Újra itt vagyok ám.

Kezdeném egy aranyos kis dologgal. Az úgy kezdődött, hogy van egy olyan óránk, ahol bábtechnikákat tanultunk és erre az órára kellett készíteni egy bármilyen bábot. Ezt én ma alkottam meg és szeretném megmutatni Nektek:



Nos, nem lett egy profi munka de ez az első ilyen saját kezű szerzeményem és szerintem aranyos :) Ő egy színes kis pillangó ujjbáb. Élénkek a színei, filc az anyaga, szerintem jópofa :)

A másik dolog, hogy írtam tegnap verset egy pályázatra, ahova mesékkel, fotókkal, drámákkal és versekkel lehet nevezni. Persze az utolsó pillanatban jutottam el odáig, hogy ténylegesen nekiálljak verset írni. Évekkel ezelőtt írtam utoljára és iszonyat nehezen ment. Főleg így, hogy nem is a saját érzéseimről kellett, hanem egy gyermekeknek szóló, nyelvtanilag és ritmikailag is megfelelő művet kellett alkotni... Fogalmam sincs mennyi időt küszködtem vele, de elkészült! Holnap, ha sikerül leadnom, akkor utána majd beteszem Nektek is, nagyon kis egyszerű, de a végén megvan a mondanivalója. Remélem majd tetszeni fog :)

Akkor pár szóban a napjaimról:

Hétfőn ugye már itt az albiban adtam be magamnak a dózist, természetesen belázasodtam, csak feküdtem, mint egy darab fa és remegtem a takaró alatt. Gondoltam lefekszem aludni, hátha kipihenem magam holnapra, de eszembe jutott, hogy nekem másnapra tételt kell kidolgoznom :S Fekve, nyakik betakarva álltam neki, kerestem, kutattam és alig találtam valamit. Közben kitört rajtam az elkeseredés, hogy mennyire szar ez a helyzet, hogy amikor a legjobban kéne odatennem magam valamibe, amikor nagyon fontos dolgot kell csinálnom, akkor hagy el az erőm és leszek képtelen elvégezni a feladatom. Miután kipityeregtem magam és továbbra sem találtam túl sok mindent, kikapcsoltam a laptopot és visszafeküdtem inkább. A lázam nem akart csillapodni, ezért 11 óra körül kénytelen voltam bevenni egy Panadolt. Miután hatott, el tudtam aludni.
Másnap mint akinek kiszívták az agyát valahogy úgy festhettem. Ráadásul mega-giga-hiperhosszú napnak néztem elébe, reggel 8-tól este 8-ig kellett volna órán lenni 10 perces szüneteket kivéve egyhuzamban.
A tételem elég kaka lett, de valamennyire kivágtam magam és végül is meg lett hozzá a megfelelő mennyiségű információ. A nap közepéig folyamatosan szenvedtem, az álmossággal és kimerültséggel egyszerre szenvedtem, de délutánra egész jól lettem. Végül is nem maradtam 8-ig órán, csak 6-ig, de ez is éppen elégnek bizonyult.

Ma elég sok felé jártam, többek közt a bölcsiben figyeltünk meg és beszéltük azt csoporttársammal, hogy nem sokára kezdődik a nagy gyakorlat, ami azt jelenti, hogy csak ketten leszünk kb. 13 gyerkőcre és gondozónő nem lesz bent a csoportban! Hú, nagyon izgalmas lesz, hogy hogyan fognak hallgatni ránk, hogyan oldjuk majd a konfliktusokat, hogyan figyelünk majd olyan sokfelé... :) Nagyon várom már, igazi próba lesz ez, nem is kicsi.

Bölcsi után megkérdeztem a HÖK-ön, hogy miért utasították el a szociális támogatásra benyújtott pályázatomat. Banális, nevetséges és egyben siralmas választ kaptam, azt hittem, ott helyben bőgöm el magam, egyébként is olyan vagyok, mint az állapotos anyukák, a kezelés óta elég könnyen borul a bilkó. A lényeg, hogy nem kapok, úgyhogy folytatom az egyéb forrásból fellelhető összegek kutatását. Egyébként a verssel is azért pályázom, mert egy kisebb összeget lehet vele nyerni, nem sokat, csak egy havi albipénz kijönne belőle rezsi nélkül, de már az is lenne valami :) A gyufagyárba nem tudok visszamenni, mert nem emelhetek. Meg nem is tudok. :S

Sétáltam még ebben a jó időben, ami ma volt és jól éreztem magam. Hiába csöpörgött az eső, hálás voltam azért, hogy sétálhatok, hogy az emberek nem látják rajtam, min megyek keresztül, hogy tudom értékelni a helyzetet és meglátni a pozitív oldalát.

