mély.

Sziasztok,

állapotjelentés következik: kerülget a depresszió. Ezt így kell elképzelni: kedvvesztettség, passzivitás, folytonos szomorkodás, fizikai fájdalmak, legszívesebben egy sötét, magányos szobában ülés, öröm nemtalálás... Szóval most a békasegge-effektus.

Járok egy héten 2x Dórához, a pszichológusomhoz, tehát "felügyelet" alatt állok. A minap arról is beszéltünk, hogy talán a gyakorlás (erről nem most bővebben), talán az interferon az, ami most ezt eredményezi nálam. Én úgy gondolom, hogy alapból az az élethelyzet, amiben most vagyok.

A csaj NEM FIZET. Vagyis pontosítok, nem veszi fel a telefont, nem hív fel, nem keres, nem mondja, hogy megvan a pénz, amivel tartozik. SEMMI!!! Emiatt már lassan egy hete komoly gyomorfájással küszködök, ami egyre aggasztóbb, mert már azt sem tudom mit egyek, vagy mit ne egyek, de igazából mindegynek tűnik, mert (reményeim szerint) nem a kaja okozza, hanem ez a rohadtul szar helyzet. Emellett a kezemben található ízületek mindegyike fáj valamiért. Csuklófájdalommal kezdődött, aztán ment az ujjaimra. Néha fogni sem tudok. Szuper.
Dühös vagyok, amiért negatív dolgokról kell írnom, legszívesebben mindig azt írnám, hogy minden szuper, egyre jobban és jobban vagyok, semmi panasz. De nem tudok hazudni. Ezért azt írom, ami az igazság: a testi problémákon sokkal könnyebben túljutok, mint a lelkieken. Azokkal szinte semmit nem tudok kezdeni, csak próbálkozom, telefonálok és folyamatosan reménykedem, hogy egy nap vagy felveszi és megtudjuk beszélni a dolgokat vagy magától hív fel, kér elnézést és kéri, hogy szaladjak fel, a kulcsokat adjam vissza, ő pedig odaadja a pénzem. De ezek rohadtul nem így mennek, mert csak várok, reménykedek és naponta 5x fojtom vissza a bőgést, hú de király! Fáj a hátam, fáj a fejem, elegem van! :(

Nem látom, egyszerűen nem látom a megoldást. Mindenki számtalan ötlettel áll elő, ezekből köszi, de elég. Meg akarom oldani, meg tudom oldani, csak eddig nem jutottam még eredményre. Lehet bután hangzik, de ezt most tényleg nem érdemeltem meg :( Biztos ebből is sokat tanulok, a következtetéseket nagyjából levontam, de akkor sincs lezárva!! Hiányzik a Kissrác, hiányzik az érzés, hogy dolgozok, hiányzik a pénzem is, annyi rohadt kiadás van. :(
Befordultam, de sikerülni fog összeszedni és lépésekre elszánni magam, mert nincs más választás!! Félek, nagyon félek, de tennem kell valamit. Holnap új módszerrel próbálkozom.
Ha ez a helyzet odáig fajul, hogy semmiképp nem kapom meg a pénzt (amit nem akarok elfogadni!!), attól még nagyon fontos, hogy el tudjak búcsúzni a Kissráctól! Ez a nő azt hiszi, hogy ez csak a pénzről szól, miközben a lelki válságom amiatt alakult ki, hogy hiányzik a fia és ha nem lehetek vele többet, akkor azt legalább el tudjam mondani neki és el tudjak köszönni basszus!!!!!!!!! :(

Szar és bocsánat, hogy most ennyire indulatos a bejegyzésem. Vállalom, most el vagyok keseredve és magamba vagyok zuhanva. Persze, kijövök majd, de időt kérek. Addig is próbálom többnyire hasznosan eltölteni a napjaimat, de nehezen megy.

Ez van.

Szép napokat Nektek, majd jelentkezem.