Azt hiszem, sikerült újra összeszednem magam. Jól vagyok és ez nagyon fontos.
Sokat segített a hétfői nap, amikor magammal lehettem és időt fordíthattam arra, hogy elmélyüljek, magamba nézzek és újra összeszedjem a darabkáimat.
Sokat segített, amit Ivett írt. Tényleg sokszor ismételgetem magamban a kritikus pillanatokban, hogy "át kell élnem...át kell élnem... és túl kell rajta lennem. Menni fog." Én is úgy érzem, hogy át kell élnem, csak néha nagyon megijedek. Megint a műtéttől félek. Biztos, hogy nem örül a szervezetem annak, hogy 4 és fél hét elteltével újra mélyaltatást kapok és belenyúlkálnak a testembe, ráadásul ki is vesznek valamit. Tudom, hogy mindez azért van, hogy meggyógyuljak és ne terjedjen tovább, csak ... félek kicsit. Kicsit :D Hol jobban, hol kevésbé. De most erős vagyok és nem vagyok hajlandó lehúzni magam a kórház gondolatával!
Holnap újra foglalkozok magammal, fincsi és egészséges ételeket eszem, talán tornázok is egy kicsit és feltöltöm magam energiával.
Ölelés Nektek.
Nati,és ha megpróbálnál a kórházban csak fizikailag ott lenni, ha csak "lennél",mennél,ahova kell,mintha csak egy álomban lennél,ami végetér úgyis, nem belemerülve abba,hogy igen,ez tényleg baromi rossz, hanem úgy hogy mi is ez az egész?,nem érdekel,nem veszek róla tudomást,bemész ,mint egy nagy gépbe,tolnak ide-oda, a végén úgyis kijössz a gépből, ami Neked tetszik felfogod,foglalkozol vele,ami nem ,az csak egy álom.
VálaszTörlésVagy,másik gondolathullám: A császár után én fel nem fogtam,hogyan képes a többi anyuka ellátni a babáját, én képtelen lettem volna rá,(Xéni a koraszülött osztályon volt)iszonyú fájdalom volt megmozdulni is,nemhogy felülni,ép ésszel fel nem foghatam,hogy ilyen fájdalommal küzdő anyákra hogy bízhatják rá a pici babákat,és csodáltam őket,hogy ezt végigcsinálják,aztán a második nap már az volt a legfontosabb,hogy tejet fakasszak a mellemből,és botorkáltam a sterilizálómmal,meg a mellszívómmal,hogy segítsen valamelyik nővérke,közben vánszorogtam le a korababa osztályra Xénikémhez.Tudom ez összehasonlíthatatlanak tűnik a Te műtéteddel,hiszen a gyermekéért bármit megtesz,elvisel az ember,de ha úgy nézzük,hogy a Te újjászületésedért el kell viselni,és ezért akárhogy is fáj,akárhogy is félsz,az életedért csinálod?
Próbálok segíteni,de lehet csak beszélek zagyvaságokat, akkor bocs érte,de ha bármi segítőt kihámozol,akkor pedig jeahhhh!!!! Mondá az úr,hogy ó jeahhh! (ezer éves P-mobil zene, rocker korszakomból:):))
puszillak
:*
VálaszTörlés