Hétfőn egyébként voltam bent a kórházban a zárójelentésemért, mehetek nem sokára vérvételre aztán meg megint, és ez így fog működni minden hónapban, mielőtt kiadják az adagomat. Találkoztam Niki doktornővel, aki megint tök kedves volt és azt mondta, hogy jól nézek ki, ami igencsak jól esik egy "betegnek", ha az orvosa mondja. Hálás vagyok Neki is azért, hogy amikor szükségem van rá, -ha csak annyira is, hogy lejelentkezzek nála, hogy megvagyok-, mindig kerít időt arra, hogy váltsunk pár szót. Megadtam neki ezt a blogcímet, mert azért ő mint orvos érintett ebben a melanoma témában, hátha lesz kedve beleolvasni és megnézni mik történnek velem.

Én azt hiszem, lassan beteszem magam az ágyba, mert kezd közeledni a láz, már belémbújt a hidegrázás, gyengeség és kedvetlenség, úgyhogy jobb lepihenni. Tervben volt, de ma talán mégsem lesz torna :S Holnap bepótolom.

Nem sokára jövök a verssel és a következő napok eseményeivel, addig is szép napokat mindenkinek és sok mosolyt az arcokra,

szeretettel: Nati

Albiban.

Sziasztok,

reggel eljöhettem a kórházból, azóta itt vagyok az albérletben.
Piszok nehéz szombat estém volt, magas láz, sírás folyamatosan, semmi erő meg egy adag balhé.
Viszont magamnak adtam be az emelt dózist, azzal nem volt probléma. Csak ami utána jött...
Holnap újra, már előre félek, nem tudom mikor nyomassam be, hogy este aludni is tudjak és ne 39 fokos lázzal kelljen kidolgoznom a tételemet...
Dél körül lenne jó beadni, de a bölcsiben leszek órán. Ezen még elgondolkodom és kitalálom, hogy legyen.

Elég kemény napok ezek, nem gondoltam volna. És nem a szúrás a gáz, az az érdekes.
Uhh, majd írok még holnap, ha lesz időm meg hangulatom.

Szép hetet, mindjárt itt a nyuszi :)

A kórházból.

Sziasztok,

kaptam lakótársamtól netet, azt használom, de asszem nem sokáig, mert azt írja, hogy a letöltési határnál járok. Mindegy.

Bejöttünk Ricsivel fél 1 körül, lepakoltam, rájöttem, hogy nincs nálam 2 fontos dolog: WC papír és papucs. Az első azóta lett, a második holnap érkezik.

Bejött egy kedves doktornő, elmesélte miről fog szólni a történet. Aláírtam a papírokat, beleegyeztem, meghallgattam.

Bejött egy doktorbácsi a doktornéni 1-el meg a doktornéni 2-vel. Nagyvonalakban elismételte a történetet. Megnézte pár anyajegyemet, megmutattam azt ami viszketni szokott, de azt mondta nincs vele gond.

2 körül kaptam lázcsillapítót, már jó előre.

3 órakor érkezett a nővér, hogy na adjuk be azt az első szurikát. Remegett kezem-lábam, féltem, hogy fájni fog, féltem a tűtől, bevallom, punktum.
Elmagyarázta szépen, okosan de én csak arra tudtam koncentrálni, hogy mindjárt megszúr. Összerakta a pen-t, lefertőtlenített és beszúrta.
Alig éreztem. A szúrás talán nem is igazi szúrás, tényleg csak egy pillanat, amikor benyomja az anyagot az egy kicsit csíp. A látvány a borzongató inkább. Túlestem rajta és konstatáltam, hogy menni fog.

Most háromnegyed 9 van és kb. úgy egy órája kezdtem el érezni, hogy eléggé robbanok lefelé. Ráz a hideg, fáj a fejem, minden egyes porcikám fáj de még a fenekem legcsököttebb izma is. :) Pontosan olyan érzés, amikor atomra levesz a lábáról az influenza. Gyenge vagy, kedved sincs semmihez, várod, hogy elmúljon.
Sajna valamiért bőgnöm kéne. Ha rágondolok, már bőgök is. Nincs oka. Persze, nem akarok itt lenni, nagyon nem. De nagyonkéne. Valakinek még hasonló érzései vannak-e? Jöhet hozzám pityeregni :D Na, majd lehet a WC-ben rinyálok egyet, igazán jól esne.

