Karácsony után, szilveszter előtt

Sziasztok!

Holnap reggel vérvétel, mert mire ma odaértem, már nem volt rendelés. Na, de nem baj, megyek holnap reggel. Ennek csak az a hátránya, hogy az utazásomra csak akkor kapok támogatást, ha aznap utazok, mint amikor vizsgálnak vagy vért vesznek.

Már jobban vagyok, múlt héten eléggé mélypontot éltem át főleg testileg, mert a lelki az csak időnként tör fel és akkor általában néhány könnycseppel intézem el.
Agykontrollal folyamatosan szaporítom a fehérvérsejtjeimet és a granulocitáimat, azóta persze jobban is érzem magam. Kíváncsi leszek a véreredményre, nagyon-nagyon bízom benne, hogy nem kell elvenni a feront. Tök jól vagyok most! Szeretném, ha márciusig elviselnénk egymást! Már úgy összebarátkoztunk :)

A karácsonyról eltelt, nem volt túlságosan karácsony hangulatom, de emiatt nincs bennem rossz érzés. A következő állomás ez a szilveszter-dolog lesz. Egyelőre még nincs tervem, hogy hova és kikkel megyek, ezért benne van a pakliban, hogy egyedül az albimban a szobámban :D Jól hangzik, nemde? :) Aznap is feronos vagyok, tehát hajnalig nem hiszem, hogy tudnék bulizni (ha bár volt már rá ellentétes példa), emellett alkoholt sem kéne nagyon fogyasztanom, és ezekre még rátesz egy lapáttal, hogy pont piros betűs napjaimat élem :D Minden passzol egy fergeteges szilveszter éjszakához :) Hát, nem tudom, szabadjára engedtem ezt a dolgot, de van egy olyan érzésem, hogy nem fogok mártírt játszani és a szobámban kuksolni, valamerre csak el fogok menni és érdekes emberekkel találkozni :) Nem tudom miért érzem ezt, lehet, hogy csak ezt szeretném, na majd meglátjuk, hogy így fog-e történni. :) Azért pozitív érzések vannak bennem ezzel kapcsolatban, mintha valami új lenne közeledőben... :)

Jövő szerdáig maradnom kell Szegeden, ha csak másképp nem alakul, mert akkor lesz kontrollom. Juj, nem is meséltem, milyen események voltak itt a héten az ujjammal! Nagyon megszenvedtem vele, hatalmasra ragadt, begyulladt, csütörtök este 10-kor mentünk lakótársakkal vele a sebészetre (készségesen elkísértek) és úgy volt, hogy bizony fel kell nyitni és kitakarítani belőle a gennyet. Fúj! De mivel olyan állapotban volt, hogy nem lehetett hozzányúlni, ezért kaptam rá egy nagy kötést Burow krémmel, ami ezek szerint segített, mert szombaton a bajai kórházban megnézte a doki és konstatálta, hogy ez jól van. Úgyhogy vasárnap óta szabadon garázdálkodik újra a szabad levegőn a jobb kezem hüvelyujja. Szegény egy pár dolgon már keresztül ment, egyszer a koliban totálisan keresztbe vágtam egy konzerv fedelével. Na, az horror volt, spriccelt a vér, idegek lógtak ki... Lehet le kéne feküdnöm, mert teljesen belelendülök itt a részletek felesleges elmesélésébe :)

Szóval köszönöm jól vagyok, holnap nekiállok az évösszesítőmnek és kitűzök néhány fontos pontot a jövő évem tervében. Nem fogadalom, csak szeretném néhány dologhoz tartani magam. Tudatos tervezés :) Szerintem veletek is meg fogom osztani.

Új hobbim van! A turis ruháimat turbózom fel, gyöngyökkel, szalagokkal, masnikkal, amikkel épp úgy gondolom. Már pár ékszert is készítettem, annyira tetszenek! Na de erről majd a másik blogban, de szerintem ez is hozzátartozik a gyógyuláshoz, hogy igyekszem kiteljesíteni önmagam. Előhalászni azokat a dolgokat, amik bennem vannak, rejtve. És olyan jó :)


Mára ennyi, pont most beszélgetek Zsófival, holnap találkozunk és szerintem a szilveszterről is lesz szó :)

Szép napot és télben gyönyörködést! Olyan szép :)

Nati

Helló,

nagy a csönd, mert arra várok, hogy végre jó hírekről számolhassak be az állapotomat illetően, de az valahogy nem akar eljönni...
Remélhetőleg semmi komoly, csak a feron vagy a lelki dolgok testi megnyilvánulása, minden esetre most kicsit bezavar a harmóniámba, hogy nem érzem magam annyira topon.

Viszont van minek örülni, mert Anikó sorstársamat megműtötték és már haza is mehetett! Voltam bent nála a kórházban 2 alkalommal. Róla annyit "illik" tudnotok, hogy ugyanazon a tortúrán megy éppen keresztül amin én január-februárban. Megvolt a második műtéte is, hamarosan elkezdi a feront. Örülök, hogy megismerkedtünk, hátha segít neki valamennyit, hogy valaki előtte már végignyomta azokat a lépcsőket, amiken ő is halad. Ha olvasol, akkor mihamarabbi gyógyulást a sebeidnek!

Velem meg nem tudom pontosan, hogy mi van. Azt tudom, hogy szerdán a feron miatt éjszaka alig aludtam, láz+mindenbajomvan kombó, de ilyenen már nem lepődök meg, úgyhogy szinte említésre sem méltó :) Gyanítom, hogy a mostanában ért lelki dolgok azok, amik dolgoznak bennem. Első körben persze megijedek, hogy jaj biztos valami nagy baj és már az egész testem gázban van, de ez nem történhet meg. Muszáj minden alkalommal lenyugtatnom magam, elég gyorsan be tudok parázni ezen.

Még van 1 napom, hogy tisztába tegyem a dolgaim ott belül és felvegyem a karácsony ritmusát. Szeretném, ha jól sikerülne.

Nos, ha holnap jól leszek, akkor jelentkezem. Ha nem, akkor nem jövök panaszkodni. Persze remélhetőleg javul a helyzet :)

Jóéjt!

Nati

észheztérés, sokadik állomás

Üdv. ezen a napsütéses pénteki napon!

Rimánkodtam kicsit tegnap, hogy süssön a napocska, mert már hiányzott. Melegebb bár nem lett az idő, de a hangulatomon a fény azért lökött egyet.

Reggel felkelés után jókislány módjára szépen megreggeliztem, majd elmentem a Katolikus Ház-ba meditálni. Olyan közepesen voltam eredményes, minden esetre örülök, hogy reggel nem kapcsoltam le a villanyt és fordultam a másik (fájós) oldalamra, hogy tovább aludjak, pedig nagy volt a kísértés. De összeszedtem magam és elindultam. Hasznos 50 perc volt, az biztos. Kedvelem azokat az embereket, akik oda járnak, bár nem is ismerem őket. Gondolom ez idővel talán változik.
Meditáció után szerettem volna bemenni turiba, mert bár pénzem nincs, de kívánságom van, gondoltam hátha kifogok valami ruhát jó olcsón. A közelben nem volt kilós turi, ezért bementem 2 vállfásba, de nem vettem semmit. Jól fog jönni az a pénz majd következő héten... A boltban viszont vettem akciósan tejet, mandarint, rizst meg olívabogyót, mert vagy spagettit vagy ilyen rizses vegadolgot szeretnék csinálni (ma már nem, de majd holnap). Nem azért vega, mert még mindig vega vagyok, de annak idején sok ilyet készítettem és úgy szoktam meg, hogy nincs benne hús. Azóta is úgy kívánom.
Barátnőm ma rosszul érzi magát, úgyhogy egyedül fogok menni futni. Ez azt jelenti, hogy nem határozom meg előre, hogy mennyit fogok, csak elkezdem és ameddig bírom. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy kicsit feszegetem a határokat, de csak akkor van esélyem fejlődni, ha kitapogatom mennyit is bírok. Kíváncsi leszek.

