Holnaptól fercsi.

Sziasztok kedves Olvasók,

holnap vonulok be ismét a kórházba, hogy megkapjam várva-várt első interferon injekciómat.
Mára sikerült végre megszabadulnom a félelmektől és nagyjából átlendíteni a dolgot a kíváncsiság oldalára. Nem mondom, hogy nem fordul meg a fejemben, hogy igenis erős mellékhatások vannak és nem biztos, hogy jól fognak esni, de ha belegondolok, én ezt azért kapom, hogy fel tudja venni a testem a harcot.

A minap gondolkodva még mindig nem értem teljesen pontosan, hogy hogy a frászba gyengülhetett le annyira az immunrendszerem, hogy ez az egész megtörténjen. Én ebből nem érzékeltem semmit! Még úgy rendesen beteg sem voltam, nem éreztem azt, hogy gyenge lennék. Annyira hihetetlen. Mindez olyan, mintha nem is konkrétan amiatt történne, mert nem vagyok elég ellenálló. Inkább, mint hogyha ennek egy olyan résznek kell lennie az életemnek, ami továbblendít. Mint amikor a hullámvasúton a hatalmas lejtő után lesz egy igencsak meredek szakasz felfelé, ahova úgy érzed, alig bírsz feljutni, utána meg őrült sebességgel kezdesz el lefelé száguldani azért, hogy egy újabb emelkedőre feljuthass. Ilyen lendületesnek érzem most az életem, semmiképp nem állóvíz.

Huhh, sok mindent kéne egyszerre csinálnom, napok óta emlegetem ezt a szakdoga-témát, de nem kéne. El fog készülni, csak kicsit tudatosabban kell dolgoznom érte. Mint mondjuk ahogy ma. A kummantás nem vitt eddig előre, csak halogattam, tologattam, de ma összeszedtem magam és a bölcsiben kerestem egy embert, aki tud segíteni a témában és adott néhány kevésnek mondható de annál hasznosabb anyagot. Azokról már simán tudok írni. Az oldalszám meglesz, azon nem parázok, csak ahogy ismerem magam, képes lennék 30 oldalon keresztül tökre másról írni, mint amiről kéne. Benne lesz a NAPVÉDELEM fontossága a kisgyermekkorban és szerintem már csak arról tudnék jóónéhány oldalt összeállítani.
Van már egy vázlatom, de azt még jobban ki kell dolgoznom, aztán már csak követni az adott pontokat és kerekre rakni. Az igazi parám az a kérdőíven van. A tanárnőm akarja, én nem akarom. Kötelező azt beletenni? Egyrészt tökre nem jött össze eddig a csoptársaim 99%-nak, alig kaptak vissza a kérdőívekből, vagy a gondozónő kötött bele és nem engedte, hogy megkérdezze a szülőket, szóval magyarul sok vele a gond és eredménye nem sok. Most hirtelen eszembe jutott, hogy ha a napvédelmes részen belül esetleg lehetne csinálni egy interjút, akkor tuti tudnék olyat, aki segítene. Na, asszem ezt még kitalálom, mindenesetre a dolog beindult és nagyon örülök neki! :)

Visszatérve a bölcsire, nagyon jól éreztem ma magam, igaz egy órával előbb mentem, mert a többiek elfelejtették mondani, hogy nem 8-ra kell menni, de lámlám, ez is jól végződött, mert abban az egy órában olyan kapcsolatot tudtam kialakítani néhány kistündérrel, hogy amikor végeztünk a megfigyeléssel, kiabáltak utánam, hogy "ne menj eeel!!". Asszem ez sokkal fontosabb annál a plusz egy óra alvásnál. :)

A ma este folyamán már odáig is eljutottam, hogy belenéztem a szóbeli tételsorunkba. Megnéztem melyik az a tétel, amit nekem kell kidolgozni. Egy szituációt kell elemezni és azon belül részletesen kitérni

- A korai anya-gyerek kapcsolat jelentősége

- A biztonságérzet kialakulásának feltételei

- A kötődés kialakulásának feltételei

- A kötődés és a biztonságérzet összefüggései

- A társas kapcsolatok jelentősége a kisgyermek életében

- A gyermek és a szülő közötti „érdekellentét” lehetőség szerinti feloldása

- Időszakos elválás segítése

- A gyermek megnyugtatásának módszerei-re.

