Amikor a padlón vagyok, képtelen vagyok írni. Se kedvem, se erőm. Egyszerűen csak arra vágyom, hogy múljon el ez a szörnyű nap és holnap minden szebb legyen.
Sok mindent megpróbálok, hogy javítsak hangulatomon, vagy erőt tudjak adni saját magamnak, de ha rossz nap van, akkor a leghatásosabb módszerek is csak ideig-óráig hatnak.
Az utóbbi napjaim ilyenek voltak, ezért sem írtam. Hétfőn haza kellett jönnöm a suliból, annyira szarul voltam, aztán délután koponya CT-re mentem és ott szakadt el a cérna. Nem tudtam, hogy megint fognak kontrasztanyagot nyomni belém és ez megrázott. A múltkoritól 3 napig rosszul voltam, úgyhogy ez nem hiszti volt vagy ilyesmi. Egyszerűen kiborultam. A gépben is elkapott a pánik, iszonyatosan vert a szívem, majdnem mondtam, hogy hagyja abba a csaj, mert rosszul vagyok. Visszajöttem az albiba és elkezdtem sírni. Ricsinek sírtam, kinek sírtam volna, Ő meg csak mondogatta, hogy büszke rám, büszke rám. Én meg marha szarul éreztem magam, hogy ennyire gyenge vagyok, hogy egy CT ennyire kiborít. Tulajdonképpen ez csak a pont volt az i-re. Már napokkal ezelőtt kellett bőgnöm, csak nem ment. De azóta jobb.
Ma előadást tartottam a suliban (Egészséges életmódra nevelés-ből) a gyermekek mozgásfejlődéséről, levegőztetéséről és nap káros hatásairól... Na most mivel egy nagyon okos nő a tanárom, eléggé belementünk a témába. Ilyenek hangozottak el, hogy a melanoma-ba 97% belehal. Maradt kemény 3 %. Mindenhol az jön velem szembe, hogy a melanoma a legveszélyesebb mind közül. Ilyenkor megállok egy pillanatra és olyan kérdezek, amit nem szoktam:
MIÉRT KAPTAM A LEGES-LEGNEHEZEBBET????????????????
Miért nem olvasom azt, hogy nagyon jók a túlélési esélyek, vagy hogy napjainkban már jól gyógyítható? Miért szembesülök minden nap azzal, hogy ez gáz, ez gáz, ez nagyon gáz!!! Akárhova nézek, szinte mindenhol ezt látom. Elhiszitek hogy iszonyú nehéz nem arra gondolni, hogy ez GÁZ??? 3%??? Basszus...
Tél van, sötét, hideg tél és nagyon nehezen süt ki a nap. Ha süt, azonnal jobban érzem magam. Nincs annyi negatív gondolat (nem én csinálom őket), több remény, erő, kitartás van. Fura, hogy elvileg a nap az ellenségem, mégis ennyire szükségem van rá. Sokkal nehezebb, mint gondoltam. Úgy voltam az elején, hogy bizony a pozitív gondolkodással megtudok oldani mindent. Ez így is ment. De ma már minden egyes pozitív gondolatért olyan szinten küzdök meg, mintha tényleg az életemért küzdenék. :( Sokkal nehezebb... és iszonyatos a félelem, hogy mi van, ha nem vagyok elég erős. TUDOM! Erre nem szabad gondolni, igyekszem, de sokszor nem megy.
Olyan gyengének érzem időnként magam és annyira félek... Ha csak egy tized másodpercre is látom magam lefogyva, sápadtan, gyengén olyan félelem uralkodik el felettem, amit eddig soha nem tapasztaltam. Sokmindentől féltem már, de ettől nem.
Olyan vékonynak érzem a határvonalat. És persze mindenki azt mondja, hogy ugyan Nati erős vagy meg happy meg szmájli, te túl élsz mindent és már nem is aggódnak annyira. Ezzel az én szorongásom nem mindig múlik el.
Néha már nem tudom mibe kapaszkodjak, mit olvassak, kihez forduljak, mert nem tudom miben tudnék hinni. Szar azt érezni, hogy gyenge vagyok. Igen, kissé negatív ez a bejegyzés. De ha csak arról számolnék be, hogy óóó minden szuper és egész nap csak vigyorgok iszonyat nagyot hazudnék.
(Újfent bőgtem egy adagot Ricsinek, ez már lassan rituálé lesz. Vagy terápia? Még kifejlesztem.)