Ma egyébként egy csökkentett adagot kaptam, majd szombaton jön a mega adag. Mivel a legmagasabb dózist kapom. Akkor már magamnak nyomom. Jeah.

Holnap ha lesz erőm felmegyek a másodikra Nikihez, lejelentkezek.

Szombaton, ha minden igaz kimehetek levegőre, azaz úgy mondták, hogy délután akár haza is mehetek, csak vissza kell jönni, mert azért megfigyelés alatt kell, hogy tartsanak. Már az is valami, ha kimehetek, remélem sütni fog a napocska.

37,8 fok a jelenlegi állás láztémában. De kint is baromi meleg volt, szóval jó lesz, ha megszokom: itt a tavasz!


Hát egyelőre ennyi, érezhetően nagy harcok dúlnak a testemben, de arra kell koncentrálnom, hogy EZ JÓ!

Puszi, pacsi, jók legyetek!

Nati

Holnaptól fercsi.

Sziasztok kedves Olvasók,

holnap vonulok be ismét a kórházba, hogy megkapjam várva-várt első interferon injekciómat.
Mára sikerült végre megszabadulnom a félelmektől és nagyjából átlendíteni a dolgot a kíváncsiság oldalára. Nem mondom, hogy nem fordul meg a fejemben, hogy igenis erős mellékhatások vannak és nem biztos, hogy jól fognak esni, de ha belegondolok, én ezt azért kapom, hogy fel tudja venni a testem a harcot.

A minap gondolkodva még mindig nem értem teljesen pontosan, hogy hogy a frászba gyengülhetett le annyira az immunrendszerem, hogy ez az egész megtörténjen. Én ebből nem érzékeltem semmit! Még úgy rendesen beteg sem voltam, nem éreztem azt, hogy gyenge lennék. Annyira hihetetlen. Mindez olyan, mintha nem is konkrétan amiatt történne, mert nem vagyok elég ellenálló. Inkább, mint hogyha ennek egy olyan résznek kell lennie az életemnek, ami továbblendít. Mint amikor a hullámvasúton a hatalmas lejtő után lesz egy igencsak meredek szakasz felfelé, ahova úgy érzed, alig bírsz feljutni, utána meg őrült sebességgel kezdesz el lefelé száguldani azért, hogy egy újabb emelkedőre feljuthass. Ilyen lendületesnek érzem most az életem, semmiképp nem állóvíz.

Huhh, sok mindent kéne egyszerre csinálnom, napok óta emlegetem ezt a szakdoga-témát, de nem kéne. El fog készülni, csak kicsit tudatosabban kell dolgoznom érte. Mint mondjuk ahogy ma. A kummantás nem vitt eddig előre, csak halogattam, tologattam, de ma összeszedtem magam és a bölcsiben kerestem egy embert, aki tud segíteni a témában és adott néhány kevésnek mondható de annál hasznosabb anyagot. Azokról már simán tudok írni. Az oldalszám meglesz, azon nem parázok, csak ahogy ismerem magam, képes lennék 30 oldalon keresztül tökre másról írni, mint amiről kéne. Benne lesz a NAPVÉDELEM fontossága a kisgyermekkorban és szerintem már csak arról tudnék jóónéhány oldalt összeállítani.
Van már egy vázlatom, de azt még jobban ki kell dolgoznom, aztán már csak követni az adott pontokat és kerekre rakni. Az igazi parám az a kérdőíven van. A tanárnőm akarja, én nem akarom. Kötelező azt beletenni? Egyrészt tökre nem jött össze eddig a csoptársaim 99%-nak, alig kaptak vissza a kérdőívekből, vagy a gondozónő kötött bele és nem engedte, hogy megkérdezze a szülőket, szóval magyarul sok vele a gond és eredménye nem sok. Most hirtelen eszembe jutott, hogy ha a napvédelmes részen belül esetleg lehetne csinálni egy interjút, akkor tuti tudnék olyat, aki segítene. Na, asszem ezt még kitalálom, mindenesetre a dolog beindult és nagyon örülök neki! :)