Amiért elkezdtem írni, az mégsem az, hogy beszámoljak a napomról. Kaptam ide a blogba egy linket egy másik blogról. Macilány történetéről szól, aki leukémiás volt és a testvérétől kapott őssejteket, hogy egy új esélyt kapjon a gyógyulásra. Hát elolvastam a történetét. A negyedik-ötödik bejegyzés körül majdnem elkapott a sírógörcs. Komolyan mondom, olyan emberfeletti erővel rendelkeznek páran (igazából sokan, csak nem tudunk róluk), hogy az valami hihetetlen! Tényleg az élet legszélső határán, a halál markában lebegnek emberek és egyszerűen nem adják fel, harcolnak! Amikor már azt érzik, hogy se erejük, se kedvük, se reményük semmire, mert pislogni is fáj, akkor is az tartja bennük a lelket, hogy ez majd jobb lesz! Én ezeket a történeteket olvasva mindig enyhe sokkot kapok... És mélyen magamba nézek, hogy mi a sz@rért (bocsánat) nyavalygok én a kis semmitmondó történetecskémmel, miért sajnáltatom magam a bejegyzéseimmel, miért kesergek azon, hogy szét vagyok vagdosva, miért panaszkodok a feron mellékhatásai miatt, miért látom néha egy-egy pillanatra annyira kilátástalannak a helyzetemet...? Emberek, akik az utolsó pillanatban lettek visszahozva az életbe... Emberek, akikből 6 cső lóg éjjel-nappal... Emberek, akik hónapokat töltenek a kórházban... Emberek, akik mégis küzdenek és nem adják fel. MINDEN ELISMERÉSEM!!! És megemelem a kalapom, mert arra, amikre ők igen, én lehet, hogy nem lennék képes. Huhhh...

(Aki szeretné elolvasni Macilány történetét, itt megteheti: http://macilany.blog.hu/
És egy másik, ő pedig Varga Tomi és a cseppet sem lájtos története: http://tamasvarga84.blogspot.com/)

Hát, ilyenek vannak kérem szépen. Olyan harcok vannak az életben, amikről egyeseknek fogalma sincs. Azok az emberek bosszantanak, akiknek minden a kezükbe hullott és emiatt eszükbe sem jut értékelni azt, ami van. Egy napod adnék nekik kölcsön a harcolók életéből, azt hiszem sok mindent átértékelnének. Az én életem már csak vidámpark ahhoz képest, amiken ők nap mint nap mennek keresztül. Nem kívánok senkinek rosszat, mert úgy gondolom, valahol, valamikor mindenki megkapja amit megérdemel. Csak annyit kívánok nekik, hogy legalább egyszer az életben üljenek le és mondjanak hálát mindazért, amivel az élet megajándékozta őket, ha már küzdeni nem kellett érte. És ahogy tudnak, segítsenek másoknak.

Még egy érdekesség: Lakótársam, aki orvos és Budapesten van valami előadásokat hallgatni, írta tegnap SMS-ben, hogy benne voltam XY doktornő előadásában. (XY az a doktornő, akihez kezdetben jártam, bőrgyógyász-onkológus, nagyon kedves néni.) Nem kicsit lepődtem meg, hogy én, személy szerint a melanomámmal benne vagyok egy budapesti előadásban :) Aztán felhívott és elmesélte, hogy a melanomámról volt egy kép és arról beszélt a doktornő, hogy egy fiatal lányé, aki ma már interferon kezelés alatt áll. Lakótársam megismerte és összerakta a képet, hogy rólam van szó. Persze a fejem nem mutatták, szóval csak a beteg pöttyöm alapján ismernének fel, de az már rég nincs a birtokomban szerencsére, mert mára már én lennék az ő birtokában...
Aztán ma is hívott, hogy képzeljem el, a mai előadáson meg a tetoválások és a melanómáról volt szó, hogy a tetoválásokból kiszabadult pigmentek hogyan zavarják a nyirokcsomókban találhatóakat, vagy valami ilyesmi... Magyarul, hogy van-e köze a tetoválásoknak a bőrrákhoz. Na, erre én is kíváncsi lennék, egyébként. A mai előadáson meg a hegeimről készült képeket mutogatták meg a szmájlis tetoválásomat, ami a csuklómon van. Kész vagyok :D Az van, hogy igazából híres vagyok, csak nem tudják az arcomhoz kötni a látottakat :P Viccelek, de egyébként meglepett a dolog, alaposan. Nem mintha zavarna, csak vicces, hogy ha Lakótárs nem megy el ezekre az előadásokra, akkor soha nem tudom meg, hogy mindenféle orvosok találkoznak az esetemmel. De megtudtam :)

Mára ennyi, alaposan be is sötétedett, nemsokára indulhatok futni. A hétvégén maradok Szegeden és igyekszem hasznosan tölteni az időt. Munkakeresés, takarítás, sütés-főzés, olvasás, talán egy kis zenélés, mozgás és ami közben jön.

Szerintem hamarosan jelentkezem, mert mindig van valami, ami írásra inspirál :)

Köszi, ha olvastok! És nagyon örülök, ha visszajeleztek ám! Akármit. :)

Nati

Helló,

megvolt tegnap reggel a kontroll. Mivel sajnos megint nagyon alacsonyak az értékeim, ezért visszafogták a 3x5 millió egységemet csupán 3x3 millióra... Ez már a legalacsonyabb dózis, de még mindig jobb, mintha megint szüneteltetni kéne. A doktornő azt mondta, hogy inkább adjuk alacsony dózison, minthogy elvegyék, tehát örüljek annak, hogy egyáltalán még ennyire bírom. Kicsit elszontyolodtam persze, mert kicsit sem örülök, hogy ennyire alacsony, de mit tehetnék..? Megint agykontrollozom majd, hogy legyen több fehérvérsejtem meg granulocitám. Bízom benne, hogy ez megint segíteni fog...

Kontroll után elvágtattam mellkasröntgenre, mert azt még nem csináltattam meg. Csodás szitu volt, félmeztelenül álltam a gép előtt, kintről meg egy ápoló hapsi azt bámulta, hogyan csinálják rólam a felvételt. Már öltöztem fel, amikor észrevettem, hogy néz. Nem kellett sok, hogy bemutassak neki vagy elküldjem a zivatarosba. Azért jobb is figyelhetnének a röntgenesek ilyenre. Elég méltatlan helyzet volt.
Az eredményt nem kaptam meg, majd mire legközelebb megyek kontrollra, ott lesz az orvosomnál. Természetesen nagyon bízom benne, hogy sehol semmi elváltozás nem lesz rajta.