Most ez a helyzet, holnap szánok időt arra, hogy kitalálom hogyan tovább, mert így nem mehet. Van egy ötletem és aszthiszem ebbe bele tudok kapaszkodni. Köszi, hogy olvastatok, sziasztok.
Drága Nati! Hívd fel lécci azt a kineziológust, segíteni fog. Segít rendet tenni a miértekben. Mondd el az anyagi problémádat, ha igazi segítő,ha a Te segítőd , találtok megoldást arra is. Az enyém 3000-ért gyógyít.
VálaszTörlésSzorítom a kezed!!!!!!
Ivett
Szia Ivett,
VálaszTörlésbeszéltem vele, sajnos hétvégén nm ér rá, akihez otthon tudnék menni.
Itt Szegeden meg már nem tudok, mert hétfőn fekszem be.
Abban maradtunk, hogy ha kijövök a kórházból és otthon leszek, akkor keresem újra.
Drága Natim!
VálaszTörlésSírok!Ez a bejegyzés engem is "lehúzott " kicsit.Nem csak a benne olvasottak miatt meg hogy megráz minden ami veled kapcsolatosan nem jó hanem amúgy is kijött a feszkó ami a héten belém került.Találkoztam Babesszal meg ilyenek ,de ezt majd leírom a blogomba valamikor.A lényeg hogy próbálj ne arra gondolni hogy milyen leszel lefogyva meg ilyesmi...mert reméljük oda nem jutsz el.Tudom hogy kevés a 3% de a Jó Isten sok csodát képes tenni.És TE megérdemled a CSODÁT hogy abban a 3% ban benne legyél.Kitartás és veled várom a TAVASZT
Szeretlek
Szia Anyóca!
VálaszTörlésMivel nem tudtam olvasni egyik bejegyzésed sem a héten, most tényleg úgy írok, mintha még nem olvastam volna a következőt, amiben már kitaláltál valamit, és nem is olvastam még, úgyhogy...
Mindig az a bajom, hogy megszakad a szívem érted és nem tudok mit írni. Ami azért is gázos, mert segítő szakmám lesz (amit persze sokan amúgy félreismernek, mert téves felfogás az, hogy a pszichológus tanácsot ad, az első fontos aranyszabály, hogy pszichológus sose ad tanácsot, arra ott van Julika néni is a szomszédból). De a sablonos szövegeket, hogy fel a fejjel és társai, tudom, hogy nem is akarod hallani, meg ismersz is annyira, hogy nekem is borsódzna tőle a hátam, ha le kéne írni, mert ezek nem fejeznek ki számomra semmit és tudom, hogy neked sem ezekre van szükséged.
Annyit tudok írni, hogy sűrű napok ide vagy oda, tényleg minden nap gondolok Rád, eszembe jutsz. Remélem, ezzel tényleg segítek, mert szeretnék! Nagyon!
Jaj amit mindenképp szeretnék ajánlani (nagy Csiszár Jenő-ellenes voltam régen, úgyhogy tőlem ez nagy szó): a Klassz FM-en hallgass bele néha este 8-10-ig hétfőtől csütörtökig valamelyik műsorába! Piszok jó műsor, mert a hallgatókról szól és ott is van vidám is, keserű is, de a végén mindig egy kicsit jobb lesz a szám íze tőle. Szerintem segítene! Nekem minden este segít, ha valami nem volt oké a napban. Nem gondoltam volna, hogy rendszeresen fogok majd valaha is rádióműsort hallgatni, de az övé megéri! Mellesleg még a zenéje se sablonos.
Ölellek: Zsuzsó
Sziasztok,
VálaszTörlésvannak mélypontok... Nem azért írok ilyenkor, hogy sajnálatot csikarjak ki belőletek, hanem mert akkor az van és pont. Vállalom a mélypontokat is.
A Csiszár műsora tényleg jó, főleg főzés közben szoktam hallgatni (általában este kerül rá a sor) vagy már vacsi közben és én is szeretem. Néha mond hülyeségeket, mármint nem úgy nevetséges szinten, hanem inkább olyan... semmi köze a témához duma. De nem baj, örülök, hogy van valami, ami a pozitívumra figyel. Már a próbálkozás is nagyszerű.
És ma süt a nap és kimentem a kutyákkal egy kicsit megnapoztatni az arcomat, hátha kerül belém egy kis D-vitamin. Ez a kis nap is sokat jelentett a hangulatomnak. :)
Köszi, hogy írtatok!
Puszi Lányok :)