Visszatérve a bölcsire, nagyon jól éreztem ma magam, igaz egy órával előbb mentem, mert a többiek elfelejtették mondani, hogy nem 8-ra kell menni, de lámlám, ez is jól végződött, mert abban az egy órában olyan kapcsolatot tudtam kialakítani néhány kistündérrel, hogy amikor végeztünk a megfigyeléssel, kiabáltak utánam, hogy "ne menj eeel!!". Asszem ez sokkal fontosabb annál a plusz egy óra alvásnál. :)

A ma este folyamán már odáig is eljutottam, hogy belenéztem a szóbeli tételsorunkba. Megnéztem melyik az a tétel, amit nekem kell kidolgozni. Egy szituációt kell elemezni és azon belül részletesen kitérni

- A korai anya-gyerek kapcsolat jelentősége

- A biztonságérzet kialakulásának feltételei

- A kötődés kialakulásának feltételei

- A kötődés és a biztonságérzet összefüggései

- A társas kapcsolatok jelentősége a kisgyermek életében

- A gyermek és a szülő közötti „érdekellentét” lehetőség szerinti feloldása

- Időszakos elválás segítése

- A gyermek megnyugtatásának módszerei-re.

Örülök, hogy ezt is megoszthattam :D Bocsi, ha abszolút nem érdekel.

Holnap reggel bemegyek még énekórára, utána vissza az albiba, összepakolom amit nagyon kell, lefacsarom a gyümölcsöket, zöldségeket és irány a kórházka. Úgy tervezem, hogy felmegyek majd a másodikra, ahol eddig feküdtem, Niki doktornénihez, mert szeretném, ha megnézné a többi anyajegyemet. Lehet, hogy csak túl száraz a bőröm, de előfordul, hogy néhány lényegtelenebb anyajegyem viszketget. Remélem lesz rám ideje, nekem ez nagyon fontos lenne. Meg egyébként is, ő is benne van a melanomaklub-témában és erről is szeretnék vele beszélni. Meg amúgy is, már egy hónapja nem láttam :)

Lehet, hogy a kórházi tartózkodásom alatt lesz internetem, sőt, inkább valószínű. Még az is előfordulhat, hogy onnan írok bejegyzést, hogy mi a helyzet, milyen volt az első, mit érzek, hogy vagyok stb.

Voltam ma könyvtárban és vettem ki 3 könyvet:

1.) O. Carl Simonton., Stephanie Matthews-Simonton, James L. Creighton : Gyógyító képzelet - A rák legyőzése lépésről lépésre (Önsegítő kézikönyv rákbetegek és családtagjaik számára)

2.) Emil Coué : Elméd gyógyító hatalma - Önszuggesztió és szuggesztió

3.) Rüdiger Dahlke : Holisztikus táplálkozás - Jól egyen, hogy jól legyen!

Egyelőre az elsőnél tartok, de már most hasznos, hogy alig olvastam belőle. Rengeteg befektetésbe fog ez nekem kerülni, hogy elsajátítsam ezt a Simonton-féle imaginációt, de mindenképp megéri. A második is nagyon érdekel, valamelyest hasonló a témája az elsőhöz, csak más a módszer. A harmadik pedig a táplálkozásról szól. Szeretném végre helyre tenni a fejemben ezt az egészséges táplálkozás kontra egészségtelen táplálkozás témát. Ebben a könyvben olyan kérdésekre kapok majd választ például, hogy együnk-e húst vagy sem, hogyan alakítható kis a kiegyensúlyozott sav-bázis egyensúly, melyik a típusunknak megfelelő táplálkozás, ami a lelkünkhöz is igazodik... Nagyon érdekelnek ezek! Alig várom, hogy ezeket mind megtudjam! Fél könyvtárat el tudtam volna hozni, annyi érdekes könyvet találtam az egészség, gyógyulás, táplálkozás témában. Meg még sok másikban is :)

Na, egy szuszra most ennyi, még csinálok egy dupla gerinctornát, mert ropog minden tagom, aztán fürcsi és alvászat, mert reggel óra. Aztán meg események, mert szerintem még lesz egy érdekes köröm, de ezt majd nem sokára elmesélem!

Anyu mondta ma, hogy még mindig sokan gondolnak rám, imádkoznak és küldik az energiát, ezt szeretném mindenkinek megköszönni. Nem kezdek el érzelgősködni, hogy ha ennyien teszik/teszitek ezt, akkor biztosan hatnia kell meg szeretlek titeket stb, egyszerűen csak köszönöm és higgyétek el, segít!