Röntgen után Dórához mentem. Kiöntöttem neki a lelkem... Már nagyon kész voltam. A magánéleti dolgok most eléggé megviselnek és olyan típus vagyok, aki nehezen beszél. Neki köszönhetően már jobban megy a megnyilatkozás, de még mindig sokszor mondom azt másoknak, hogy "hagyjuk ezt..." meg "még nem tudok róla beszélni" ahelyett, hogy inkább elmesélném mi van bennem töviről hegyire. Nehéz... Nem szeretek senkit a saját bajaimmal fárasztani. Inkább beszélek bármi másról. Pedig muszáj kibeszélni a fájdalmakat.
Most vagyunk egyébként a 20 alkalmas terápia felénél. Megkönnyebbültem, mert azt hittem, már a vége felé tartunk. Még nem érzem magam annyira stabilnak és magabiztosnak, hogy egyedül is menjen a problémák feldolgozása. Tudom, majd egyedül kell megküzdenem velük, de most még nagyon nagy segítség, hogy járhatok Dórához. Nem is tudom, hogy tudnám neki meghálálni, hogy foglalkozik velem...

Tegnap este voltunk barátnőmmel futni, aztán egy nagy adag salátát csináltunk és megettük. Kicsit későn értem haza, ezért csúszott az interferon beadása, de nem volt különösebb probléma. Reggel fájt a fejem, meg nem volt túl sok életkedvem, de más, különösebb változás nem volt az adag módosításának következtében.

Most pár hétig nyugi, majd december végén megyek vérvételre, aztán kontrollra. Addig meg... Igyekszem semmi olyat "kifejleszteni" magamban, ami káros lehet az egészségemre.

Szép napot!

Nati

Holnap kontroll.

Nem vagyok büszke magamra, mert eszembe jutott, hogy elfelejtettem elmenni mellkasröntgenre és lehet, hogy holnap már kérik annak az eredményét... Lehet, hogy reggel elszaladok a kórházba, hátha gyorsan meglesz. Miért hagyok mindig mindent az utolsó pillanatra..?
A véremmel remélem nem lesznek gondok, nem szeretném többször megszakítani a feront. Olyan szépen elvagyunk együtt. Ő kínoz, én tűröm. Ideális kapcsolat :)

Dórának is el kellett volna küldenem az álmokat, azzal sem lettem kész. Kicsit most szétszórt vagyok, megbolygatnak a mostani események... Remélem hamarosan újra tudok összpontosítani.
Ma voltam barátnőmmel futni, ami nagyon jól esett, levezettem kicsit a felesleges (és negatív) energiákat. Lehet, hogy holnap többet kéne, úgy érzem egyre jobban bírom, ha összpontosítok. Aztán megint csinálunk egy nagy adag salátát és együtt megesszük.

Amúgy itt egy kép az új, szuperrövid hajamról:


Ez egy kicsit komorabb kép, de van mosolygós is. Csak szerettem volna megmutatni az új dizájnt. A többségnek tetszik, ami jó. Nekem még furcsa, nem azonosultam még vele teljes mértékben. Furcsa, mert ha a ferontól nem hullik "ki" ennyire a hajam, akkor szerintem soha nem vettem volna rá magam, hogy levágassam. Főleg nem ennyire... Hát, most így alakult.

Jóéjt, holnap korán kéne kelni, nem tudom mennyire jön össze.

Üdv.: Nati

újra és újra

Holnap reggel 8-ra megyek meditálni, aztán megint vérvétel (már hiányozna, ha nem lenne), majd rohanok haza, mert vár a fodrásznénim. Megint valami újat próbálok ki. Ha már rövid, legyen változatos...

Tegnap nagyon ügyesen nem ébredtem fel éjszaka a mellékhatásokra, sőt ébredés után a fejem sem akart szétesni milliónyi apró darabkára. Tudom értékelni! :)

Ez a hétvége azt hiszem megint érdekes lesz, elsősorban párkapcsolati szempontból. De ez a másik blogba tartozna, ha írnék róla.

Még lefekvés előtt betoltam néhány nagy kanál brokkolicsírát, hátha tuningolja a véremet :) Állítólag szuper dolgok vannak benne, de ez vonatkozik az összes csírára elméletileg.

Jóéjszakát, holnap péntek, szóval kellemes hétvégét! Már advent 2. vasárnapja... :)

azthittem

Juj! Téléltem az éjszakát, elég sokat álmodtam és többek közt azt is, hogy mire felébredek és ránézek a blogomra egy csomó komment jön emberkéktől és naagyon-nagyon örülök neki.
Úgy tűnik, ez álom marad.
Vagy nekem kéne kevesebbet nézegetnem :/

(Egyébként csudijó agybavágós fejfájással ébredtem, azt hiszem a mai napomat kitartóan végig fogja kísérni, de elrontani semmiképp nem tudja. Ma hajszínezés, aztán barátnőmmel bevásárlás, együtt főzés-sütés, majd futás és aztán táplálkozás! Remélem minden klasszul sikerül. Ha már haza nem tudtam menni...)

Itt még nem esett hó, de ha őszinte vagyok, még nem is nagyon várom. Essen szépen karácsonykor, akkor elnézem neki, de alapvetően nem a legnagyobb cimborám. Én a kandalló-forraltbor/forró kakaó-takaró kombinációra fogékonyabb vagyok. :) Bentről azért elnézegetem, de akkor ne akarjon senki kirobbantani onnan :D Egyébként mikor lesz már nyár..? :D

Szombat! Jó hétvégét mindenkinek!

Pussz: a Nati

II.

Eljött a második, interferon-újratöltve estém. Még csak nem rég adtam be, de már furcsán érzem magam. Remélem nem fog olyan korán hatni, hogy elaludni se tudjak tőle. A szerda elég kemény volt, éjjel kettőig szenvedtem a legintenzívebben, aztán annyira kimerültem, hogy bealudtam. Viszont reggel nem volt olyan rémes, mint amire számítottam. Ez jó! Persze nem volt olyan "átlagos" napom, de azt hittem, majd nehezebb lesz. Még futni is elmentem, igaz kb. végig vonszoltam magam :D
Szóval ma éjszakára is kelleni fog szerintem a kitartás, de úgy gondolom, ez is menni fog.

Úgyhogy hajrá.

re

Na, ha valakit érdekel, visszakaptam a feront, már benyomtam és azt hiszem elég nehéz éjszaka elé nézek...

