Újra itt vagyok ám.

Kezdeném egy aranyos kis dologgal. Az úgy kezdődött, hogy van egy olyan óránk, ahol bábtechnikákat tanultunk és erre az órára kellett készíteni egy bármilyen bábot. Ezt én ma alkottam meg és szeretném megmutatni Nektek:



Nos, nem lett egy profi munka de ez az első ilyen saját kezű szerzeményem és szerintem aranyos :) Ő egy színes kis pillangó ujjbáb. Élénkek a színei, filc az anyaga, szerintem jópofa :)

A másik dolog, hogy írtam tegnap verset egy pályázatra, ahova mesékkel, fotókkal, drámákkal és versekkel lehet nevezni. Persze az utolsó pillanatban jutottam el odáig, hogy ténylegesen nekiálljak verset írni. Évekkel ezelőtt írtam utoljára és iszonyat nehezen ment. Főleg így, hogy nem is a saját érzéseimről kellett, hanem egy gyermekeknek szóló, nyelvtanilag és ritmikailag is megfelelő művet kellett alkotni... Fogalmam sincs mennyi időt küszködtem vele, de elkészült! Holnap, ha sikerül leadnom, akkor utána majd beteszem Nektek is, nagyon kis egyszerű, de a végén megvan a mondanivalója. Remélem majd tetszeni fog :)

Akkor pár szóban a napjaimról:

Hétfőn ugye már itt az albiban adtam be magamnak a dózist, természetesen belázasodtam, csak feküdtem, mint egy darab fa és remegtem a takaró alatt. Gondoltam lefekszem aludni, hátha kipihenem magam holnapra, de eszembe jutott, hogy nekem másnapra tételt kell kidolgoznom :S Fekve, nyakik betakarva álltam neki, kerestem, kutattam és alig találtam valamit. Közben kitört rajtam az elkeseredés, hogy mennyire szar ez a helyzet, hogy amikor a legjobban kéne odatennem magam valamibe, amikor nagyon fontos dolgot kell csinálnom, akkor hagy el az erőm és leszek képtelen elvégezni a feladatom. Miután kipityeregtem magam és továbbra sem találtam túl sok mindent, kikapcsoltam a laptopot és visszafeküdtem inkább. A lázam nem akart csillapodni, ezért 11 óra körül kénytelen voltam bevenni egy Panadolt. Miután hatott, el tudtam aludni.
Másnap mint akinek kiszívták az agyát valahogy úgy festhettem. Ráadásul mega-giga-hiperhosszú napnak néztem elébe, reggel 8-tól este 8-ig kellett volna órán lenni 10 perces szüneteket kivéve egyhuzamban.
A tételem elég kaka lett, de valamennyire kivágtam magam és végül is meg lett hozzá a megfelelő mennyiségű információ. A nap közepéig folyamatosan szenvedtem, az álmossággal és kimerültséggel egyszerre szenvedtem, de délutánra egész jól lettem. Végül is nem maradtam 8-ig órán, csak 6-ig, de ez is éppen elégnek bizonyult.

Ma elég sok felé jártam, többek közt a bölcsiben figyeltünk meg és beszéltük azt csoporttársammal, hogy nem sokára kezdődik a nagy gyakorlat, ami azt jelenti, hogy csak ketten leszünk kb. 13 gyerkőcre és gondozónő nem lesz bent a csoportban! Hú, nagyon izgalmas lesz, hogy hogyan fognak hallgatni ránk, hogyan oldjuk majd a konfliktusokat, hogyan figyelünk majd olyan sokfelé... :) Nagyon várom már, igazi próba lesz ez, nem is kicsi.

Bölcsi után megkérdeztem a HÖK-ön, hogy miért utasították el a szociális támogatásra benyújtott pályázatomat. Banális, nevetséges és egyben siralmas választ kaptam, azt hittem, ott helyben bőgöm el magam, egyébként is olyan vagyok, mint az állapotos anyukák, a kezelés óta elég könnyen borul a bilkó. A lényeg, hogy nem kapok, úgyhogy folytatom az egyéb forrásból fellelhető összegek kutatását. Egyébként a verssel is azért pályázom, mert egy kisebb összeget lehet vele nyerni, nem sokat, csak egy havi albipénz kijönne belőle rezsi nélkül, de már az is lenne valami :) A gyufagyárba nem tudok visszamenni, mert nem emelhetek. Meg nem is tudok. :S

Sétáltam még ebben a jó időben, ami ma volt és jól éreztem magam. Hiába csöpörgött az eső, hálás voltam azért, hogy sétálhatok, hogy az emberek nem látják rajtam, min megyek keresztül, hogy tudom értékelni a helyzetet és meglátni a pozitív oldalát.

Hétfőn egyébként voltam bent a kórházban a zárójelentésemért, mehetek nem sokára vérvételre aztán meg megint, és ez így fog működni minden hónapban, mielőtt kiadják az adagomat. Találkoztam Niki doktornővel, aki megint tök kedves volt és azt mondta, hogy jól nézek ki, ami igencsak jól esik egy "betegnek", ha az orvosa mondja. Hálás vagyok Neki is azért, hogy amikor szükségem van rá, -ha csak annyira is, hogy lejelentkezzek nála, hogy megvagyok-, mindig kerít időt arra, hogy váltsunk pár szót. Megadtam neki ezt a blogcímet, mert azért ő mint orvos érintett ebben a melanoma témában, hátha lesz kedve beleolvasni és megnézni mik történnek velem.

Én azt hiszem, lassan beteszem magam az ágyba, mert kezd közeledni a láz, már belémbújt a hidegrázás, gyengeség és kedvetlenség, úgyhogy jobb lepihenni. Tervben volt, de ma talán mégsem lesz torna :S Holnap bepótolom.

Nem sokára jövök a verssel és a következő napok eseményeivel, addig is szép napokat mindenkinek és sok mosolyt az arcokra,

szeretettel: Nati