Szép napot mindenkinek, drukkoljatok nekem így a hét vége felé, nem lesz egyszerű beadni magamnak az első adagot... De menni fog!

Üdv. mindenkinek egy őszinte mosollyal:

Nati

Eredmény

Helló,

tegnap már megírtam, de elment a net és nem tudtam közzétenni.

A körülményekhez képest jók az eredmények, csak halványan, elszórtan találtak rákos sejteket. Ennek nagyon örülök, mert most a legrosszabbra-számítok jól bevált taktikát alkalmaztam, mert ugye annál csak jobb lehet...

Az egész sztorit csak annyiban ecsetelem, hogy odamentünk Anyuval 10-re és fél 1-kor kerültünk sorra. Szék, amire leülhettünk volna, nem volt. Helyette rengetek ember, tömeg, frusztráció, végtelennek tűnő várakozás. Azért egész jól átvészeltük. A papíron az áll, hogy 12 nyirokcsomót vettek ki, ebből a legnagyobb 2 cm-es.

A doktornéni azt mondta, hogy tumormentes vagyok és, hogy szerintük kivettek minden olyan rákos sejtet, ami a problémát okozta.

Az érdekes rész, hogy találtak a tetoválásomból származó pigmenteket, amit csak nagyon nehezen tudtak megállapítani, hogy mi. Az sem biztos, hogy azok a sejtek, amit megtaláltak rákosak, lehet, hogy azok is azok a pigmentek. Nem szeretnék kételkedni, hogy feleslegesen műtöttek meg másodszorra, mert bízom az orvosaimban, a szaktudásukban, a megalapozott véleményükben.

Tehát, az eredmény jó. Azt mondták, hogy nem tudják, ennek a későbbiekben milyen hozadéka lesz, hogy kiújul-e vagy másmilyen formában jelenik meg. Most megállították itt, hogy ezután mi lesz, senki nem tudja.

Jövő csütörtökön fekszek be az interferon-betanításra. Az elsőt beadják, a másodikat már nekem kell. :S Eléggé rossz érzéseim ha rágondolok erre az injekciózás-témára, de ahogy mindenki mondja: MAJD MEGSZOKOD. Tudom, köszi. Csak azért mégis... Ez nem olyan, mint egy új bugyi.

(És igen, azért nem csapkodom össze-vissza a juppi-kat meg az örömtáncokat, mert most nincs jó kedvem. Nem emiatt, mert nagyon-nagyon örülök neki. Más... Az élet más nehézségei.)

El ne felejtsem, köszöntöm az olvasók között "kislánykorombéli" jó barátnőmet, sejtettem én, hogy írta a kommentet, de nem akartam nagyon mellé lőni. :) Köszi Tsss, hogy érdekel, mi van velem :) Zsófi jön haza áprilisban, meg még az is lehet, hogy Aliz is, jó lenne összedobni egy osztálytalit, ha van kedvetek. Na, majd megkommunikáljuk :)

Szép hétvégét mindenkinek, én holnap megyek haza, most már muszáj megcsináltatni a szemüvegem, remélem szép kis keretet tudunk majd választani neki. Lesz kép :)

Juj, ma olyan szép idő volt!! Igazi tavasz eleji napsütés, madárcsicseri, télikabát nélküliség! Csak ideér... :)

Puszi: nati

Helló,

a helyzet az, hogy iszonyatosan félek a szerdától. 10-re megyünk Anyuval az Onkológiára az eredményért, meg gondolom (remélem) lesz amolyan konzultáció-féleség. Összebarnázom a bokám, ha arra gondolok, hogy majd besorolnak stádiumokba (tisztában vagyok vele, hogy mivel áttétem volt a hónalji nyirokcsomóimban, ezért koránt sem első stádiumos vagyok...) meg elmondják az esélyeimet, mintha el kéne kezdenem visszafelé számolni a napokat meg informálnak egy nagy rakás negatív jövőképről stb. Nem akarom ezt :(

Nem kérem az olyan mondatokat, hogy nyugi Nati, nem lesz semmi baj, onnan már megjöttem. Egész egyszerűen túl akarok lenni rajta, mert akármennyire úgy álltam hozzá, hogy ezen már nem fogok aggódni, itt a szerda sarkában már nem ennyire rózsás a helyzet. Nemkéne, nemkéne, de félek.

