyugtatni magam, hogy csak pár óráig kell elviselni az iszonyatos hangzavart, káoszt és hogy mindenki tízezerrel fel van pörögve. Ettől valahogy elvagyok szokva és a testem-lelkem eléggé kétségbe is esett, hogy itt a világvége, meneküljek. De szerencsére jöttek olyan emberek, akik hasonlóan nyugisabbak és ők hozták magukkal az aurájukban a nyugisabb perceket, ezért maradtam.
Estig úgy folytak a dolgok, holide, holoda mentem, ezzel és azzal is beszélgettem. Miután besötétedett grillezés következett, megettem az adagom, ittam egy kis pezsgőt, majd hazaindultam. Mamám még kint ült a ház előtt, várta a tűzijátékot, aranyos volt. Ez már fél11 körül lehetett. Fél órát beszélgettünk, aztán meggyőztem, hogy menjen be alukálni és én is mentem haza szunnyadni. Éjfélkor volt a tűzijáték, én arra már csak felébredtem, de mivel nem szeretem, nem igyekeztem megnézni. Még mindig felesleges pénzkidobásnak tartom, de aki szereti, annak biztos jó móka.

Másnap, azaz tegnap segítettem Anyának a főzésben, aztán ebéd, aztán szieszta, aztán Mamalátogatás, aztán haza, vacsi, majd ismét mozgás. Igen kérem, először csak sima zenére kezdtem el minden részemet átmozgatni (fél perc alatt leizzadtam), majd rákerestem pár videóra a neten, főleg külföldieket találtam, mert a Rékásokból meg Alexandrásokból csak részletek vannak, azzal meg sokra nem megyek. Ez is kb. 20 perc - fél óra lehetett, de elégnek éreztem. Egyelőre még nem az a cél, hogy kibírjak egy egyórás vagy másfél órás edzést, mert tudom, hogy még nem bírnám és csalódnék. Ez így nagyjából ideális, így is volt olyan, amikor abba kellett hagynom. Viszont NAGYON igényli a testem a mozgást és egyébként is baromira idegesítő, hogy annyi erőnlétem nincs, mint egy ropinak. Ezen szeretnék lassan javítani. Azon is gondolkodtam, hogy beiratkozom a SZOTE Fitnesz-be, vannak erősítő meg minden típusú edzések, csak persze a pénz eltántorított, de lakótárs mondott valamit, hogy lehet annál olcsóbban kijönni, mint amit én számoltam. Szóval jobban utána kell néznem és mérlegelnem. Persze ha lenne rendszeres munkám (mondjuk nemsokára újra ovi és lehet, hogy kellek majd a Kissrácéknak), akkor nem kéne ezeken ennyit vacillálnom.
Ennyit a mozgásról, mondjuk úgy, hogy valami elindult. Nem dicsekedek, mert még mínuszban vagyok, de igyekszem javulni.

Nem nyertem a Facebook-os FÁKKLI-s pályázaton. Semmit. Nem hogy a terveimet nem válogatták be (egyiket sem), hanem sem bérletet, sem fát, se SEMMIT nem nyertem. Van ez így, de rohadt nagy szívás. Se póló, se matrica, se kitűző nem lesz olyan, amit én terveztem. Pedig nagyon szerettem volna és 2 hétig ezen pörögtem, még aznap hajnalban is rajzoltam, mert eszembe jutott valami. SZÍVÁS!! (Lehet, hogy a csalódás miatt, de nekem nem is nagyon tetszenek a nyertes tervek. Vagy csak nem értem őket. Na mindegy.) Ezen még nem tettem túl magam, de igyekszem. A probléma, hogy így már sokkal kevésbé vagyok lelkes és ameddig nem dolgozom fel ezt, addig szerintem nem is fog visszatérni a lelkesedésem. De megyek holnap Dórához és biztosan fogunk erről is beszélni, szóval remélhetőleg kibújik majd belőlem ez a fájdalom és békén hagy majd a továbbiakban. Aztán lehet újra bezsongani, mert JÖVŐ HÉTEN KEZDŐDIK!!! Ilyenkor azért kezd bizseregni a jókedvem :)

Már hétfő van, még itthon vagyok, mert délután elvileg megyünk Dávodra fürdeni, csak most éppen totál el van borulva az ég. Nem tudom mikor sikerül beadnom az interferont, de valahogy meg kell oldanom. Este vissza Szegedre valahogy.

Nnna, elsztoriztam az eseményeket, egyelőre ennyi, további élményeket még gyűjtöm, majd írom :)

Köszi, hogy itt voltatok, hogy olvastatok! Szép hetet Nektek, pusszantás:

Nati