2010. augusztus 12., csütörtök


Most újra az van, ami már egy ideje nem volt és nem különösebben hiányzott. Kb. egy hete ismét visszatérőben vannak a mellékhatásaim és próbálnak kínozgatni. Ma éppenjól sikerül nekik, mert alapból alig tértem magamhoz reggel, aztán miután beindult az agyműködésem meglepetten tapasztaltam, hogy bizony ÚGY fáj a fejem, ÚGY más a bőrérzékelésem, ÚGY érzem magam, mint 1-2 hónapja, amikor minden másnap ezekkel ébredtem és vittem őket egész nap magammal.

Voltam tegnap kontrollon. Most nem a szokásos doktornénim vizsgált meg (mert a Szigeten van, melanoma-szűrést tartanak, dejó!), hanem Judit doktornő. Első dolga, mint mindig, megkérdezni, hogy hogy vagyok. Mondtam, hogy köszönöm jól, visszajött pár kiló. Kérdeztem, hogy átvághat-e a dolog a fogyás után majd egy tőlem független hízásba esetleg, de azt mondta, hogy ez nem valószínű. Kérdezte miket eszek, mondtam, hogy igyekszem egészséges táplálékot magamhoz venni. Azt mondta, hogy azt egyek, amit megkíván a testem. Ha disznósajtot, akkor azt, ha cukros süteményt, akkor azt. A szervezetem tudja legjobban, mire van szüksége, hallgassak rá. Nagyon fontos, hogy ne tartózkodjak semmilyen tápláléktól.

A fehérvérsejtszámom persze megint alacsonyabb, de még olyan határok között mozog, aminek köszönhetően nem kell elvenni az interferont. Marad a heti 3x5 millió egység, csak úgy, mint eddig.

Beszélt még arról, hogy ő úgy látja jónak, ha semmilyen immunerősítőt vagy táplálékkiegészítőt a kezelés alatt nem szedek. Ennek az az oka, hogy ugye nem lehet nyomonkövetni, hogy az ilyen cuccok mit csinálnak a testemben és lehetséges, hogy „összevesznek” az interferonnal, esetleg egymás hatását gyengítik. Az interferont hagyni kell hatni a szervezetemben és ő teszi a dolgát odabent. Módosítja az immunrendszerem és ez a módosítás kell ahhoz, hogy a rákos sejtek ne maradjanak élve. Szóval hagyjam rá a szerre, hogy tegye a dolgát és ezt ne nehezítsem meg.

Kérdezte, hogy szedek-e valami vitamint vagy ilyesmit? Mondtam, hogy csak naponta 1 g C-vitamint (1000 mg), ezen kívül most semmit. Azt javasolta, hogy ehelyett inkább azt csináljam, hogy minden nap kifacsarom egy citrom levél, adok hozzá barna cukrot vagy mézet és megiszom limonádéként. Sokkal jobb a felszívódása és van benne annyi C-vitamin amennyire nekem szükségem van. Ezt alkalmazni fogom. Kicsit bár tartok tőle, milyen szerekkel vannak telepumpálva a citromok, de végülis a kapszulás C-vitaminomban is lehetnek olyan anyagok, amikről nem tudok (attól függetelnül, hogy elvileg teljesen természetes, azt hiszem csipkebogyóból van kivonva). Szóval nehéz a választás, de legalább olyan embertől hallottam ezt a dolgot, aki igazán benne van ezekben és sok tapasztalata van.

Ez történt kontrollon. A mellékhatásaimról még annyit, hogy a doktornő hozzátette, hogy ők, orvosok, örülnek, ha vannak mellékhatások. Ebből tudják, hogy a szer aktívan hat a szervezetemre és ez bár nekem kellemetlen, de nekik ez egy amolyan megnyugtatás, hogy igen, van értelme. Amikor kérdeztem, hogy és akkor is hat-e az interferon, amikor hetekig nem érzek olyan erősebb mellékhatást, akkor arra azt válaszolta, hogy hat. Hát nagyon remélem. Szóval most, ha szarabbul vagyok tőle, az elvileg jó jel. Jajj de nehéz ezt megérteni és felfogni kis emberi ésszel… Ilyenkor jó lenne ennek az interferonnak a szakértőjének lenni, hogy tényleg tudjam, ezt most éppen mi… De nem vagyok, ezért csak próbálok azokra támaszkodni, amik egy-egy kontrollon elhangzanak. Most örüljek neki, hogy megint jobban érzem a mellékhatásokat? Vagy ez csak attól van, mert megint csökken a fehérvérsejtszámom és szenved a szervezetem? Vagy nincs is kapcsolatban? Áááá…