A legutolsó bejegyzésemhez fűznék hozzá annyit, hogy fantasztikus, hogy a mozgás nem kicsit hasznos oldalairól írok, csak éppen azt ne hagyjuk már figyelmen kívül, hogy emellett (szerintem) igencsak nagymennyiségű táplálékot fogyasztok, szóval nem igazán vagyok 'sportembernek' mondható. Sőt, még azt is el tudom képzelni, hogy a minden másnap mozgás mellett még hízok :D Hát nem szeretnék. És egyre közelebb érzem a szükségét annak, hogy huszadszorra is újra kitaláljam, hogy hogyan szeretném csinálni ezt a mozgás-kajálás-néhahabzsidőzsi dolgot. A hétvégén olvastam a Mamám egyik újságában, hogy Sandra Bullock csinálja azt, hogy hétfőtől péntekig halat, húst, zöldségeket, rizst fogyaszt leggyakrabban, aztán szombaton kicsit elengedi magát, süt-főz finomakat, gyakran édességet is és azt eszik, ami jól esik. A kedvenc időtöltése ilyenkor, hogy sütikkel befészkeli magát az ágyba és tévézik. Lazít. Megadja magának azt, amit megérdemel. Mennyire jó fej csaj már! :D Aztán vasárnap mosolyogva ébred és újult erővel kezdi a napot, már egészséges és 'normális' kajákkal. Ez a hozzáállás nagyon szimpatikus! Lehet, hogy ezt kéne alkalmazni? :)

Na, egyébként fontos hírem van. Most hívtam Mónikát, az asszisztenst, hogy mi a helyzet a véreredményemmel. Annyit mondott, hogy teljesen rendben van! Ami reményeim szerint azt jelenti, hogy ránézett a fehérvérsejtemre és megállapította, hogy javult a helyzet. Ebben mondjuk egyáltalán nem vagyok biztos, lehet, hogy a 'rendben' csupán azt jelenti, hogy megvan az eredmény, ott van a gépben és rajta van minden, aminek rajta kell lennie. Párszor szívtam már meg, úgyhogy nem bízom el magam :D Annyit beszéltünk, hogy holnap reggel fel fog hívni a doktornő, hogy elmondja mi lesz. Nagyon remélem, hogy azt fogja mondani, hogy este már adhatom a feront! Lehet hülyén hangzik, hogy ilyeneket kívánok magamnak, de higgyétek el, ez fontos. És az is, hogy most már élesben is ráhangolódjak arra, hogy nem sokára dolgozni fogok, mert hiszek benne és sikerülni fog!

Holnap Dórához is megyek, most sok feladatot kaptam, de rám fér. Most pedig kipakolok, mert megérkeztem Szegedre és örülök neki, hogy jól vagyok :) Este sajnos egyedül megyek futni, de ez így mégnagyobb akaraterőt igényel, szóval valamelyest próba. Csak induljak el...! :D

Szép napot!!

A mozgásról

Sziasztok,

mivel néhány hete (pontosabban ma van kereken kettő) valamelyest változtattam az életmódomon és újra mozgásba lendültem (futó,-azaz kocogóbolond lettem), már tervben volt, hogy írok egy keveset a mozgásról. Nem kampány, nem önajnározás, hiszen még csak most kezdtem. Egyszerűen elkezdtem élvezni. Ma találtam egy cikket, amit szeretnék megosztani.

Bármikor érdemes elkezdeni a mozgást - új tanulmány

2010. november 22., hétfő, 6:54

A mozgás annyi előnnyel jár, hogy ha az orvosok receptre tudnák felírni, nem ismernénk rá a világra, amelyben élünk - olvasható egy új tanulmányban, amely a napi testgyakorlás előnyeit összegzi.

Az angliai Norwich egyetemének kutatói 40 korábbi, 2006 és 2010 között publikált vizsgálatot elemeztek a rendszeres mozgás és a betegségek kapcsolatáról. Az eredmény megerősíti, hogy a dohányzás mellőzése után az aktív életmódnak van a legnagyobb szerepe egészségünk megőrzésében.

Mozgással a betegségek ellen

Ahhoz, hogy a mozgás előnyös hatásai igazán érvényesüljenek, legalább heti 150 percet, azaz öt napon át napi fél órát kellene könnyű sétával, kertészkedéssel, esetleg biciklizéssel töltenünk. Ha intenzívebb mozgásformát választunk (például úszás, futás, aerobic), heti három 20 perces edzés is elegendő.

Az eredmény nem marad el: csökken például a szív- és érrendszeri betegségek, köztük az agyérkatasztrófák, valamint az Alzheimer-kór és általában az időskori szellemi hanyatlás esélye. A rendszeres séta csökkenti a csontritkulás, a 2-es típusú cukorbetegség, a depresszió, az elhízás és a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát is.

Napi fél óra mozgástól ugyancsak csökken a rák kialakulásának esélye, igaz, ezt egyelőre csak néhány daganattípus - többek között a vastagbél-, a prosztata-, a mellrák- és a méhrák - esetében igazolták. A már kialakult daganatos betegségekben a kezelés utáni kíméletes mozgás segíti a felépülést, javítja a túlélés esélyét.

Más lenne a világ, ha a mozgást lehetne receptre felírni

"A mozgás annyi előnnyel jár, hogy ha az orvosok receptre fel tudnák írni, nem ismernénk rá a világra, amelyben élünk" - olvasható az International Journal of Clinical Practice című szaklap decemberi számában közölt cikkben (a cikk szabadon elérhetőezen az oldalon).

Leslie Alford kutatásvezető szerint az átnézett vizsgálatokból egyértelműen látható: ahhoz, hogy szervezetünk optimálisan működjön, bizonyos fokú fizikai aktivitásra van szükség, amely a modern életvitel mellett sokak hétköznapjaiból hiányzik. Ha valaki a pozitív hatások eléréséhez szükséges időtartamot nem tudja mozgással tölteni, ne keseredjen el: a semminél a kevés is több, már napi 10 perc mozgás is javítja közérzetünket, növeli vitalitásunkat.

A mozgás jótékony hatását fokozza, ha nem dohányzunk, nem küzdünk túlsúllyal, és egészségesen táplálkozunk.

Ötven felett is érdemes elkezdeni

Kutatások igazolják, hogy az egészséges életmódra (napi öt adag gyümölcs vagy zöldség fogyasztása, mozgás, normál testsúly, a dohányzás mellőzése) való áttérés soha nem késő: az életmódot váltó középkorúak körében jelentősen csökken a szív- és érrendszeri betegségek előfordulása, valamint a halálozás. Azok körében, akik 50 évesen tértek át a rendszeres mozgásra, az elhalálozási statisztika 60 éves korukra már az egész életükben aktív életet élők szintjére csökkent.

A cikket az alábbi címen találja az [origo]-ban:
http://origo.hu/egeszseg/20101118-setaval-a-rak-az-alzheimerkor-a-stroke-es-a-cukorbetegseg.html

---

Bennem jó érzést kelt a tudat, hogy a testemnek az jó, ha megmozgatom. Nem tudom, hogy a véreredményemre milyen hatással volt, majd holnap valamelyest kiderül. De erről fogok írni, amint megvan a válasz: mehet tovább az interferon vagy sem.

A kocogásról még annyit, hogy ha egy fokkal tapasztaltabb leszek és a kezdeti lelkesedés után be tudok számolni hideg fejjel erről az egész megmozdulásról, akkor írni fogok. Csak senkiben nem szeretném azt az érzetet kelteni, hogy én vagyok a nagy májer, mert már ezt is beépítettem az életembe. Tudom, nem kéne ilyenekkel foglalkozni, de hát ilyen vagyok. :)

Ja, és voltam ma Anyummal a háziorvosomnál, kaptam útiköltségpapírt, ami jó, mert elvileg visszakapom majd azt a pénzt amit az utazásra költök, amikor kontrollra megyek. Legalább ennyi... Azok után, hogy 12 rugóra megbüntettek a buszon amikor Budapestre mentem pénteken. :/

Tegnap valamiért nagyon furcsán éreztem magam, a futás is nehezen ment, de mára már jobb. Talán a közelgő eső miatt lehetett. Vagy az össze-vissza alvás. De ma jól vagyok :)

Sziasztok!

