Bébiszitternati

Már itt is vagyok! Mesélem.

Nagy nehezen odataláltam a lakáshoz, csörögtem a Tamásnak, hogy megérkeztem, ő lejött, beengedett. Egy fiatal, szimpatikus pasas (oké, igen, nagyon jól néz ki, edzett test, helyes pofi, édes mosoly, erős kisugárzás), felmentünk a lakásra, bemutatkoztam a Párjának is, ő is nagyon szimpatikus.

A kisfiút Gellértnek hívják, de nem fogom túl sűrűn emlegetni a nevét, mert nem szívesen adok ki ilyen infókat, meg nem is a név a lényeg. Leültünk beszélgetni, hogy mit tudok nyújtani, mik az elvárások, tanulmányaimról meséltem, gyakorlati tapasztalataimról, eredményekről, készségekről, képességekről. Igazából eléggé egy hullámhosszon voltunk, csak Gellért volt fáradt vagy nyűgös vagy nem tudom, de eléggé sokat nyafizott. Igaz, nem rég műtötték, szóval elvileg még lábadozási időszakban van, de állítólag nem egy hisztis gyerkőc, sokkal inkább cserfes és intelligens. Még nem tudtunk igazán lespanolni, de ez majd holnap megtörténik.
Mivelhogy holnap reggeltől már én vigyázok rá, 10-re megyek hozzájuk és kb. este 8-ig én leszek vele, amiben minden benne lesz. Várom :) Úgy érzem rendben leszünk a kicsivel, igyekszem továbbra is a maximumot nyújtani, hogy megkedveljük egymást. Apukája elmondott még pár fontos dolgot, amit tudnom kellett róla/róluk. Nem szeretnék pofára esni, de azt hiszem itt jobb lesz a helyzet. A fizetést is megbeszéltük, lehet hogy majd egy kicsit engednem kell az árból, de úgy vagyok vele, hogy ha tényleg korrektül megy minden, fizetnek és rendszeresen kellek, akkor legyen úgy.
A gyerkőc anyukája megkérdezte, hogy odaadhatja-e másoknak is a telefonszámom, ajánlhat-e másoknak is..? Nagyon meglepődtem és persze igent mondtam, mert szívesen vállalok több gyermeket. Nem gondoltam volna, hogy egy munkával még reklámot is kaphatok. Ez jó. Nagyon örülök!

Nagyon jó érzés, hogy újra van munkám. A meglepő az egészben, hogy most semmit nem kellett tennem érte, a neten egy régebbi hirdetésemet találták meg, még nem is egy újat (amit még fel sem tettem)! Persze, hogy nagyon meglepődtem, amikor felfogtam, hogy munkára hívnak. És én azt hittem, hogy lesz több jelentkező és majd versenyezni kell, de úgy tűnik nem. Kérdeztem, hogy mi alapján fognak dönteni, hogy ki vigyázzon majd Gellértre és elsőként a szimpátiát mondták, másodsorban a tapasztalatot, iskolákat, gyakorlatot, harmadsorban a rugalmasság számít nekik. Azt hiszem ezeknek az elvárásoknak megfelelek, bár azt nem tudhatom mennyire voltam nekik szimpatikus. Kicsit fáradt voltam, az lehet, hogy látszott a szememen, de ha valamiért mégsem működik a dolog, akkor megint lépek tovább. De azért én hiszek abban, hogy menni fog!

Holnap mesélek az első napról, ha lesz még erőm 10 óra munka után.

Úgy örülök, hogy újra hasznos lehetek!!