Délután megyek Dórához, nem tudom milyen kedvem lesz. Ilyenkor ott is jobban szenvedek és kevésbé tudok összeszedetten beszélni. Tegnap még úgy gondoltam, hogy utána megint sétálok egy nagyot a városban, amerre kedvem tartja, amolyan mozgás gyanánt, de ahogy elnézem magam, nem lesz sok kedvem. Csak bedőlni az ágyba és maximum olvasni. Ilyenkor még lelkiismeretfurdalásom is van, hogy mások dolgoznak, nekem meg csak heverni van erőm. De ahogy ismerem magam, majd délután, miután Lakótársék elindultak a Balatonra, össze fogom szedni magam és kitakarítom a lakást. Az mozgásnak is nagyon jó és persze valakinek amúgy is meg kell csinálnia. Most megint újra én leszek. Néha úgy érzem már magam, mint egy háztartásbeli, akinek csak ez a feladata. De hát én érek rá, én csinálom meg…

Apum holnap jön varratszedésre, letelt a három hét. Aztán megyünk haza kocsival, szombaton Nagybaracskai Halászléfőző, amire kéne menni, csak az olyan kérdéseket kéne kikerülni, hogy „Ricsi miért nem jött?” „Egyátalán együtt vagytok még?” és társai. Utálok magyarázkodni olyan dolgok miatt, amihez egyébként is nemsok köze van az embereknek. Ez most túl bonyolult ahhoz, hogy elkezdjem elmagyarázni, túl sajátos helyzet ahhoz, hogy 2 mondatból megértsék. De így meg csak a kérdőjel marad bennük, hogy most akkor mivan?? Szóval király. Mindeegy…

Igyekszem majd beszámolni az eseményekről, most majd a laptopom is hazaviszem, így nagyobb az esély, hogy hétvégén is írok. De addig még ki fog derülni egy nagyon fontos dolog (SZIN-bérlettel kapcsolatban) és arról majd biztosan írni fogok. Ha sikerült, ha nem.

Na, szép napot kedves Emberek, szerencsére szép idő van, irány a strand, csak le ne égjetek, tudjátok.

Puszi: Nati

4 megjegyzés:

  1. Drukkolok nagyon a bérlethez! Azonnal írd ki fészbúkra, ha van eredmény =)

    Puszi! Jó főzőcskézést! A kérdésekkel meg ne foglalkozz, semmi közük hozzá, úgy egyébként...

    VálaszTörlés
  2. Miért, mi van Ricsivel?

    VálaszTörlés
  3. Bocsánat, de nem szeretem az ilyen név nélküli nekemszegezős kérdéseket.

    VálaszTörlés
  4. Szia!

    Most találtam rá a blogodra miközben a melanoma után kutattam,végigolvastam az elejétől egészen a "végéig",mivel sajnos én is hasonló cipőben vagyok mint Te,nekem is kimondták hogy sajnos ez rosszindulatú. 27 éves létemre úgy sírtam mint egy kislány,nagyon rosszul esett,bár a java csak ezután jött.Nagyon jó Neked hogy van melletted egy társ,aki tűzön vízen keresztülmegy Veled,sírhatsz a vállán,néha erőt önt beléd,sajnos ez az emberfaj kihalóban van,legalábbis a személyes tapasztalatom sajnos ez. Amint kiderült,hogy rákos vagyok,a barátom akivel 4éve együtt voltam,mellettem állt,eleinte,de megunta ,hogy jönni kell hozzám a kórházba látogatni,nem bírt rámnézni amikor gyenge és összetört voltam,és amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá,elhagyott.Így most igyekszem egyedül végigmenni az úton,de kitudja még hol a vége,még csak a szentinelműtéten vagyok túl,remélem nem találnak bennük rákos sejteket,így akkor "nyugi" lesz.
    Szóval Nati,köszike a blogot,és legyetek jók Ricsivel,szeretetben,boldogságban.
    Maradok hű olvasód: Rita

    VálaszTörlés