Hozzáteszem azt, hogy szerda estére van betervezve a kis csoporttársaimmal a Magna Cum Laude buli, ahova csinosan szeretnék menni és abszolút nem depressziósan! Én nem tudom mennyire lesz kedvem az egészhez, ha rossz hírekkel jönnek nekem. Nekem nem megy a mosolygás, ha elkeserítenek azzal, hogy sajnos sok nyirokcsomóban találtak és minél többen volt, annál gázosabb a helyzet, én ezt NEM szeretném!! Azt szeretném, hogy odamegyek, közlik, hogy úgy tűnik, szerencsére nem terjedt tovább a többi nyirokcsomóra és ezáltal kimondhatjuk azt, hogy sikerült időben megállítani!! Jupíííí!! Máris jobban fogom magam érezni, sokkal-sokkal! Aztán este a lányokkal megünnepelhetjük, hogy van mit ünnepelni.

Huhh... Igazán sokat segítene a természet, ha végre langyosan sütne a napocska, eltűnnének a csúnya, szürke felhők és bátrabban csicseregnének a madarak. Ezek mind az élet, a körforgás, a változás, ami nagyon kell most nekem, nagyon kell... Jha, jut eszembe, új színe lett a hajamnak és kicsit (inkább picit) új stílusa is. Természetes hullámos és a színe pedig olyan sötétlilás, mutatok képet, hogy kb. milyennek képzeljétek. (Mert bár van rólam új kép iwiwen, de a színe nem kifejezetten látszik :)




Hát, nem tudom mennyire látszik, mondjuk nem konkrétan ezzel lett színezve, meg talán nem is ennyire élesen "lila", hanem inkább sötétebb és fényen olyan igazi :) De most tényleg nagyon szép (ha már één azt mondom... ritka eset.), fényes, selymes, lágy, szép színű, huhh tetszik :) És eddig mindenki azt mondta, hogy nagyon jó. Ez sokat jelent, mert elég sok színű volt már a hajam a sötét árnyalatokon belül, de amikor még évekkel ezelőtt volt hasonló, az is olyannyira bejött az embereknek, hogy emlékszem volt egy leányzó, aki az én hatásomra színezte/festette be a haját olyan színűre. Ez azért pozitív visszajelzés. :)

Na meg aztán a piros-köröm története :) Úgy tűnik, ő is gyakori vendég lesz nálunk, kár, hogy még nem találták fel a bio-körömlakkot, mert akkor szívesebben kenném magamra. Viszont ez a pirosköröm téma Ricsinek is és nekem is bejön, jól érzem magam benne, úgyhogy úgy tűnik, marad :) Anyum mondta, mielőtt elkezdte színezni a hajam, hogy ő gondolta, hogy változni fogok a történtek hatására, de ilyenekre nem gondolt azért :D Oké, de ezt akkor mondta, amikor meglátta a hajszínező dobozán a csaj haját. Ott kicsit intenzívebb, világosabb, rikítóbb volt a szín, de biztos voltam benne, hogy az én hajamon alapból sötétebb lesz, ezért mertem belevágni. Szóval változom... :) Jó érzés változni és ennek tudatában lenni. Mindig igényeltem a változást, de amikor konkrét utasítást kaptam arra, hogy változtassak, akkor megijedtem és abszolút nem ment. Ez az egész viszont egy ilyen sunyi, hátulról jövő utasítás... Már ha értitek. Újra elengedtem magam és engedek a belső hangnak, ha arról van szó, mit húzzak fel reggel. Jól esik abban lenni, amit választottam, mert tudom, hogy az 100%-osan én vagyok, engem tükröz, engem öltöztet, mutatja az egyéniségem és szeretem ezt a bonyolultan egyszerű és egyszerűen bonyolult egyéniséget. Sokat mondogatom, hogy szeretem magam, úgy ahogy vagyok és szép lassan kezdem is elhinni. Furcsa érzés ám... :)

Ti is olyan csúnyának tudjátok magatokat látni, ha annak akarjátok? Próbáltad már, hogy belenézel a tükörbe és ha azt mondod, hogy de jól nézek ki, akkor tényleg jól nézel ki, ha meg csak a hibáid keresed, akkor egy rém pislog vissza rád..? Hihetetlen, komolyan. Nem árt egy kis tréning, hogy elhitessük magunkkal reggelente, hogy igen is szépek vagyunk! Nekem most egy darabom elég csúnyácska... Össze-vissza van szabdalva, csúnya a varrat, de a sebek szerencsére már leestek. Nem szép, olyan mint egy rongybaba varratai... De kezdek megbékélni vele, ő már a részem, azért, hogy emlékeztessen, ha elfelejteném: értékes vagyok és vigyáznom kell magamra!