Sziasztok,

azt hittem majd valami teljesen más lesz bennem az interferon szünet miatt. Igazából annyi a különbség, hogy fizikailag kevesebbet szenvedek emiatt. Nagyon könnyen letudnék róla "szokni", de nem igazán szeretnék. Bízom benne, hogy a pénteki újabb vérvétel eredménye már jobb lesz és visszakapom. Miért? Mert biztonságérzés, olyan, mintha valami vigyázna rám akkor is, amikor én elfeledkeznék róla. Egy kapaszkodó. Az pedig nem árt, amikor az ember ingatag terepen jár.

Érdekes, amikor reggel felkelek és szinte érzem a mellékhatásokat. Nem tudom, hogy a szervezetem állt-e be annyira, hogy tüneteket produkál, vagy valami ténylegesen zajlik-e benne, mindenesetre kell néhány perc mire magamhoz térek, hogy ezt most nem is érezhetem így, hiszen nem szúrtam magam előző este.

Egyébként jól vagyok, híztam pár kilót, amire a doktornénim azt mondta, hogy örül neki. Ha ez azt jelentette volna, hogy rendben vannak az eredményeim, akkor még énis tudnék neki örülni, de ez így egy átverés volt. Amikor már azt éreztem, hogy innentől majd minden simán megy, beállt a fehérvérsejt, no para, akkor üt be egy ilyen eredmény... Nem örülök neki. Azt hittem, hogy rossz eredmény=rossz közérzet. Hogy ha nagyon lent van, akkor fogyok, ha meg jobb a helyzet, akkor jön vissza pár kiló. Nemtudom... Érdekes.

Találkoztam sorstárssal, levelezek egy másikkal, sokan vagyunk és azonos dolgokon megyünk keresztül. Jó azt érezni, hogy van más is, aki ezekkel a problémákkal küzd, hogy vannak mások is, akik azt érzik, amit mondjuk én. Vagy én azt, amit ők. Kitartást nektek, nekünk.

Szóval, pénteken újra vérvétel és kiderül, visszakapom-e az interferont. Szeretném, akármennyire kínoz vagy kellemetlen néha. Szeretném addig kapni, ameddig lehetséges. Drukkoljatok.

Köszi.

Nati

:(

2 hét interferon nélkül, mert nagyon alacsony a fehérvérsejtszámom :(

Hiányozni fogsz!!

Interferon a mindennapokban.

1. Életviteli és étkezési tanácsok

Mi a teendő, ha fáradékonyabb vagyok?

Mivel a betegség, a kezelés fáradékonyságot idézhet elő, átmenetileg csökkenteni kell a terhelést, ne várja el a beteg magától a maximumot. Szenteljen elegendő időt a pihenésre, alvásra, akár napközben is. Hasznos lehet erőnléttől függően a rendszeres napi testmozgás, séta, könnyű sportok. Ha teheti, változtasson munkarendjén, ne terhelje túl magát, pihenjen ha annak szükségét érzi. Lényeges a pozitív gondolkodás, ez gyökeresen megváltoztathatja a közérzetét. Verseny sport, küzdő sport, kimerültségig tartó terhelés azonban kerülendő.

Természetes-e az interferon kezelés alatt jelentkező étvágytalanság?

A betegség és a kezelés megváltoztathatja az étkezési szokásokat: étvágytalanná válhat a beteg, íz érzés megváltozhat. A fizikai aktivitás hiánya és az aggodalmak, félelmek, magányosság is az étvágy elvesztéséhez vezethet. Fontos a napi bőséges folyadékfogyasztás, igyon sok gyümölcslevet, aminek tápértéke sem elhanyagolható. Törekedjék a tápláló, egészséges élelmiszerek fogyasztására. Az egészséges táplálkozás segíti a máj állapotának megóvását. Lepje meg magát kedvenc finomságaival. Iktasson be gyakori, kis étkezéseket, szabad a „nassolás”.

A kezelés ideje alatt alkalomszerűen fogyaszthatok-e alkoholt?

Nem. A legkisebb mennyiségű alkohol fogyasztása is szigorúan tilos! Az alkohol fokozza a vírus aktivitását, és gyengíti a gyógyszer hatását.

A kezelés ideje alatt vállalhatok-e gyermeket?

Nem, biztonsággal csak a kezelés befejezése után 6 hónappal vállalható. A megfelelő fogamzásgátlásról gondoskodni kell, a férfi partner kezelése esetén is.

A kezelés ideje alatt élhetek-e társasági életet?

Igen, de ha ismeretes családi vagy baráti körében náthás, vagy bármely fertőző betegség (Varicella, Rubeola), abban az esetben a találkozást érdemes későbbre halasztani. A szokásos társasági élet során fertőzés veszélye nem fenyeget.

3. Gyógyszerek megfelelő szállítása és tárolása, az öninjekciózás betanítása

Milyen gyógyszeres kezelés lehetséges krónikus vírushepatitis esetén?

Vírus hepatitissel szemben az orvostudomány jelenleg leghatékonyabb gyógyszere az interferon. Az interferonok természetes fehérjék, melyeket az immunrendszer termel különböző vírusfertőzések legyőzésére. A Pegylalt interferonok hosszabb hatásúak, ez ma a legkorszerűbb gyógyszer.

Kombinált terápia (ribavirin+interferon): a kombináció fokozza a hatásosságot.

Hogyan kell szállítani és hol kell tárolni az interferont?

A gyógyszergyár a betegek rendelkezésére bocsát egy hűtőtáskát. A gyógyszer szállítása időjárástól függetlenül csak ebben történhet. Haza érkezéskor az interferont hűtőszekrényben kell tartani.

Miért injekcióban kell beadni az interferont?

Az interferon fehérje tartalmú gyógyszer. Tabletta formában megemésztődik a tápcsatornában mielőtt a vérkeringésbe jutna. Injekció formájában viszont közvetlenül bejut a bőr alól az érpályába.

Mi történik akkor, ha elfelejtem időben beadni az injekciót?

Haladéktalanul adja be a kihagyott adagot, egy-két nap csúszás megengedett, a következőt egy hét múlva adja be, ha több nap is kiesik, ne adjon be két adagot, hanem konzultáljon kezelőorvosával.

Mikor adjam be az injekciót?

Tanácsos hétvégén és este beadni. Hétvégén több ideje jut az esetleg jelentkező láz, fáradság, levertség miatti pihenésre.

Vajon otthon egyedül be tudom-e adni magamnak az injekciót?

Igen. A Centrumban dolgozó szakasszisztensek készségesen elmagyarázzák és megmutatják a technikát. Minden felmerülő kérdésre válaszolnak. Mindaddig visszarendelik a beteget, amíg nem biztosak abban, hogy a beteg felügyelet nélkül, önállóan be tudja adni az injekciót magának.

