Előszó.

Sziasztok Kedvesek,

úgy gondoltam itt az idő, hogy a szezont ne keverjem a fazonnal. Az, hogy én Nati vagyok és az, hogy melanomás, az két külön dolog. Elfogadom, tisztelem a betegségem, de úgy gondoltam, jobb ha külön választom a gyógyulás menetének történetét és az egyébként zajló fordulatos kis életemet, minden lelki megnyilvánulásommal, élményemmel, hétköznapi dolgaimmal. Az egyik továbbra is inkább kifelé néz, a másik befelé. Az egyik segíteni próbál azon, aki azt szeretné azzal, hogy elmesélem velem mi van, hátha Veled is az van és akkor már ketten vagyunk. A másik befelé néz, a gyógyulás és az egészség irányába. Csak magára koncentrál és azt írja, ami vele van. Első sorban magának, másodsorban mindenkinek, akinek igénye. Hogy nyomon kövesse a folyamatot, amit úgy hívnak: gyógyulás. Az én gyógyulásom. Akár a Te segítségeddel. Őszintén, minden félelmemmel és hiperpozitivitásommal. Mert mindkettő bennem van és ez néha szélsőséges. Szeress így, hogy én is el tudjam fogadni önmagam. Most kezdem tanulni, hogyan is kell ezt. Olyan ez, mint egy önismereti tanfolyam. Megspékelve egy kis önszerető workshoppal.
Végül még csak annyit, hogy köszönöm. Köszönöm, hogy itt vagy és továbbra is érdekel, mi történik velem. Köszönöm, hogy gondolsz rám, hogy drukkolsz, hogy imádkozol. Hálás vagyok Érted és tudd, hogy sokat jelentesz nekem. Köszönlek. :)