Gondoljatok rám szerdán, bízom benne, hogy csupa jó hírrel fogok jönni hozzátok, aztán egy szuper buliról is beszámolhatok :)

Szép hetet Mindenkinek, drukkoljunk a tavasznak, hogy ideérjen végre :)

Puszi: Nati

Szegedi Melanoma Klub!

Sziasztok,

elég gyorsan következik az újabb bejegyzés, ezt a dolgot veletek is meg kell, hogy osszam, úgy örülök! Olvasgatok, kutakodok, erre mire bukkanok, nézzétek:

"Május 11-én a Melanomanapon megalakul a Szegedi Melanoma Klub, betegönsegítő csoport, melynek keretében olyan emberek szeretnének segíteni a melanomában szenvedőknek, akik már átélték a betegséget. A klubba jelentkezni a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikáján lehet május 11-én 14 órakor.
A rendezvényre a szervezők egy meglepetésvendéget, egy országosan ismert modellt is meghívtak, akinek a segítségével szintén a bőrrák elleni küzdelmet szeretnék propagálni."

Nagyon jó!!!! Annyira örülök, ez tökre nagy lépés. Az információt innen szereztem: http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/05/rosszindulatu-anyajegyek-%E2%80%93-melanomanap-szegeden/

Nagyon hasznos az egész cikk, de még úgy is fogok írni arról, ami benne olvasható, nem sulykolnék mindenkit minden bejegyzésemben erről.

Május 11! Hát mindenképp úgy tervezem, hogy ott legyek! Annyira kíváncsi vagyok és izgatott, mint egy kisóvodás :)

Klubbozunk, klubbozunk :)

Sziasztok!!

Save Your Skin!

Azta!

Mi jutott ma eszembe? Nézelődök-nézelődök a youtube-on, mondom hátha találok olyan videót, ahol megnézhetem, mit műveltek rajtam a dokik a műtőben. Alapjáraton iszonyodom a műtő látványától is és messzire elkerülöm az ilyen beavatkozásokat bemutató videókat, de azért az ember nem dughatja homokba a fejét azt kántálva, hogy jaj nem is történt semmi, nem is én voltam ott bent és egyébként is mi közöm nekem ehhez az egészhez... Szóval, nézelődök, keresgélek (persze nem találtam semmi kézzelfoghatót, talán nem is sajnálom, mert mégis csak elkezdett kicsit görcsbe rándulni a gyomrom az ilyenolyan műtétek látványától...) erre a melanomás videók között meglátok egy ilyen címűt: Save Your Skin Foundation, tehát egy melanomára figyelmeztető szervezet videója, de nem különösebben akadt meg a tekintetem, csak felfogtam és lapoztam tovább. Aztán összeráncolt homlokkal mégiscsak visszalapoztam, mert valami érzés azt súgta, nézzem meg újra. Miközben visszakerestem fordítódott le bennem ez a néhány szó és állt össze egy értelmes mondattá: MENTSD A BŐRÖD!

Basszus, szinte a homlokomra csaptam, hogy ennek bizony magyarul is komoly értelme van és ráadásul többféle értelme!! Mikor mondjuk azt valakinek, hogy mentsd a bőröd? Hát nem feltétlenül akkor, amikor tudományos előadást készülünk tartani a melanoma malignum életveszélyeiről, hanem mindinkább akkor, ha valakit arra igyekszünk figyelmeztetni, hogy mentse meg magát, szaladjon el, meneküljön, mindegy, csak tegyen valamit azért, hogy életben maradjon, mert komoly veszély leselkedik rá.

Viszont, ha mégis csak a napsugárzás káros hatásaira igyekszünk felhívni a figyelmet, akkor érthetjük szó szerint is, miszerint a bőrödet meg tudod óvni azoktól a destruktív behatásoktól, aminek következményeként akár egy olyan komoly betegségben találhatod magad, mint a bőrrák. Vááá, bőrrák, ha ezzel lehet ijesztgetni az embereket. Mentsd meg a bőröd, mert ő már nem képes téged menteni. Hihetetlen... A bőrünk ugyebár azért van, hogy védje a belső szerveinket a külső hatásoktól. Ütközéstől, égéstől, vágástól, idegen anyagoktól. Na már most, eljutottunk odáig, hogy igazából nem azon van a hangsúly, hogy ő mitől képes minket megvédeni, hanem azon, hogy nekünk milyen módokon kell ŐT megvédeni, hogy mi ne pusztuljunk el! Apppám! Vicces egy kicsit és emellett nagyon is komoly a történet.