Örülök, hogy ezt is megoszthattam :D Bocsi, ha abszolút nem érdekel.

Holnap reggel bemegyek még énekórára, utána vissza az albiba, összepakolom amit nagyon kell, lefacsarom a gyümölcsöket, zöldségeket és irány a kórházka. Úgy tervezem, hogy felmegyek majd a másodikra, ahol eddig feküdtem, Niki doktornénihez, mert szeretném, ha megnézné a többi anyajegyemet. Lehet, hogy csak túl száraz a bőröm, de előfordul, hogy néhány lényegtelenebb anyajegyem viszketget. Remélem lesz rám ideje, nekem ez nagyon fontos lenne. Meg egyébként is, ő is benne van a melanomaklub-témában és erről is szeretnék vele beszélni. Meg amúgy is, már egy hónapja nem láttam :)

Lehet, hogy a kórházi tartózkodásom alatt lesz internetem, sőt, inkább valószínű. Még az is előfordulhat, hogy onnan írok bejegyzést, hogy mi a helyzet, milyen volt az első, mit érzek, hogy vagyok stb.

Voltam ma könyvtárban és vettem ki 3 könyvet:

1.) O. Carl Simonton., Stephanie Matthews-Simonton, James L. Creighton : Gyógyító képzelet - A rák legyőzése lépésről lépésre (Önsegítő kézikönyv rákbetegek és családtagjaik számára)

2.) Emil Coué : Elméd gyógyító hatalma - Önszuggesztió és szuggesztió

3.) Rüdiger Dahlke : Holisztikus táplálkozás - Jól egyen, hogy jól legyen!

Egyelőre az elsőnél tartok, de már most hasznos, hogy alig olvastam belőle. Rengeteg befektetésbe fog ez nekem kerülni, hogy elsajátítsam ezt a Simonton-féle imaginációt, de mindenképp megéri. A második is nagyon érdekel, valamelyest hasonló a témája az elsőhöz, csak más a módszer. A harmadik pedig a táplálkozásról szól. Szeretném végre helyre tenni a fejemben ezt az egészséges táplálkozás kontra egészségtelen táplálkozás témát. Ebben a könyvben olyan kérdésekre kapok majd választ például, hogy együnk-e húst vagy sem, hogyan alakítható kis a kiegyensúlyozott sav-bázis egyensúly, melyik a típusunknak megfelelő táplálkozás, ami a lelkünkhöz is igazodik... Nagyon érdekelnek ezek! Alig várom, hogy ezeket mind megtudjam! Fél könyvtárat el tudtam volna hozni, annyi érdekes könyvet találtam az egészség, gyógyulás, táplálkozás témában. Meg még sok másikban is :)

Na, egy szuszra most ennyi, még csinálok egy dupla gerinctornát, mert ropog minden tagom, aztán fürcsi és alvászat, mert reggel óra. Aztán meg események, mert szerintem még lesz egy érdekes köröm, de ezt majd nem sokára elmesélem!

Anyu mondta ma, hogy még mindig sokan gondolnak rám, imádkoznak és küldik az energiát, ezt szeretném mindenkinek megköszönni. Nem kezdek el érzelgősködni, hogy ha ennyien teszik/teszitek ezt, akkor biztosan hatnia kell meg szeretlek titeket stb, egyszerűen csak köszönöm és higgyétek el, segít!

Szép napot mindenkinek, drukkoljatok nekem így a hét vége felé, nem lesz egyszerű beadni magamnak az első adagot... De menni fog!

Üdv. mindenkinek egy őszinte mosollyal:

Nati