Helló,

a helyzet az, hogy iszonyatosan félek a szerdától. 10-re megyünk Anyuval az Onkológiára az eredményért, meg gondolom (remélem) lesz amolyan konzultáció-féleség. Összebarnázom a bokám, ha arra gondolok, hogy majd besorolnak stádiumokba (tisztában vagyok vele, hogy mivel áttétem volt a hónalji nyirokcsomóimban, ezért koránt sem első stádiumos vagyok...) meg elmondják az esélyeimet, mintha el kéne kezdenem visszafelé számolni a napokat meg informálnak egy nagy rakás negatív jövőképről stb. Nem akarom ezt :(

Nem kérem az olyan mondatokat, hogy nyugi Nati, nem lesz semmi baj, onnan már megjöttem. Egész egyszerűen túl akarok lenni rajta, mert akármennyire úgy álltam hozzá, hogy ezen már nem fogok aggódni, itt a szerda sarkában már nem ennyire rózsás a helyzet. Nemkéne, nemkéne, de félek.

Hozzáteszem azt, hogy szerda estére van betervezve a kis csoporttársaimmal a Magna Cum Laude buli, ahova csinosan szeretnék menni és abszolút nem depressziósan! Én nem tudom mennyire lesz kedvem az egészhez, ha rossz hírekkel jönnek nekem. Nekem nem megy a mosolygás, ha elkeserítenek azzal, hogy sajnos sok nyirokcsomóban találtak és minél többen volt, annál gázosabb a helyzet, én ezt NEM szeretném!! Azt szeretném, hogy odamegyek, közlik, hogy úgy tűnik, szerencsére nem terjedt tovább a többi nyirokcsomóra és ezáltal kimondhatjuk azt, hogy sikerült időben megállítani!! Jupíííí!! Máris jobban fogom magam érezni, sokkal-sokkal! Aztán este a lányokkal megünnepelhetjük, hogy van mit ünnepelni.

Huhh... Igazán sokat segítene a természet, ha végre langyosan sütne a napocska, eltűnnének a csúnya, szürke felhők és bátrabban csicseregnének a madarak. Ezek mind az élet, a körforgás, a változás, ami nagyon kell most nekem, nagyon kell... Jha, jut eszembe, új színe lett a hajamnak és kicsit (inkább picit) új stílusa is. Természetes hullámos és a színe pedig olyan sötétlilás, mutatok képet, hogy kb. milyennek képzeljétek. (Mert bár van rólam új kép iwiwen, de a színe nem kifejezetten látszik :)




Hát, nem tudom mennyire látszik, mondjuk nem konkrétan ezzel lett színezve, meg talán nem is ennyire élesen "lila", hanem inkább sötétebb és fényen olyan igazi :) De most tényleg nagyon szép (ha már één azt mondom... ritka eset.), fényes, selymes, lágy, szép színű, huhh tetszik :) És eddig mindenki azt mondta, hogy nagyon jó. Ez sokat jelent, mert elég sok színű volt már a hajam a sötét árnyalatokon belül, de amikor még évekkel ezelőtt volt hasonló, az is olyannyira bejött az embereknek, hogy emlékszem volt egy leányzó, aki az én hatásomra színezte/festette be a haját olyan színűre. Ez azért pozitív visszajelzés. :)

Na meg aztán a piros-köröm története :) Úgy tűnik, ő is gyakori vendég lesz nálunk, kár, hogy még nem találták fel a bio-körömlakkot, mert akkor szívesebben kenném magamra. Viszont ez a pirosköröm téma Ricsinek is és nekem is bejön, jól érzem magam benne, úgyhogy úgy tűnik, marad :) Anyum mondta, mielőtt elkezdte színezni a hajam, hogy ő gondolta, hogy változni fogok a történtek hatására, de ilyenekre nem gondolt azért :D Oké, de ezt akkor mondta, amikor meglátta a hajszínező dobozán a csaj haját. Ott kicsit intenzívebb, világosabb, rikítóbb volt a szín, de biztos voltam benne, hogy az én hajamon alapból sötétebb lesz, ezért mertem belevágni. Szóval változom... :) Jó érzés változni és ennek tudatában lenni. Mindig igényeltem a változást, de amikor konkrét utasítást kaptam arra, hogy változtassak, akkor megijedtem és abszolút nem ment. Ez az egész viszont egy ilyen sunyi, hátulról jövő utasítás... Már ha értitek. Újra elengedtem magam és engedek a belső hangnak, ha arról van szó, mit húzzak fel reggel. Jól esik abban lenni, amit választottam, mert tudom, hogy az 100%-osan én vagyok, engem tükröz, engem öltöztet, mutatja az egyéniségem és szeretem ezt a bonyolultan egyszerű és egyszerűen bonyolult egyéniséget. Sokat mondogatom, hogy szeretem magam, úgy ahogy vagyok és szép lassan kezdem is elhinni. Furcsa érzés ám... :)

Ti is olyan csúnyának tudjátok magatokat látni, ha annak akarjátok? Próbáltad már, hogy belenézel a tükörbe és ha azt mondod, hogy de jól nézek ki, akkor tényleg jól nézel ki, ha meg csak a hibáid keresed, akkor egy rém pislog vissza rád..? Hihetetlen, komolyan. Nem árt egy kis tréning, hogy elhitessük magunkkal reggelente, hogy igen is szépek vagyunk! Nekem most egy darabom elég csúnyácska... Össze-vissza van szabdalva, csúnya a varrat, de a sebek szerencsére már leestek. Nem szép, olyan mint egy rongybaba varratai... De kezdek megbékélni vele, ő már a részem, azért, hogy emlékeztessen, ha elfelejteném: értékes vagyok és vigyáznom kell magamra!


Gondoljatok rám szerdán, bízom benne, hogy csupa jó hírrel fogok jönni hozzátok, aztán egy szuper buliról is beszámolhatok :)

Szép hetet Mindenkinek, drukkoljunk a tavasznak, hogy ideérjen végre :)

Puszi: Nati