Úgyhogy, kéremszépen ihletet kaptam. Kicsit kutakodtam és nem igazán találtam olyan oldalt, programot, könyvet vagy akármit is, ami ezzel a "Mentsd a bőröd!" címszóval lenne ellátva. Két kisebb oldalon és csupán csak alcímként találtam meg, mindenesetre konstatálom, hogy újfent nem én találtam fel a spanyol viaszt (erről mindjárt bővebben). Viszont, mivel ezt az egyezést úgy istenigazából még senki nem használta ki, lehet, hogy én megteszem. Már előttem vannak a szép színes plakátok, meg az a néhány kedves orvos, aki velem együtt segédkezik a felvilágosításban és persze jöhetnek a survivorok, akik velem együtt túlélték és szívesen beszélnek arról, hogyan kezdődött, hogyan lehet felismerni és (nem árt néha egy kis sokk-terápia) mik történtek az után, hogy megtudták: ez bizony rosszindulatú.
Úgy gondolom, hogy nem elég képeket mutogatni arról, hogy néz ki egy olyan anyajegy, ami rossz, nem elég a megelőzésről beszélni, igenis szembesíteni kell az embereket azzal a ténnyel, hogy KÖVETKEZMÉNYEKKEL jár az, ha leszarják. Állítom, hogy előbb elmentem volna orvoshoz, ha tisztában vagyok vele, hogy heteken, sőt napokon múlik az egész. Állítom, hogy nagyobb lett volna rajtam a nyomás, ha tudom, hogy ez ilyen procedúrákkal jár, mint amiken keresztül megyek. És ha mutatnak egy fotót arról, hogy néz ki az ember lánya azután, hogy kiszedték a hónaljából az összes nyirokcsomót, akkor azt hiszem kétszer annyira remegve és kétszer annyira beszarva, de előbb fogtam volna magam és mutatom meg a lakótársamnak.

Mentsd a bőröd, mert Te is lehetsz az, akit nem a bőre ment meg.
Mentsd, mert nem akarod azt átélni, ami velem és sok sorstársammal történik most.
Mentsd, mert nem minden a genetika. A Nap mindenkire ugyanúgy süt és lehet, hogy barna bőrű vagy és eddig évekig még csak meg sem fordult a fejedben, hogy a sugárzások a bőrödben igenis összegyűlnek, de a károsodás nem múlik el a nyárral.
Mentsd a sajátod és mindenki más bőrét, akiről meg tudod állapítani, hogy veszélyeztetett. Az sem jó, ha a barátod, barátnőd, rokonod, ismerősöd lesz beteg. Akár meg is mentheted!

Sorolnám még az okokat, miért, de azt hiszem ismertek és tudjátok, miért fontos ez. Ne tartsátok meg magatoknak ezeket az információkat. Fontos, hogy minél többen tudják. És ha beszéltek róla és azt látjátok, nem igazán érdekli az illetőt, vagy leráz annyival, hogy ő nem szokott leégni vagy használ fényvédőt, mondjátok meg neki, hogy jobb, ha tisztában van vele, hogy nem kizárólag a naptól robbanhat be egy anyajegy. Azt hiszem, lesz még ennek folytatása és kutatása és beszámolója, milyen új információkhoz jutottam, miket tudtam meg és mik a legfontosabbak, mert ez a blog egy része erről is kell, hogy szóljon. Ez már a részem, kaptam egy küldetést és szeretném csinálni. Ti annyival tudtok segíteni, hogy komolyan veszitek és nem hallgattok róla. Egy idő múlva én is képes leszek arra, hogy azt mondjam: melanoma malignummal diagnosztizáltak 2010 legelején. Ez a bőrrák legagresszívebb és legveszélyesebb formája. A legjobb megelőzni, de meggyógyulni is meglehet. Igaz, 3% az esély, úgy mondják, de lehetséges. Nézzetek rám, én megcsináltam!

Ezzel zárom ezt a bejegyzést és ahogy megígértem jön a spanyol viasz eredete, de az már a másik blogban!! (www.veledvagyok.blogol.hu)

Köszönöm, hogy olvastatok!

Szeretettel: Nati