Mi történik akkor, ha hibásan állítom össze az injekciót?

-Ha van otthon még injekciója, akkor azt állítsa össze és adja be, a hibásat hozza be, hogy az asszisztensnő segítségével újra meg tudják beszélni a hibát. Amennyiben nincs otthon injekciója, akkor haladéktalanul keresse fel kezelő orvosát, a hibás vagy elrontott injekció pótlására lehetőség van.

Hova dobhatom az elhasznált tűt?

A szennyezett tűt és fecskendőt merev falú dobozban tárolva, gondosan elzárva tartsa, melyet csak a rendelőben található szelektív hulladékgyűjtőben dobhat el.

4. A kezelés mellékhatásainak enyhítése a mindennapokban

Milyen mellékhatásai lehetnek a kezelésnek, mit tehetek magam a mellékhatások enyhítése vagy elkerülése érdekében?

• A betegek egy része a kezelés alatt sokat szenvednek a mellékhatásoktól, feszültek, idegesek, agresszívek, vagy ellenkezőleg, depresszió tünetei jelentkezhetnek. Ilyenkor nagyban segít a megértő hozzátartozó. Türelemmel, szeretettel átsegíthetik a nehéz időszakon.
  
• Súlyosabb esetben pszichiáter segítségére is szükség lehet.
• A mellékhatások a kezelés befejezése után gyorsan megszűnnek.

Influenza szerű panaszok

• láz, fejfájás, izomfájdalmak - e tünetek a kezelés elkezdését követően néhány hét múlva enyhülnek vagy teljesen el is múlnak.
• Enyhítési lehetőségek: szakorvosa által ajánlott, lehetőleg kevésbé májkárosító lázcsillapító, napi 1x1, de maximum napi 3 tabletta (Paracetamol származékok) magasabb láz esetén (Indometacin kúp) alkalmazása, hűtőfürdő, borogatás, bő folyadékbevitel.

Gyengeség, étvágytalanság

• Növelnünk kell a szervezet oxigén ellátását, mindezt kis mértékű testmozgással (séta, kocogás, jóga) érhetjük el.
• Pihenjen sokkal többet , fontos, hogy éjszaka teljesen kialudja magát és ha teheti napközben is többször feküdjön le.
• Főleg az interferon beadását követő napon változtasson munkarendjén, tervezze napját sokkal kíméletesebbé.
• Fogyasszon sok folyadékot, gyümölcslevet, vitamint, többször étkezzen keveset és nassoljon.
• Mindig azt egye amit megkíván.
• Hányinger esetén felkelés előtt fogyasszon jeges folyadékot, ha nem megy, akkor szopogasson jégkockát, rágcsáljon száraz kekszet, ha teheti, sétáljon jó levegőn.
• Eredménytelenség esetén recept nélkül kapható gyógyszerek szedése jön szóba.

Bőrreakciók

• Az injekció beadásának helyén gyakran alakul ki különböző nagyságú égő bőrpír, duzzanat, melyet vizes borogatással, semleges krém használatával enyhíthetünk.
• Súlyosabb esetben bőrgyógyász szakorvoshoz irányítjuk.

Hajhullás

A kezelés 3. hónapjától válik gyakori tünetté, bár a kezelés ideje alatt fokozódhat, fontos tudni, hogy a kezelés abbahagyását követően néhány hónap múlva haja teljesen visszanő.
Ne fesse, ne dauerolja haját és ne használjon egyéb más kemikáliát hajára. Kerülje az erős hajkefe használatát. A haj nem hullik ki teljesen, gyorsabban is nő, kezelés után, mint a többi mellékhatás, elmúlik.

Bőrszárazság

Főleg azon betegeken súlyosbodik el, akiknek eleve inkább száraz típusú bőre van, kerülje a nagyon meleg, sokáig tartó fürdőzést, inkább langyos vizes tusolás ajánlott, ezt követően hidratáló krém használata javasolt.
Súlyos ekcéma, pszoriasis kialakulása esetén bőrgyógyász szakorvoshoz irányítjuk.

Pajzsmirigy rendellenesség.

Vércukorszint emelkedése, átmenetileg kialakuló cukorbetegség.

Autoimmun betegségek fellángolása (rheumatoid arthritis, SLE, psoriasis).

Szívpanaszok (tachicardia)

• Az interferon hatására csökken a vér fehérvérsejt és thrombocita száma.
  Súlyos esetben vérzés a védekező-sejtek csökkenése miatt fertőzések alakulhatnak ki.
• Ribavirin hatására csökken a vörösvérsejtek száma, amely vérszegénységhez vezethet ,keringési betegségekben veszélyessé válhat. Ezért kell a gyakori ellenőrzés, ezek a mellékhatások az adag módosításával kiküszöbölhetők.

Pszichiátriai rendellenességek

• A kezelés korai szakaszában jelentkezhet, kedélyállapot ingadozás, memória zavar, alvászavar, ingerlékenység, depresszió, a reményvesztettség érzés az öngyilkossági késztetésig súlyosbodhat depresszióra egyébként is hajlamos betegeken.
  Azonnali szakorvosi segítség szükséges!
• Szoktassa magát a pozitív életszemléletre, tervezze meg napjait, programjait, vezessen naplót
• Vegye számba, hogy hol tart a kezelésben és mennyi van még hátra.

Hajbaj.

Sziasztok,

tegnap este megmostam a hajam, de még nem vasaltam ki. Ma reggel, miután megfésülködtem, azt hittem, elsírom magam. Az eredeti hajmennyiségemnek körülbelül már csak a negyede van meg. Egyszerűen annyira elfogyott már, hogy kezdeni sem lehet vele szinte semmit. Ha kivasalom, látszik, hogy nagyon ritka, ha nem vasalom ki, olyan igénytelenül néz ki, mintha nagy ívben tennék rá, hogy áll a kazal a fejem tetején.
Anyukám említette már, hogy mi lenne, ha addig levágatnám, ameddig a kezelés tart. Ezt már más is említette egyébként, de basszus évek óta növesztem, így is tök kész vagyok, amikor a fodrász kicsit többet vág le belőle, mint amennyit szerettem volna és akkor legyen rövidebb a hajam majd növesszem 5 évig, hogy elérjen legalább a vállamig? :( Magyaráznom azt hiszem nem kell, milyen érzésekkel indult a reggelem. Elgondolkodtam, hogy ha le is vágatnám ennél rövidebbre, az sem nézne ki olyan jól, mert kevés hajjal igazából nincs tartása és nekem egyébként is olyan érdekes hajam van, ami soha nem úgy áll, ahogy én azt szeretném. Lehet, hogy csak újra formára kéne vágatni, de annak utoljára is az lett az eredménye, hogy feleakkora lett, mint előtte volt... Pedig már elég hosszúra sikerült akkor megnöveszteni. Csak az első műtét után úgy döntöttem, kell a változás, legyen rövidebb. Második műtétet már kb. feleakkora hajjal csináltam végig. És azóta azért már nőtt valamennyit, de hiába várom, nem akar szép és dús lenni. Pedig elég sokat teszek azért, hogy fényes legyen, ápolt legyen. Eléggé elszomorodtam.

Nade, elsétáltam kora reggel vérvételre, pillanatok alatt megvolt. Igaz, előtte is majd' összeestem valamiért, pedig kajáltam direkt, lehet, hogy a kis lelkem miatt, akinek nem esett jól, hogy ráeszmélt, kisgazdájának alig van haja :S
Tehát szerdán kontroll, remélem minden rendben lesz.
Reggel úgy éreztem, megfáztam kicsit, el volt dugulva az orrom meg fájt a torkom minimálisan, de szerencsére már nem érzem annyira. Nem lenne túl jó kockáztatni az interferont a felelőtlenségem miatt. Figyelnem kell magamra, hideg van már, nekem meg máshogy működik az immunrendszerem, mint akármikor eddig. Folyamatosan tanulom saját magam. :)

A hajammal kapcsolatosan rákerestem a neten dolgokra, hogy van-e köze az interferonnak a hajhullásomhoz és hát igen. Következő bejegyzésbe beteszem az összes infót, amit találtam, mert ti így élesebb képet kaptok arról, milyen ezzel együttélni, másrészt aki rákeres, itt is megtalálja, meg egyébként is, még később jól jöhet. Külföldi oldalakon sokkal információ van, magyaron alig-alig. Ezekbe is beleolvastam és külföldön sokkal jobban foglalkoznak ezzel a témával is, ezáltal megtudhattam, hogy nem csak én küzdök ezzel a problémával. Sokan írtak orvosoknak, hogy kihullott a hajuk vagy elvékonyodott és ez aggasztja őket. Tehát ez valamilyen szinten "normális" dolog, csak eddig én nem tudtam róla. Nem mintha így könnyebb lenne, csak legalább annyit tudok, nem vagyok egyedül a bajommal.

Ma megyek haza, ha sikerül, akkor már a délután 2-essel, hogy az estém még szabad legyen :)

Akkor jó hétvégét Mindenkinek, reméljük szép idő lesz, mert holnap otthon szüreti felvonulás és bál! Nem kéne szétfagynunk :)

Puszi!

Nati

omlás.

Atyaúristen... Az előbb beszélgettem Niki barátnőmmel arról, hogy az este nekiállt és elolvasta a blogot a legeslegelejéről. Gondoltam, én is beleolvasok, már annyira másfelé néz a tekintetem az életben, nem szoktam újraolvasgatni.
Elkezdtem.
Először úgy éreztem, hogy egy idegen lány, -akit nem is ismerek- történetét olvasom. Ahogy jutottam sorról-sorra tovább és tovább, egyre jobban összeszorult a szívem. Sajnáltam szegényt mindazért, amin keresztül kellett mennie... Basszus, a kórházas élmények, amikor még csak a szövettan eredményére várt, hogy kell-e műteni vagy sem, aztán hogy kell-e újra műteni, az első műtét után pár héttel... Amikor beült a rendelőbe és a doktornő szomorú szemmel és hihetetlen óvatossággal elkezdte neki mondani, hogy megvan az eredmény és nincsenek túl jó hírei... Amikor felfogta a lány, hogy veszélyben az élete, veszélyben minden álma, a jövőképe, egy hajszálon függ minden, ami élteti az életben és most mintha egy óriásollóval közelednének a hajszálhoz, mintha egy szakadékba akarnák taszítani, mintha egy láncfűrésszel közelednének a torkához, úgy akar vége lenni mindennek és csak azt látja, hogy ami előtte van az kőkemény puszta, sivár, kietlen és ismeretlen. Mi fog történni? Túléli? Elpusztítja? Mi lesz? Miért történik ez, miért most és miért ennyire váratlanul???



Ahogy olvastam egyre rosszabbul kezdtem érezni magam. Mennyire erős ez a lány, hogy mindamellett, hogy végigcsinálta, nem adta fel még ahhoz is volt ereje, hogy mindent leírjon kockáztatva azt, hogy így újra átéli azokat a szörnyű élményeket... Mennyi erő kellett ahhoz, hogy ezt így, ép ésszel végigcsinálja.

... és mindeközben egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy ezek velem történtek. Még most is, amikor leírom, hogy mennyire tisztelem ezt a lányt, akkor sem érzem magaménak... Mintha nem is ismerném. Csak egy lány lenne a távolból, akinek sikerült, aki túlélte, aki megcsinálta. Meghajlok előtte és közben nem gondolok arra, igazából ki is ez a lány.

Lehetséges, hogy nem én vagyok? Lehet, hogy azt a részem levedlettem, otthagytam a kórházban vagy beleeresztettem a mindenségbe, azzal a reménnyel, hogy soha többé nem tér vissza és újra az lehetek, aki igazán vagyok..? Miért távolodtunk el ennyire egymástól..? Ez így normális vagy éppen pont hogy nem normális..? Elmebeteg vagyok?

Amikor végre azonosultam a történettel és felfogtam, hogy mindazt, amit akkor leírtam én éltem át, sírnom kellett. Csodálkozva néztem a lelkemre, a testemre. Komolyan én voltam az? Vagy valami igen erős életösztön bújt belém és csináltatta végig az egészet, nem is én voltam ennyire erős, nem is én küzdöttem heteken, hónapokon át, nem is én vagyok maga a csoda, hanem csak bennem valami, mintha felruháztak volna egy szuperhős személyiségével és hatott volna a tudatomra valami szer ami által végigcsináltam, vizsgálatról-vizsgálatra, műtétről-műtétre az egészet úgy, mintha nem is velem történt volna mindez...

Egy könnyet hullattam magamért, csak egyet.

Felfoghatatlan vagyok saját magam számára is. Akkor iszonyatosan nehéz volt, de ami utána jött sem volt mosolyország. Ami most van sem felhőtlen. Teljesen más a két világ, de nem válik el egymástól. Nem tudom, most annyira össze vagyok zavarodva... Annyira nincs a fejemben most rendben semmi. Annyira meg akartam szabadulni azoktól az érzésektől és ilyenkor, amikor visszatérnek, százszoros erővel támadnak fel bennem.

Azt hiszem még nem vagyok elég erős ahhoz, hogy újra végigolvassam. Majd ha erre képes leszek, talán majd akkor kimondhatom, hogy: TÚL VAGYOK RAJTA.
De ezen még dolgoznom kell, sokat, rendületlenül. Ha a testem állítólag jobban is van, a lelkemen olyan sérülések vannak, amik lassabban gyógyulnak, mint a műtéti sebek.

Úgyhogy most elindulok sétálni és nem akarok egy jó darabig azokra a dolgokra gondolni, amikbe akkor belekényszerültem. Több erő kell ahhoz, hogy megküzdjek az emlékekkel. Majd elfogadjam és félretegyem őket. Nem fájhat örökké.

éjszakák.

Sziasztok,

az éjjel megint érdekes dolog történt. Bár nem voltam beinterferonozva, amikor felébredtem az éjszaka közepén, nagyon furcsákat éreztem. Hányingerem volt, mintha émelyegtem is volna és nem tudtam hova tenni azt, amit érzek. Nem igazán fordult még eddig elő velem, hogy éjszaki felébredéskor hányingerem legyen. Próbáltam egy kicsit ébrenmaradni és megfigyelni mi is történik velem. Első körben megijedtem, hogy a testemmel nem stimmel valami és el fogok kapni valami nyavaját, de aztán azt kezdtem el érezni, hogy itt inkább a lelkemről van szó. Dórával már többször hoztuk szóba azokat a bizonyos démonokat, akik ijesztgetnek és akkor bukkannak fel, amikor az ember legkevésbé sem számít rájuk. Ott voltak körülöttem és várták, mikor parázok be, úgy igazán. De megüzentem nekik, hogy elhúzhatnak a francba, mert itt nem lesz sem pánikroham, sem kétségbeesés, szóval nincs itt munkájuk, menjenek a Tisza-partra, hátha elsodorják őket a hullámok, valami másik dimenzióba, ahol esélyük sincs ártatlan emberéleteket még nehezebbé tenni. :)
Tudom, dilinyósan hangzik és valaki kerek szemekkel olvashatja ezeket a sorokat, de annak üzenem, hogy szerencsés, ha fogalma sincs, miről beszélek.

Úgyhogy a harc folytatódik, bár koránt sem lehetek biztos benne, mi is az pontosan, ami ellen harcolok. Stressz, félelmek, aggodalmak, kétségek..? Talán. Mindenesetre pontosan kell ismernek őket ahhoz, hogy tudjam, mit kell legyőznöm. Most ezen az úton (is) vagyok.

Az éjszaka elég durva dolgokon mentem keresztül. Áá, semmi extra, csak megint nagyon erősen hatott az interferon. Lehet, hogy megint lázas voltam, vagy legalább is hőemelkedésem lehetett, mert amikor hajnalban felriadtam, verejtékes volt a bőröm. Emellett majd szétdurrant a fejem a fájdalomtól. Nehéz volt minden tagom és a szememet kinyitni is felért egy félmaratonnal. Reggel miután eldöntöttem, hogy felkelek, azonnal visszazuhantam és újra elaludtam. Kb. 11-ig ki sem bírtam kelni az ágyból, majd úgy döntöttem most már tényleg összeszedem magam, de előtte magamba szállok kicsit. Gyakoroltam (meditációnak is lehet nevezni), de annyira megrohamoztak az érzések és gondolatok, hogy iszonyatosan nehezen tudtam koncentrálni arra, hogy nem koncentrálok semmire.

A mai nap tehát fejfájósan, mellékhatásosan, közepesen gyengén vagy inkább félig erősen zajlott. Pár utca séta után azt éreztem, hogy nincs semmi erőm és inkább leülnék kicsit pihenni, de mivel utálom elhagyni magam, mentem tovább. Nincs bérletem, ezért most mindenhova gyalog megyek, ami több erőt igényel, de most rám is fér, mert annyi kaját hoztam, ami 5 embernek elég és fogyasztom is rendesen.

Még nem néztem meg, de lehetséges, hogy most pénteken kell mennem újra vérvételre, remélem, hogy nem múlt pénteken kellett volna, mert akkor nagyon mérges leszek magamra. Néha úgy érzem, nem foglalkozom eleget ezekkel a dolgokkal, csak muszájból megcsinálom, de ilyenkor úgy érzem, hogy nem szabad ekörül forognia a gondolataimnak, el kell fogadnom, hogy szúrnom kell magam, hogy vérvételre, hogy kontrollokra kell járnom és ennyi. Kell, hogy résen legyek. Nem rakhatom csak úgy félre, hogy ami történt megtörtént, mert semmi nem biztosít arról, hogy többet nem történik meg. Figyelnem kell magamra, sok minden van még előttem, amit nem tapasztaltam meg, sok öröm és nehézség, amit még át kell élnem. Megoldanom, jobbá tennem, mint magam, mint a világot valamilyen úton-módon. Szeretek élni és hinni akarok abban, hogy megvalósíthatom az álmaim.

Bébiszitternati

Már itt is vagyok! Mesélem.

Nagy nehezen odataláltam a lakáshoz, csörögtem a Tamásnak, hogy megérkeztem, ő lejött, beengedett. Egy fiatal, szimpatikus pasas (oké, igen, nagyon jól néz ki, edzett test, helyes pofi, édes mosoly, erős kisugárzás), felmentünk a lakásra, bemutatkoztam a Párjának is, ő is nagyon szimpatikus.

A kisfiút Gellértnek hívják, de nem fogom túl sűrűn emlegetni a nevét, mert nem szívesen adok ki ilyen infókat, meg nem is a név a lényeg. Leültünk beszélgetni, hogy mit tudok nyújtani, mik az elvárások, tanulmányaimról meséltem, gyakorlati tapasztalataimról, eredményekről, készségekről, képességekről. Igazából eléggé egy hullámhosszon voltunk, csak Gellért volt fáradt vagy nyűgös vagy nem tudom, de eléggé sokat nyafizott. Igaz, nem rég műtötték, szóval elvileg még lábadozási időszakban van, de állítólag nem egy hisztis gyerkőc, sokkal inkább cserfes és intelligens. Még nem tudtunk igazán lespanolni, de ez majd holnap megtörténik.
Mivelhogy holnap reggeltől már én vigyázok rá, 10-re megyek hozzájuk és kb. este 8-ig én leszek vele, amiben minden benne lesz. Várom :) Úgy érzem rendben leszünk a kicsivel, igyekszem továbbra is a maximumot nyújtani, hogy megkedveljük egymást. Apukája elmondott még pár fontos dolgot, amit tudnom kellett róla/róluk. Nem szeretnék pofára esni, de azt hiszem itt jobb lesz a helyzet. A fizetést is megbeszéltük, lehet hogy majd egy kicsit engednem kell az árból, de úgy vagyok vele, hogy ha tényleg korrektül megy minden, fizetnek és rendszeresen kellek, akkor legyen úgy.
A gyerkőc anyukája megkérdezte, hogy odaadhatja-e másoknak is a telefonszámom, ajánlhat-e másoknak is..? Nagyon meglepődtem és persze igent mondtam, mert szívesen vállalok több gyermeket. Nem gondoltam volna, hogy egy munkával még reklámot is kaphatok. Ez jó. Nagyon örülök!

Nagyon jó érzés, hogy újra van munkám. A meglepő az egészben, hogy most semmit nem kellett tennem érte, a neten egy régebbi hirdetésemet találták meg, még nem is egy újat (amit még fel sem tettem)! Persze, hogy nagyon meglepődtem, amikor felfogtam, hogy munkára hívnak. És én azt hittem, hogy lesz több jelentkező és majd versenyezni kell, de úgy tűnik nem. Kérdeztem, hogy mi alapján fognak dönteni, hogy ki vigyázzon majd Gellértre és elsőként a szimpátiát mondták, másodsorban a tapasztalatot, iskolákat, gyakorlatot, harmadsorban a rugalmasság számít nekik. Azt hiszem ezeknek az elvárásoknak megfelelek, bár azt nem tudhatom mennyire voltam nekik szimpatikus. Kicsit fáradt voltam, az lehet, hogy látszott a szememen, de ha valamiért mégsem működik a dolog, akkor megint lépek tovább. De azért én hiszek abban, hogy menni fog!

Holnap mesélek az első napról, ha lesz még erőm 10 óra munka után.

Úgy örülök, hogy újra hasznos lehetek!!